Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkettő meg hét? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Az minek tudható be,hogy a római katolikus egyházban valaki 14 évesen tehát gyermekként volt bérmálkozó,és teltek az évek megismert valakit aki a házastársa lett,de csak polgárilag,tehát Isten előtt már nem. Az ilyen házastárs is üdvözülhet még ? Köszönöm!
Hogy ki üdvözülhet, azt nem tudhatjuk. De nem is érdemes méricskélni. Ha valaki nem rendezte a házasságát, akkor ezt tegye meg minél hamarabb! Ha már bérmálkozott is, akkor kivált ez a legközelebbi lépés. Ha netán ennek kiküszöbölhetetlen akadálya van (teszem azt, a házastársának már van érvényes korábbi házasságkötése), az igen nehéz helyzet. De azért így is az Egyház tagja marad, kapcsolódjék bele az egyház életébe minél több ponton, hisz ez is kegyelemközvetítő a számára. Szóval, tegyen meg mindent, hogy Istennek tetsző életet éljen, s ne keressen kibúvókat! A kérdésére ezt tudom válaszolni. De hogy ki üdvözülhet, azt csak Isten tudja.
Kedves Lelkiatya! Egy gondolati jelenséggel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni!! Sokszor van olyan ,hogy szó szerint a semmiből egyszer csak olyan gondolatok jönnek elő, ami bennem félelmet,szorongást keltenek,ezzel mivel lehet legjobban felvenni a harcot? Ilyenkor próbálok jóra gondolni,nem ,nem igaz nem lesz semmi baj,Isten vigyáz ránk,de ez van amikor nem úgy sikerül és beszippant a rossz gondolat ,és csak szenvedek tőle,már szinte kínoz .... ez a Sátán,kísértés is lehet az aggodalomra?Na mit teszel ,ha beteg lesz,stb.... Köszönöm szépen a segítséget!!
Az atyák három lehetséges forrást jelölnek meg a rossz gondolatok támadása okának. Egyrészt származhat belőlünk, saját bűneink, korábban elkövetett félrelépéseink következményeként, másrészt a világ ránk gyakorolt hatása miatt és csak harmadrészt a gonosz támadása gyanánt. De voltaképpen mindegy is. Igazán nem érdemes firtatni az okát. Az nem vezet ki belőle. Inkább az irányt és eszközt kell megtalálni, amire Ön is utalt, hogy hogyan lehet tőle megszabadulni. Első lépésként javaslom, hogy határolódjék el tőle. Mondja ki magának: ez nem az én gondolatom. Távolodjék el tőle, nézzen rá kicsit messzebről, köszöntse, mint ismerőst, hiszen már többször meglátogatta, de Önnek hozzá nem sok köze van. Így mindjárt barátságosabbnak tűnik föl, nem lesz olyan félelmetes. Aztán ez az elhatárolódás abban is segíti Önt, hogy a figyelmét másfelé fordítsa. Köszöntse a gondolatot, aztán köszönjön is el tőle, mert másra kell figyelnie. Persze, a gondolat makacs, nem hagyja egykönnyen magát, de az Ön másra irányuló figyelme legyen bátrabb, elszántabb. Hangsúlyozom, ne menekülni akarjon a gondolat elől, hanem udvariasan köszönjön el tőle, akár maradhat is, de Önnek másfelé kell figyelnie. Utána az lehet zene, vers, tevékenység vagy imádság, amivel leköti magát és a figyelmét. Félni soha nincsen semmi okunk. Isten kezében vagyunk, csak az történhet, amit ő megenged. Még ha saját bűneink miatt kell is szenvednünk, Isten nem hagy el minket sohasem. Ez adjon Önnek mindig bátorságot és erőt!
Kedves Lelkiatya! Apósom amikor meghalt volt egyházi temetése. A felesége,és a fiai voltak akkoriban ezt intézni a plébánián. Nemrég tudtam meg, mama mondta mikor kérdeztem,hogy nekik nem volt egyházi esküvőjük. Akkoriban mindkettőjüket gyermekkorban megkeresztelték. Sajnos Apósom évtizedeken át keményen ivott ,ennek a szövődményébe is halt bele. Nem járt szentségekhez sem,templomba sem járt,csak ha unokái keresztelője volt.Eljött. Egyszer azt mondta ha nem lenne a Szűz anya ,ő már nem élne rég...Volt egy nyaklánca kitéve a fürdőszobában. Valamilyen szinten nem hagyta el hitét,de kívülállóként azt láttam,nem Boldog,egy boldog házasság nem lehet ilyen, hogy férj iszik,asszony tévézik. Én nem szeretnék ilyen házasságot,férjem sem,próbáljuk építeni,ápolni kérve Isten segítségét. Szomorú élettörténete van apósomnak apukája gyermekként meghalt. Ön szerint ilyen élettörténettel Istennel lehet még? Van esély,hogy üdvözült? Pap bácsi azt mondta a temetés a beszédében,a kisunokák egyszer még láthatják ,ne szomorkodjanak. Köszönöm válaszát!!
