Kedves Lelkiatya! Nem tudom elfogadni a helyzetem, se megváltoztatni nem tudom, de így meg egyre jobban belebetegszem. Mit tehetnék, hogy a lelki sebeim begyógyuljanak? Sokszor nagyon csúnya dolgokat tett velem az anyósom. Vele laktunk, évekig, aztán egyre többet mondogatta, hogy egyedül akar lenni, végül elküldött minket. Aztán 1 év múlva visszahívott minket, hogy lakjunk vele, aztán karácsony előtti napon ujra kidobott minket, menjünk ahova akarunk. Aztán újra visszahívott 1 év után. Majd 1 hétre rá nagyon csúnya veszekedést követően újra el kellett menni. Belehajszolt egy abortuszba is. A legjobb, hogy sokmindenre nem is emlékszik ezekből. Sokszor megbocsátottam, amikor békülékeny volt, de az utolsó eset nagyon eltalált. Azóta megromlott az egészségem, post covidom van, gyomorpanaszaim, és szívritmus zavarom van, sokat sírva fakadok tehetetlenségemben. Fáradékony vagyok, nem bírok dolgozni, férjem keresetéből (minimálbér)élünk albérletben. Egyszer beszéltem vele azóta, kibékültünk, 1 hét múlva nem is emlékezett rá. Én meg hónapokig bele voltam betegedve a beszélgetésbe. Nem tudom elfelejteni, milyen gonoszul bánt velem olykor. Annak ellenére, hogy sok dolgot elfelejt, nagyon tudja, mivel kell a másikat megsebezni, ami a legjobban fáj. Soha senki nem volt velem ilyen gonosz, és nem adtam rá okot hogy ilyen legyen. Ez egy nagy lelki trauma nekem, amit nem tudok feldolgozni. Nem tudnék abba a lakásba visszamenni, akkor sem, ha ő nem lakna már ott. Nem tudnék ránézni, vagy szóba állni vele, még azt sem tudnám elviselni, ha adna valamit a férjemnek, (aki a fia). Még híreket se szeretnék hallani róla. Még azt is nehéz nekem megemészteni, hogy a férjem feljár néha megnézni. Ha akar menjen, nézze meg, nekem ne mondja, hogy én nem engedtem oda, de kiborulok idegileg ha odamegy. Úgy érzem nincs joga azt kérni, hogy a fia látogassa, ha így tönkre tette az életünket. Gondoskodtunk róla, segítettünk neki, de ő nem bírt elviselni, azt sem bírta elviselni, hogy lett volna egy gyerekünk. Szörnyeteg. Tudja hogy mibe taszított minket, de szerinte neki ez jár, mi meg küszködjünk ahogy akarunk, de ha segíteni kell, akkor ugorjon a fia rögtön. Szeretném letenni ezt a batyut, mert már nem bírom cipelni. Legalább gyónhatnék, áldozhatnék, talán könnyebb lenne. De fiatalon meggondolatlanul beleugrottam egyházi házasságba, ami nem is történt volna meg, ha a szülői házban nem olyanok a családi körülmények. A mostani férjemmel polgári esküvőnk volt. Egyre nehezebb így misére menni, hogy ki van rekesztve az ember. Hogyan találjam meg a lelki nyugalmam? Olyan könnyű lenne, ha ki lehetne radírozni ezeket a szörnyűségeket, de nem lehet. De elfogadni sem tudom. És egyre betegesebb vagyok, egyre gyengébb, és sokszor sírok. Talán, sőt biztos, hogy ezek miatt is. Máról holnapra élünk, nem tudunk változtatni. Itt kell élnünk és így. De legalább a "batyu" a teher lenne könnyebb.