Természetesen van esélye az üdvözülésre. Ezekbe mi nem látunk bele, de gondolhatunk arra, hogy aki sokat szenvedett a földi életében, akár ha saját hibája miatt is, az már itt levezekelte a bűneit. De nem is ezért, hanem Isten végtelen irgalmáért remélhetjük, hogy ő is üdvözült. Javaslom, hogy a gyermekekkel, unokákkal imádkozzanak érte, menjenek el szentmisére /Szent Liturgiára, amit érte végeztetnek. Sokat segíthetünk utólag is az imádságainkkal.
Kedves Lelkiatya! 41 éves római katolikus feleség, és 4 gyermekes édesanya vagyok! Szeretnék tanácsot kérni, azt olvastam, hogy az Egyház által is fontos a felelősségteljes családalapítás,mérlegelve ,hogy ki hány éves,milyen testi egészségnek örvend,mennyi gyermeket szeretne,és tudna felnevelni testileg és pszichésen is mit bír el. Én nagyon hálás vagyok a gyermekeimért,tényleg ajándékként tekintek rájuk,kismamaként is imádkoztam értük boldogok,egészségesek legyenek,de megmondom őszintén, hogy én már most eljutottam oda,hogy egyáltalán nem Szeretnék több gyermeket a férjemmel ,testileg is voltak gondok a várandósság alatt,bár vigyázott ránk az Úr. A legszebb szülésem a negyedik volt közel 1,5 éve.Sok imám teljesült azon a szülésen Istennek legyen hála!! De megkell valljam nagyon nehéz is 4 gyermekkel,kinél mi van porondon van akinél a dackorszak ,kiskamaszkor,nagyobb kamaszkor,és egyre többször vagyok ki mind pszichésen is türelmetlen vagyok,kiabáló,ha nem értenek a szép szóból.Van mikor magamon kiakadok,nem tudtam ilyen hangerőm is létezik... Isten tudja,hogy nem szeretnék ,vagyis nem tudnék abortuszra elmenni ,ha lenne még egy baba nem tudnám megölni,de szomorú kimondani,de már nem örülnék neki. Ez valami nagyon nagy bűn?? De már tényleg nem érzem magam többre alkalmasnak. Férjem is már 46 éves. Bocsánatot kértem már Istentől ne haragudj,hogy ilyen lettem ,de kérlek ne adj több babát,mert abortuszra nem tudnék menni,de nem szeretnék 5 gyermeket,anyagilag is nehezebb ,de inkább itt már én vagyok a fő gond.... Haragudhat rám Isten amiért ilyen anyuka vagyok? Mit tanácsolna? Köszönöm szépen!!
Istennek legyen hála, hogy Önöket ilyen szépen megáldotta az Úr! Nem könnyű feladat, de gyönyörű szép ezeket a gyermekeket fölnevelni! Ezen dolgozzanak! Ha már nem szeretnének több gyermeket, akkor figyeljenek a termékeny és kevésbé termékeny időszakra. Ennek vannak pontosításai is, érdemes megtanulni, elsajátítani a természetes születésszabályozás módszereit (https://nogyogyaszat.eu/termeszetes-szuletesszabalyozas/) Lelkiismeretfurdalása ne legyen emiatt. Nem kell meggyónnia, nem kell emiatt bocsánatot kérnie Istentől. Adjon hálát az eddigiekért, legyenek tudatosabbak a testi együttléteik. Ugyanakkor erre is vonatkozik a Jézus által tanított imádság: ...legyen meg a Te akaratod... A ráhagyatkozás mindig a legjobb megoldás. Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek (Mt 6,32), és azt is, hogy mit bírtok elviselni: Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni (1Kor 10,13). Szóval, nem kell aggódnia sem a jelen gondolatai, sem a jövő történései miatt.
Az lenne a kérdésem, hogy Isten ugye akkor bocsát meg nekünk, ha őszintén megbántuk a bűneinket, ellenben a kevélyeknek ellenáll (Jak 4, 6). Ha Isten képmásai vagyunk szinte mindenben, akkor nekünk miért kell azoknak is megbocsátani, akik nem kérnek tőlünk bocsánatot? Az Isten képmásiság itt megtörik akkor, mert én nem gondolom, hogy az magyarázat lenne arra, hogy "hát, ebben képmásai vagyunk Istennek, abban kevésbé". (?)
Valóban nem mondhatjuk sohasem, hogy ebben Isten képmásai vagyunk, abban meg nem, vagy kevésbé. Nem, ezt nem mondhatjuk. Hogy Isten a "kevélyeknek ellenáll", ez a kevélyeknek szóló figyelmeztetés, nem pedig nekünk könnyítés, hogy akkor mi is ellenállhatunk nekik. Ha Isten a kevélyeknek ellenáll, ez nem Isten magatartása, hanem a kevélyek bezártsága, amellyel nem képesek befogadni Isten irgalmát. Isten a kevélyek felé is ugyanolyan irgalommal fordul, Isten nem személyválogató. De a kevély ember ezzel nem törődik, számára Isten irgalmas szeretete elutasításnak tűnik. Ez a kárhozottak sorsa is. Isten feléjük is ugyanolyan szeretettel fordul, de ők ezt elutasítják. Nekünk megmarad a törekvésünk - lássuk be, igen nehéz feladatunk - hogy mindenkit szeressünk. Ebben így is messze elmaradunk Isten végtelen szeretetétől. Úgyhogy semmiféle szentírási tanítás nem mentesít minket ettől a kemény feladattól.
Kedves Lelkiatya! Nagyon szeretnék a mennyországba kerülni Istennel lenni ,nem úgy értve ,hogy most,jól vagyok,hanem az örökkévalóság terén,ha meghalok egyszer .. Mit kell ezért tennem? Köszönöm szépen!!
Éljen úgy, mintha már most a mennyországban lenne! Éljen úgy, mint a szentek, mint az angyalok! Ne keressen, ne találjon hivatkozást, hogy "dehát én nem vagyok szent, nem vagyok angyal"! Ha a mennybe szeretne kerülni, éljen úgy, hogy Ön már odatartozik. Ha ez nehéznek tűnik, kérjen hozzá isteni segítséget!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy mi a különbség a vétek és a bűn között? Illetve ima e a dicsőítő énekek hallgatása illetve az imák YouTube on való hallgatása és imádkozása? Így elég sokat imádkozom (figyelmesen), de ha imádkozni kezdek (ezek nélkül) akkor mindig elkalandozik a figyelmem és pl egy rózsafüzér is nehezemre esik mert mindig kezdhetem elölről... A biblia olvasás módját sem igazán tudom, elkezdtem kiolvasni a Szentírást, de nem bírtam, mert érthetetlen volt (istenek, félistenek, Óriások) aztán a levita könyv végleg betett (halál büntetés mert nem jól végezték el a liturgikus cselekményt)... Ma szerencsére nincs ilyen.... Tudna segíteni hogy hol lehet ezek értelmét olvasni illetve hogy mely könyvek olvashatók kezdetben?
A két szó között, szerintem nincs túl nagy különbség. A vétek talán kisebb, a bűn súlyosabb rossz cselekedet. A dicsőítő zenék hallgatása is jó, de nem helyettesíti az imát. Azt hiszem, Ön most épp ennek a következményét szenvedi. Ugyanis hozzászokott a könnyebb úthoz, a tetszetős, mások által produkált zenehallgatáshoz, és még nem alakult ki Önben az imádság megküzdésének képessége, készsége. Az ima olyan, mint a házépítés, sok fáradsággal jár. De bele lehet jönni. Mindenképp azt javaslom Önnek, hogy ha nehéz is szánjon külön időt az imádságra. Ezt tegye teljes csöndben. A csönd nem könnyű, de megéri megküzdeni érte. Mélyebbre tudja vezetni az embert, mint a zenehallgatás. A Bibliával is meg kell küzdeni. De azért jól kell hozzáállni. Nem javaslom, hogy az Ószövetséget magában olvassa. Ha igen, akkor vele együtt olvassa az Újszövetséget is. És ne akadjon fönt semmin, keresni kell a szöveg értelmét, kihallani Isten üzenetét. A szöveg elolvasása után tartson egy kis csöndet, gondolkodjék el hosszabban az olvasott szöveg mélyebb értelmén. Ehhöz kérje a Szentlélek segítségét, megvilágosítását. Kicsit hosszabb távon meg fog térülni az a befektetett energia, amelyre most buzdítom Önt. Különben az Istennel való kapcsolata ellaposodhat, könnyen kiüresedik, kisebb megpróbáltatáskor szertefoszlik.