Kedves Lelkiatya! Ki kerül a pokolba? Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! A héten voltam szülői értekezleten ahol a negyedik osztályos gyermekünk osztályfőnöke azt mondta ,hogy környezetismeret óra már csak heti egy lesz,ez nagyon kevés,és a tananyag viszont irdatlan mennyiség ,el se tudja képzelni,hogy fogják ezt a mennyiséget nekik leadni.Biztosra mondja ez megtanulhatatlan mennyiség ,de nem tudnak mit tenni,ki van adva központilag!! Megmondom őszintén anyukaként is látom ,hogy rengeteg tanulni való van a gyerekeknek!Ha csak az én generációmra saját kisiskolás éveimre gondolok,mi nem tanultunk ennyi mindent. De boldogabbak is voltunk,játszottunk is ,sajnos ez a rengeteg tananyag ami van ,a nagyobbik fiúnknál is megmutatkozott negatív formában. Alsóban még érdekelte minden kitűnő tanuló volt, de eljutottunk oda,hogy már ötödikben is érezte tanulni,tanulni, ő szavaival élve megutáltatták vele az egészet,nem is érdekli már úgy.Jelenleg kilencedikes! Sokszor bosszankodtam a jegyeken tessék tanulni, de egyre jobban azt látom mire is ? Fontosabb ,hogy jó szívű legyen. Persze nem azt mondom nem kell tanulni, kell,meg ne legyen lusta,de elgondolkodtatott vajon ezt mind tényleg kell tudni? Ötösre,nem elég hármasra? Ezt mind emberek találják ki,ezt és ezt kell tanulni iskolában. Szerintem a jó Isten ilyet nem igen csinálna na ki a legokosabb, mennyit tudsz ,ő nem az agyat,a szívet nézi. De a mai oktatás arra megy rengeteg információ,nem számít ha erre nem igazán lesz szükség,és ami meg fontos lenne család,hűség,értékek arról szó sincs,kivétel hittan vagy erkölcs órán.Ötven évvel ezelőtt is kellett tanulni egy orvosnak tanárnak ,de a mai generációnak nehezebb elvégeznie egy szakot mert sokat változott minden. Jézus idejében ha valaki orvos volt ,pláne nem tanult ennyit. Ön szerint, hogy álljak jól az iskolához? Mivel okítsam,segítsem őket,hogy boldog gyermekkoruk is legyen,ne csak a sok száraz tananyag ? Köszönöm a tanácsot!!

Kedves Lelkiatya! Önnek mi a véleménye a családfa gyógyításró? Olvastam róla katolikus oldalon is. Vannak bűnök amiket viszünk tovább generációkon át. Pl alkoholizmus. Ha pl apai ágon nézem nagypapám az volt,családunkban 2 testvérem is ezzel küzd . Férjem családját nézve nagyszülőknél,gyermekénél szintén jelen volt. Végeredményt tekintve volt akit a halálba vitt,de volt aki Istennek hála letette. Nem igazán értem még ezt,szerintem jól. Ha alkoholizmust nézek azért adja át mert ivott? Tehát a rossz rosszat szül,eredményez? Ha nem inna,nem lenne ez? Vagy most hogy lássam ezt? Sajnos a mi családunkat megnézve is bizony,vannak sebek,hiányosságok főleg a jó Istenhez való közelségben,szeretetben... Köszönöm megtisztelő válaszát!

Kedves Lelkiatya! Ha az embert megtámadja egy betegség ,legyen az enyhébb,vagy komolyabb lefolyású, a szenvedéseket felajánlhatja ,a testi kínjait a bűnösök megtéréséért? Mert így akár értelmet is nyerhet, mert e nélkül szinte csak kín ,gyötrelem.... Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Egy könyvben azt olvastam, hogy minden egy gondolatból indul el ,fontos a gondolataink tudatos irányítása. Mert ha ez így van ,akkor ez bizony nehezebb mint gondoltam. Írnék egy példát,hogy jól értelmezem e?! Tegyük fel itthon legszivesebben csak pihengetnék,de sok sok itthoni ,házimunka vár,hogy a semmittevés pihenést leküzdhessem,kezdjek el direkt azon gondolkodni,hogy mit ,hol hogyan csináljak meg itthon,milyen sorrendben? Vagy hogy képzeljem el? Nagyon szépen köszönöm!