Kedves Lelkiatya! Egy élethelyzettel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, köszönöm! Jelenleg itthon vagyok gyeden,legkisebb gyermekünk 15 hónapos. .Felmerült mint lehetőség, hogy visszamehetnék dolgozni a munkahelyemre,most biztos,hogy van rá lehetőség, mert annak a helyére mennék ,akit anno helyettem vettek fel, elmenne ,ha más új valaki megy,akkor ugye plusz hely nincs,nincs rá keret,hogy én is mehessek!!Tehát vagy most élek vele,vagy valószínűleg mást munkát kell majd keresnem!!Azt kívárni mikor lesz megint üresedés,sem tehetem meg anyagi okokból. Ezt a munkát szerettem , kollégákkal is jól kijöttünk,szerettek ,viszont van egy probléma ami megmondom őszintén szorongással tölt el! Ez a betegség, ha beadom bölcsibe ,biztos,hogy lesz beteg,tesók is tudnak suliban bár ritkábban, és ezt nem jól tolerálja a cég,így is kevés embernek kell megoldania a napi feladatokat,plusz embert nem vesznek fel,tehát számítanak az emberre.Sajnos anno előfordult betegen is dolgoznunk kellett. De nem életszerű, hogy mindig tudjak menni,ha a kicsi beteg,családban mindenki dolgozik,őket sem tudom csak úgy hívni,jöjjön!! Amikor ott dolgoztam mikor betegek voltak a gyerekek nagytesói,nagyon nehezen oldottuk meg,engem alig tudtak elengedni,férjem jött el,de ő munkahelyén se tolerálják jól!! Úgymond hosszútávon mindenképpen kellene munkát keresnem majd,mert a gyed májusig tart,utána már gyes van egy évig de az havi 26.ezer ft abból családot eltartani nem lehet.Férjem dolgozik,de így is nehéz!!Főállású anyasági sem opció itthon mert az is sajnos ugyanennyi összeg havonta. Mindenképpen kell majd dolgoznom,mert nem engedhetjük meg magunknak,hogy itthon legyek sokáig. De egyszerűen nem létezik olyan cég,ami a betegségeket jól kezeli. Ilyenkor mit tud csinálni az ember? Imádkozzak Istenem segíts? Ne legyenek nagyon betegek? Nagyon nehéz anyukaként dolgozni,és olyan világ van, hogy egy férfi keresete már kevés ilyen árak mellett. Ön mit tenne a helyemben? Van valamilyen tanácsa? Köszönöm szépen.
Valóban nehéz ez a helyzet. Én mégis azt mondom, a gyermeke legyen fontosabb. Ma nagyon divatos a bölcsőde, de tudnunk kell, hogy az nem tudja pótolni a szülői szeretetet. A legjobb befektetés, hogy a gyermekeink hatalmas szeretetet, gondoskodást, sok szép élményt kapjanak. Úgy tudom, nincs joga a munkáltatónak visszautasítani a gyesről visszajövő édesanyát. Ha netán mégis megtörténne, lehet, Isten Önnek valami jobbat tartogat. Például hátha érkezik még egy kistestvér. Ez, persze, csak az én véleményem, a gyermekek érdekeinek mindenek fölötti képviselete. A pénzt pedig kirendeli az Úr, ha bízunk benne. A férjével közösen hozzák meg ezt a döntést, közösen imádkozzák meg.
Kedves Lelkiatya! Római katolikus feleség, édesanya vagyok! Olvasva a szentek életét elgondolkoztam, hogy én milyen messze állok attól,ahogy ők éltek,tűrték a szenvedéseket! Pl Meszlényi Zoltán püspökről olvastam ,hogy télen nyitott ablaknál fagyoskodott,és mikor valaki sajnálta az égre mutatott ő többet szenvedett!! Velem a szüléseimnél előfordult,hogy próbáltam csendben szenvedni. Tudom mindenki élet története más,ő püspök volt és szentségi házasságban élek,de én mi módon tudnék Istennek tetsző életet élni? Imádkozom a Szent Brigitta 7 imáját,urunk végének,sebeinek tiszteletére,vajon ez elég Istennek? Sokszor vagyok sajnos türelmetlen,hogy tudnék megváltozni?Vagy csak ő tud megváltoztatni? Köszönöm szépen a tanácsot!
Mindenkinek más életútja van. Érdemes olvasni, megismerni a szentek életét, mert ez késztet minket is a nagyobb buzgóságra, de nem utánoznunk kell őket, hanem példájukon felbuzdulva élni a magunk életét. Édesanyaként Önnek nyilván más feladatai vannak, mint egy papnak, püspöknek, vértanúnak. Hogy mit tegyen a buzgóbb lelki életért, ezt csak Ön tudja megtalálni. Az alap az, hogy naponta legalább kétszer imádkozzék, lefekvés előtt és fölkelés után, és minden nap olvassa a Szentírást. Ennél lehet többször is, de nem a mennyiség számít. Csak a rendszeres imádság segít az elménket, gondolkodásunkat Isten közelében tartani. Isten közelsége, Isten jelenléte pedig eligazít a helyes cselekedetek megtalálásában. Mert igaz, hogy keresztény kötelességünk mindig segíteni a másik embert, de ezt bölcsen, túlzások nélkül, körültekintően kell tennünk. Ehhöz a bölcsességhöz van szükségünk Isten gondolatainak ismeretére. Eszembe jut Albert Eistein egyik mondása: Engem csak Isten gondolatai érdekelnek, a többi csak részlet.
Kedves Lelkiatya! Azt olvastam, ha betegeket ápolunk,gondozunk szeretettel,az olyan ,mintha magát Jézust ( is) gondoznánk. Én anyuka vagyok, és őszintén szólva eddig inkább tartottam a betegségektől ,nem tetszett mikor felütötte a fejét,oviban pláne előfordul.De én nem szeretnék ezektől tartani,mindenáron próbálni elkerülni,hiszen van amikor ez lehetetlen is. Most arra gondoltam, hogy könnyítsek a lelki terheimen e téren,arra próbálok gondolni,hogy ha a gyerekek betegek mégnagyobb szeretettel ,kedvességgel fordulok feléjük,mintha Jézusnak is segítenék ezzel,jobban legyen,talán úgy könnyebb is lesz túljutnunk majd rajta. Én 20 éves voltam mikor anyukám meghalt sajnos rákban,de a mai napig emlékszem kiskoromban mikor beteg voltam lázas,anya mindig akkor nem tudom miért,de akkor elővette a szekrényből a vékony fehér kis hálóingemet rámadta,tejet melegített nekem,ez szép emlékként maradt meg bennem.... A fent írtak jó lehetnek ? Vagy milyen tanácsot tudna adni,hogy jól csináljam ? Köszönöm szépen!
Az édesanyáknak szívesen adom azt a tanácsot, hogy miközben óvják gyermekeiket a betegségektől, sokkal inkább gondoskodjanak a lelki egészségükről. Ehhöz sok-sok szeretet kell, és az imádságos életbe való bevezetés. Ezt a kettőt tanácsolom Önnek is. Nyilván ügyel arra, hogy ne betegejenek meg a gyermekei, ez magától értetődik, de ennél még több gondot fordítson arra, hogy a gyermekek nyugodt, békés, öröm- és szeretetteli környezetben éljenek, és az Ön hitén és Isten iránti szeretetén tanulják meg, hogy minden szeretet Istentől jön. A kicsi gyermekeket nem kell félteni a sok imádságtól. Ha együtt mondják a rózsafüzért vagy a Jézus-imát, közösen olvassák a zsoltárokat, ezt a gyermekek szeretik, mert együtt vannak a szüleikkel. Persze, nem kell túlzásba vinni, de ezt a kettőt érdemes leginkább megadni nekik: hitet és a szeretetet.
Kedves Lelkiatya ! Kérem segítsen a következő szükségemben.; Imádságos életű Görögkatolikus vagy Ortodox atyát keresek aki tudna imádkozni értem mivel elég rossz lelkiállapot ban vagyok , és sajnos olyan élethelyzetben ami betegiti a lelkem. Mivel felénk nem ismerek mélyen lelki életet élő atyát ( inkább sajnos a világias gondolkodást képviselik és az új világi gondolkodás felé hajlanak így a hitük sincs a helyén szerintem.) A minap hallgattam egy Athosz hegyi atyát aki pont a közbenjáró ima erejéről beszélt. És így bátorkodtam ez ügyben Önhöz fordulni. Hiszek benne hogy a lehető leg jobb helyre cimeztem ,,veszkiáltasom levelét.
A görögkatolikus kegyhelyeinken szolgáló atyákat tudon javasolni: Kiss Attila atyát Sajópálfalán, vagy a Máriapócson szolgáló Tibor, Péter vagy István atyát. Fontos, hogy egyik vagy másik helyre személyesen el is menjen. Ez a személyes zarándoklat is része lesz annak, hogy jobban megnyíljon Isten ajándéka felé.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem segítsen megérteni miért nem kísérik Jézus tanítványait azaz a papságot és a híveket csoda jelek, úgy mint ahogy Krisztus ígérte? Mi hiányzik a tanítványságunkból? Olyan érzésem van, mintha már csak a szavak ereje maradt volna meg a Lélek kegyelméből, de ez is ritka, a gyógyítás képessége tettel vagy imával még inkább, mintha felhígult volna a Krisztusba oltottságunk, a hitünk? Mit tehetünk, hogy újra legyen olyan ereje a hitünknek, amely megnyilvánul? Hogyan legyünk szentek ebben a világban?