Keresztelés előtt a leendő keresztanya is szeretne megkeresztelkedni, hogy ne csak keresztelési tanú legyen. Mi a teendő?

Kedves Lelkiatya! Ha jól tudom, a szülők egyik feladata ,hogy következetesen, felelősség teljesen nevelje a gyermekét. Megvizsgálva a mi életünket,attól tartok azért vérzünk több sebből mert nem jól csináltuk, elrontottuk. Írnék példát ,hogy szemléltessem. Ha a gyermek kér, könyörög,had menjen el pl baráthoz ,vagy biciklizni,de én előzőleg azt mondtam nem mehet sehova ,mert mondjuk rossz jegyet kapott, vagy szemtelen volt velem vagy bármi ,de mégis rábeszél , vagy hogy kijavítja q jegyet de most engedjem már el,és én megváltoztatom a korábbi szavam döntésem,hogy na jó menj,és esetleg az is benne van ,hogy már lenyugodtam dühömből,és eléri,hogy elmenjen. De sok ilyen volt már,de azon morfondíroztam,mi van ha ez más ,hogy én végül is nem kedves,rendes voltam vele ,hogy na jó menjen ,hanem ellenkezőleg a gyerek azt látja egy két jó szó amit hallani kell,és már megis változott a döntés,és ezzel arra tanítva,hogy egyszer ezt mondja a szülő máskor azt Hullámzik mint a tenger. És mikor meg a szülő tényleg komolyan akarja venni amit mondott,akkor bepróbálkozván meg neki áll feljebb dühöng mert nem ér célba. Ha érthető amit írtam és így van Ön szerint lehet ezek után még jól élni korrigálni? Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Nem vagyok egyházi ember, nagyon tapasztalt sem, gyermekeim sincsenek, de mégis szeretnék adni egy tanácsot annak az édesanyának, aki 15 éves fiáról írt és minden szülőnek aki azzal küszködik, amiatt aggódik, hogy gyermeke a bűn útjára lép. Tanácsot adni neki és a saját történetem elmesélni. Meglehet, hogy semmi haszna nem lesz annak, amit mondok, de mint bűnös ember, Jézus tanítványa, másokat szívesen segítő keresztény, inkább mégis megosztanám a most következőket. Ha őszinte akarok lenni, nekem egy valami segített igazán a bűn elleni küzdelemben: a Jézus iránti szeretetem. Sok kísértésemen úgy mentem keresztül, hogy nem magamért küzdöttem, nem az üdvösségemért akartam kibírni, nem egyszerűen szabályokat akartam követni hanem egyedül Jézusért küzdöttem. Számomra a kísértésben a kitartás, a kísértés leküzdése egy módja a Jézus iránti szeretetem megmutatásának és bizonyításának. Egy módja annak, hogy köszönetet mondjak neki mindenért, amit értem tett. Szeretném elmondani, hogy ma is kísértve éreztem magam, akkor éppen az önkielégítésre. Egész idő alatt az járt a fejemben, tudatosan gondoltam arra, hogy most ez is egy lehetőség a Jézus iránti szeretetem kimutatására. Arra gondoltam, hogy Jézus leküzdötte a saját kísértéseit, hiszen megkísértette a Sátán őt is, elszenvedte nem egyszer a hamis vádakat és támadásokat (egyszer még meg is akarták ölni!) és a kereszten is mennyit szenvedett. Azt mondtam magamnak, Jézus kibírta a kísértéseket értem, akkor én is ki fogom az enyéimet érte. Hála Istennek sikerült is és nagy boldogság volt utána a szívemben, mert fantasztikus érzés volt, hogy nem csak részben tudtam neki kimutatni amit érzek, hanem annál jobban. Hogy nem csak az imádság és a templomba járás alkalmával követem Jézust. Hogy megélem azt, amit imádkozok. A levélíró édesanyának azt szeretném javasolni, hogy próbálja a gyermekének más szemszögből megvilágítani a helyzetet. Ne egyszerűen azt érezze a gyermeke, hogy bizonyos dolgokat nem lehet csinálni, mert az édesanyja nem akarja, sőt, ne is csak annyit érezzen, hogy azért nem