Az biztos, hogy nem a csodák teszik szentté az embert. De még a szentség jeleként sem kell elvárni a látványos csodákat. A hit gyengesége volna, ha ezekre számítanánk, ha ezekre szükségünk volna. Egyes értelmezők szerint az Egyház élete olyan, mint egy ember élete. Az ősegyházban látható események az ember megtérésekor átélt rendkívüli élményekhöz hasonlíthatók. Majd a megtért ember idővel megtanulja, hogy nem a kezdetben tapasztalt rendkívüli jelenségekben, hanem a hétköznapi, jelentéktelennek tűnő eseményekben van jelen az Isten. Az Egyház kezdetén sokkal nagyobb jelentőségük volt ezeknek a különlegességeknek. A gyermeki hitnek meg lelki élet útjának elején lévő ember hitének van szüksége ezekre. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy mai korunkban az Egyház sokkal gyengébbnek mutatkozik, mint egyes történelmi korokban. De nem a csodák hiánya miatt, hanem, mert nem tud, nem mer irányadó lenni. Úgy tűnik, ma sokkal inkább sodródik a világ folyamataival, mint valaha. Ezen nem a csodák segítenének, hanem a bátor tanúságtételek. Ma sokkal inkább ezekre volna szükség. És tény, hogy sokszor ezek hiányoznak. Legalábbis a nyugati világunkban ez a jellemző. Persze, ne feledkezzünk meg azokról a vértanúságokról sem, amelyek ma is tündökölnek az egyházban. "Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja." (Babits: Babona, varázs)
Kedves Lelkiatya! Gyermekünk születésekor az apukája nevét kapta meg Zsolt! Keresztelője lesz hamarosan, és megszeretném kérdezni,hogy úgy tudom a Zsolt név védőszentje megegyezik a Zoltánéval! Kismamaként imádkoztam Szent Dominikhoz is ,én választhatom Őt is a kisfiunk védőszentjének Szent Dominikot? Testvéreknél pl más volt mert pl egyik gyermek Máté védőszent Szent Máté. Bocsánat, de nem igazán értem mi alapján választhatjuk ,a név adott,de ha nincs olyan Szent? Szent Zsolt úgy tudom nincs. Köszönöm szépen a segítséget!!
Mindig érdemes olyan nevet választani, amelyiknek van keresztény eredete. Ha valami szép magyar nevet akarunk inkább, akkor válasszunk mellé egy keresztény nevet is, hogy legyen védőszentje. Ez nagyon fontos, ne mulasszuk el! A Zsolt név inkább az ősi Solt-ból származtatható, de mindkettő eredete a szultán arab-török szóra vezethető vissza. Valójában ma már van egy Boldog Zoltánunk, az első Zoltán nevű szent, akit egyelőre csak Magyarországon tisztelünk: Boldog Meszlényi Zoltán. Lehet ő is a gyermekük védőszentje, vagy választhatnak mellé más valakit, akinek a nevét vagy nyilvánosan viseli, kettős keresztnévvel, de ez sem föltétlenül szükséges. Csak legyen égi pártfogója, legyen védőszentje!
Kedves Lelkiatya!Kérem szépen adjon tanácsot, mert a kamasz fiunk ( 15 éves) teljesen kiidegel,kikészít már lelkileg. A leírásból,ha nem szeretne mindent közölni ,mert olyan ,megértem .De musz?j vagyok elmondani,hogy tisztán lásson!! Kisebb korban 10 éves korig nagyon ügyes,jó tanuló volt. Utána szépen fokozatosan elkezdett romlani minden tanulás,szófogadás,ahogy kezdtünk belépni a kamaszkorba. Házasok vagyunk,tehát nem csonka család,férjemmel szeretnénk értékekre nevelni,próbálunk beszélni sokat vele ,mi lenne helyes cselekedet,de hiába semmi nem érdekli ami jó,ma is megbeszélte vele a férjem a lány dolgot,mert van egy lány aki tetszik neki. Kezelhetetlen Pénteken a legjobb barátja szakított a barátnőjével,lényeg a lényeg úgy ment el a fiúnk busszal hozzá ,hogy mi nem engedtük el ,nem voltunk itthon egy kis ideig ,és fogta és elment engedély nélkül, mert a barátjának szüksége van rá,hívtuk a végeredmény az lett,hogy az apuka férjem lement érte kocsival ,de közben már kiderült elmentek már egy másik városban vannak,de oda is lement. Nagyon ideges volt a férjem, amiért engedély nélkül elszökött,de a végeredmény az lett,hogy mire leért érte megnyugodott így szépen megbeszélték a dolgokat,ilyet nem csinálhat!!Mondtam neki nem a barát a baj,hanem ahogy ő elment. Másnap elakart még kollégium előtt menni ugyanahhoz a baráthoz,de már előtte kétszer ez volt az utolsó alapon engedjétek meg , ,de végül csak elengedtük megint ,jó menjen, utolsó hamarosan suli.Pontosabban férjem engedte meg neki jobban. Hétfőn elmentem boltba iskolatáskáért,hívom melyik márka legyen ,szól,hogy mindjárt megy el a másik haverjához ,akivel focira jár ,vele lesz és onnan mennek a délutáni edzésre . Pénz nem nagyon volt nála,csak buszra, mondja nem baj lesz mit ennie mert a barátja vesz neki,ő teli pénzzel,mondtam ne használd ki ,mondta neki nem gond. Nem akartam így,dehogy ő már kijött a buszmegállóban van,mindjárt jön a busz. Kértem ne menjen tessék hazajönni,csak elment. Azt hittem agyvérzést kapok. Olyan ideges lettem. Estefelé ért így haza edzésről 7 után. Addigra lenyugodtam,de mondtam neki ha az új suliban nem tanul a focit elfelejtheti megbeszéltük apukájával,meg a haverokkal sincs találka ,jó anya rendben. De holnap van egy lány akivel szeretnék találkozni, mondtam megkell beszélnünk majd és beszélje meg apával is ,este nagyon fáradt voltam elaludtam,ma délelőtt jön ki felöltözve ő megy vidékre a lánnyal akkor,mondtam neki nem is lesz átbeszélve este szóba se hoztad én elaludtam ,kiderült apukának se mondta ,de hogy nem baj mert ő neki muszáj menni lebeszélte vele ,ne égessük be. Tegnapi elmenetel miatt is férjem idegesen mondta neki mikor hívtuk ,hogy nem mehet a rossz viselkedése miatt sehova. Ordított velem ,hogy ki vagyok én,hogy megmondom hova mehet? Meg majd elszökik hamarosan meg se találjuk,focit abbahagyja ,suli minek majd drogdílerkedik,a végére odajutottunk,hogy hívogatta az apukáját telefonon, engedje már el a lányhoz beszéltek telefonon, dehogy ne kérdezzem ők ezt mint férfi megbeszélték. Annyira felidegesített,hogy mindig eléri amit akar,és hogy borzasztóan beszél velem,hogy mikor megtudtam megy el,azt mondtam neki akkor menj úgy is elakartál menni mindenáron ,ne is lássalak ,indulhat is azonnal, mert csak idegesítessz ,ha akarsz drogozz,nőzz ,igyál ,úgy rontod el az életed ahogy akarod,hiába mondom én mit hogy tegyél ,nem érdekel,vagy ügyes leszel vagy buta majd a döntésed megmutatja . De hiába mondom mi lenne helyes nem érdekli, mint aki szándékosan idegesít,hogy lassan agyvérzést kapjak,annyira felmegy a vérnyomásom legalábbis úgy érzem,nehezen nyugodok le,már attól is tartok,nehogy bajom legyen,próbálok lenyugodni,mélyeket lélegezni. Nagyon rossz a viselkedése lázad Isten ?? Na azzal pláne hagyjam,mert bérmálkozó is csak azért lett mert nem engedtem ne legyen.... Kistesónak hétvégén keresztelő szerinte az is minek.... Valami hihetetlen ahogy beszél,van. Mondtam a férjemnek az a baj nem vagyunk következetesek ami nem az nem,lázad ordít aztán csak van engedve valami... Ön szerint mit tegyünk?? Köszönöm szépen!!