lehet mert a bűn miatt Isten haragszik, nem illik, keresztény nem csinálhat ilyet. Ehelyett sokkal inkább Jézus szeretetén keresztül igyekezzék neki ezt megmagyarázni. Elmondani, hogy Jézus mindenkinél jobban szereti, hogy Jézusnak ő olyan fontos, hogy borzalmas kínokat is hajlandó volt átélni miatta. Elmondani, hogy Jézus megérti az ember gyengeségeit, de egyúttal a fejlődésre, a jobbra is ösztönöz. Elmondani, hogy bármennyit változik is a világ, a szokások, az erkölcsök, az emberek, Jézus örök és a szeretete nem változik. Ezzel érzékeltetni vele, hogy nem azok a legfontosabb dolgok az életben, amik folyton változnak, egy ideig divatos, utána nem. A legfontosabb dolgok - Jézus szeretete, Jézus követése, amit Jézus értünk tett - nem változnak. Soha, de soha nem fogja senki úgy szeretni gyermekét, ahogy Jézus. Legyen hát nekünk az a legfontosabb, aki valóban szeret minket, ne azok akik csak ideig-óráig! Jómagam is ebben a helyzetben vagyok. Utólag kimondhatatlanul bánom, de egyetemi éveim alatt a hitem nem volt nekem fontos, Jézus nem érdekelt, még kételkedtem is benne. Csupa olyan ember volt nekem fontos, voltak a példaképeim, hittem őket barátaimnak, akik nem igazi szeretettel szerettek és pont Jézust hanyagoltam el, aki sokkal jobban megérdemelte volna a figyelmem. Akkoriban összejöttem valakivel, akivel bár hosszútávú kapcsolatom lett, nem csak egy éjszaka volt, de mégiscsak mondhatni volt köztünk szexuális kapcsolat. Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, már megbántam. Akkor az elején nem siettem volna el a szexet és erre a másik fél azt mondta, hogy nekem dráma, ami neki természetes. Természetesen nem keresztényről van szó. Elmagyaráztam neki mennyire megbántott ezzel és nem mindenkinek ugyanúgy megy ez. Megértette, hogy hibázott azzal, amiket mondott és utána nagyon türelmes lett ezen a téren. Végül egyébként jóban és rosszban is velem volt, hozzátartozók betegségében, halálában, a világjárványban tehát nem mondom, hogy teljesen komolytalan volt, még most is a párom, csak már másabbak a körülmények, de nekem mégis egy rossz emlék lesz, amiket nekem akkor mondott, mert egyszerűen nyoma van annak, amit a másik ember velünk tesz, még akkor is ha megbocsátunk, attól még minden formál és alakít. Nem beszélve arról, hogy amióta igazán megértettem, hogy Jézus mit tett értem és látom, ahogy teljesen megváltoztatja az életem, azóta már rájöttem, hogy senki ezen a világon nem érdemli a szeretetem annyira, amennyire Jézus. Véleményem szerint akik igazán szeretnek minket, azok általában a szüleink, akik jó esetben csak jót akarnak nekünk, életük végéig mellettünk vannak, önzetlenek velünk, aggódnak értünk mindig és Jézus, aki talán még náluk is jobban szeret minket és a vérét adta értünk. A saját tapasztalatom mondatja azt velem, hogy nem érdemes könnyen megbízni bárkiben, elhamarkodni döntéseket és keresztény szemlélet nélkül cselekedni, mert ha megbánjuk, már nem csinálhatjuk vissza, viszont a sebek megmaradnak, még ha valamennyire be is gyógyulnak. Aki pedig valóban szeret minket, nem csak szórakozik velünk, a bajban is velünk lesz, az nem akar minket siettetni, saját kedve szerint változtatni, megbántani. Sajnálom, hogy ha túl pesszimista lett a levelem, természetesen nem mondom, hogy a kérdező fia nem találhatná meg sosem a boldogságot, hiszen én épp azt akartam megmagyarázni, hogy annak más módja van, a hamis boldogságot nem szabad az igazival összekeverni.