Igen, Ön is kimondta a jelenlegi nehézség egyik legfőbb okát. A következetesség végtelenül fontos a gyermek életében. Az a baj, hogy ezt nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra elkezdeni. Sem az ember nem tud olyan könnyen fordulatot venni ezen a téren, sem a gyermekre való hatását sem lehet egy csapásra elvárni. Ha a gyermek abban nőtt föl, hogy a szülei hol szigorúak, hol engednek, akkor ő ebből azt tanulja meg, hogy amit képviselnek, az nem annyira fontos, az változhat is. Ez a tapasztalata aztán rávetül sok minden másra is. Nem csak abban jelenik meg, hogy elmehet-e valahová vagy sem, hanem a szülőktől kapott értékek is elbizonytalanodnak, még ha ebben a szülők következetesek is voltak mindig. Ahogy hallom, van a fiuknak kistestvére. Ez nagyon jó. Még jobb lenne, ha több lenne, és kortársak lennének. Sokkal könnyebb kezelni a gyermekek lázongásait, ha vannak mellettük testvérek, akik másként, a maguk módján fogják vissza a ficánkoló nagy testvért. Persze, ezzel nem azt mondom Önöknek, hogy már késő, hogy már minden mindegy. De a következetesség rendkívül fontos. Javaslom, hogy üljenek le hármasban, nagyon komolyan beszéljék meg ezeket a kérdéseket, rögzítsék a sarokpontokat, kössenek megállapodást a gyermekükkel, amelyben kompromisszumokra is képesek. Majd ezt igyekezzenek nagyon következetesen megtartani. De sohasem indulattal kezelni, hanem a lehető legnagyobb higgadtsággal, türelemmel. Ha elszakad a cérna, az a gyermek további kicsapongását készteti, mert hisz megint elszakadt a szeretet köteléke. Ennek ő szinte örül - azért is provokálja -, mert újabb ürügyet kap az egyéni szabadságára. Persze, ezt a megbeszélést csakis akkor folytassák le, amikor a gyermekük olyan lelki állapotban van, hogy ezeket be is fogadja. Hátha van még néhány ilyen élethelyzet, egy jó vacsora, családi játék, kirándulás után. És mindezek mellett marad az imádság. Nagy erővel és hittel imádkozzanak, lehetőleg a férjével közösen(!), hogy ez a kamaszkori kilengés ne távolítsa el gyermeküket Önöktől és Istentől. Legyenek visszafogottak a nevelésben! Most már az nem sokat nyom a latban. Sokkal inkább a türelem, a megértés, a meg nem vont figyelem és szeretet.
Tisztelt Lelkiatya! 22 éves vagyok. Van egy 3 éves fiam, és 3 éve szentségi házasságban élek. Mielőtt a feleségemmel megismerkedtem, biztos voltam benne, hogy papnak hív az Isten. (Római Katolikus) Azóta többször van olyan kísértésem, hogy ?bezzeg ha pap lettem volna..? Szentgyónásban már választ kaptam erre, hogy felelős vagyok a családomért, mint pap a hívekért, és jó helyen vagyok. Idén elkezdem a teológiai tanulmányaim, hogy, ha már pap nem lehetek, máshogy szolgáljam szeretett Egyházam. Azonban a munkámmal nem összeegyeztethető az iskola, a munkaidőm miatt. Mit gondol? Ha választás elé kell álljak (vagy a munka vagy a tanulmányim) mit tegyek? Az én fizetésemből élünk, én vagyok az aki pénzt ?visz a családba?, azonban érzem az Isten hívását a teológiára évek óta, csak idén mertem igent mondani. Teljesen bízom az Istenben, hogy ebből a szorult helyzetből jól jövök ki. Ön szerint mit tegyek? Imádkozom, de egyenlőre nem látom az utat. Válaszát köszönöm! Tisztelettel, és imával!
Jól fogalmazott, hogy ez kísértés. Úgy tűnik, jóra hívja ez a gondolat, de inkább zavart kelt, netán a feleségével való kapcsolatát is megzavarhatja. Ön már döntött a házasság, a családapai hivatás mellett. Ettől még megmaradhat a buzgósága az Úr és egyháza iránt, sőt, meg is kell, hogy maradjon. De teljesítenie kell az életállapotából fakadó kötelességeit is. Ha a teológiai tanulmányok nem összeegyeztethetők a munkájával, akkor - bármilyen fájdalmas is - most a munkát kell választania. Szülessen még jó sok testvér a gyermekük mellé, legyen papja ennek a kis családnak, s ha ezt jól végzi, többet tesz Krisztus egyházáért, mintha bizonytalankodva teljesítené papi hivatását. A mostani élethelyzete türelemre is inti Önt. Szépen ki kell várnia, hogy eljöjjön az idő, amikor többet is tud foglalkozni a tanulmányokkal, s akár az egyházi szolgálatokkal is. Nagy szükség van olyan férfiakra, édesapákra, akik a papokhoz hasonló, vagy akár őket megszégyenítő elkötelezettséggel szolgálják az egyházat és az embereket. Most ez az Ön életútja, hivatása. Ehhöz kérje Isten áldását, erejét. Így lesz Ön boldog ember, és így lesznek boldogok a családtagjai és a körülöttük élők is.
    ... 31 32 33 34 35 
36
  37 38 39 40 41 ...