Kedves Lelkiatya! Pio atyával kapcsolatban olvastam ,hogy Ő mondta szeressük a Szűz anyát,és imádkozzuk a rózsafüzért! Hogy lehet még is ( jól) szeretni a Szűz anyát?Bevallom én olyan nagy érzéseket nem érzek,persze tisztelet illeti,és ő a Bérmanevem is mármint a Mária. De mit takar az ,hogy szeressük? Tetekkel,vagy hogy érti Pió atya? A másik kérdésem, hogy szoktam imádkozni mindennap, de pl a rózsafüzért még nem próbáltam, meg ahogy még régebben néztem létezik többféle verzió. Melyik első próbálkozásra a legkönnyebb,legrövidebb ,így kisgyermekes anyukaként? Google-ban rá keresek ha megtetszik írni. Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! A fiunk 15 éves. Múlthéten megismerkedett egy kislánnyal 14 éves.Elmondása szerint rendes , szülei is rendesek,jól is tanul,azt mondta más mint a többi lány. Ma találkoztak, a gyermekünk úgy jött haza,hogy teljesen kiakadtam,mivel a nyakán baloldalon egy hatalmas feltűnő nyaki kiszívás található látható. Mondta tudom anya feltűnő alapozóval elfedem. Mondtam neki, ez ciki,miért engedi ? Nem normális dolog. Gyerekes is,azt hiszik ettől lesznek nagyfiúk pedig nem. Erre azt válaszolta minden haverja akinek van barátnője így járkál. Mondtam neki engem nem érdekel ,meg ne tudjam,hogy mégegyszer ilyen formában hozzád ér az a kislány. Azt mondta nem engedi neki legközelebb. Megmondtam neki őszintén nálam ezzel jól bemutatkozott elsőre a barátnőd ,mondta tudja mert félve kérdezgette őt ,hogy engedik még ,hogy találkozzunk? Szerinte túl tolom ezt az egészet. Annyira friss minden nekem is Elsőszülött fiunk,nem volt még eddig barátnője, féltem is,a testiségről már nem is beszélve, azzal se jutunk egyről a kettőre. Szerinte maradi vagyok,házasságban csak szexualitás, addig nem, azzal jön és nem is ismer olyat aki 2023-ban így él,az a baj én sem mondjuk ki őszintén( tudom van aki betartja, de én sem ismerek ilyet tényleg),de mégsem mondhatom azt neki nem baj,csináld ilyen világban élünk már ,mama betartotta ti már nem... Egyszerűen nem tudom, hogy neveljem jól,hogy ne kövessen el bűnt,mert én ,apuka mondhatjuk,ha száz oldalról mást lát. Tudom min megy keresztül, mert én is átmentem ezen,csak már nem tudom vissza csinálni a múltat.Csak korrigálni lehetett szentségi házassággal ,aminek örülök is ,mert nem muszáj bűnben maradni. Bár annyira én se gondoltam még így át lányként ,mi mennyire bűn... Köszönök bármilyen tanácsot,mit kezdjek ezzel a szerelmesedő kamasz legénykémmel.

Kedves Lelkiatya! Lehet nehéz kérdést teszek fel,bízva bölcsességében. Egy pap ismerős a Facebook oldalán az alábbi legendát ,történetet osztotta meg. Lehet ezt Ön is ismeri.Szent Brúnóról.Ha nem kérem szépen olvassa el,ha lehetséges. Mert ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Röviden a történet: Szent Brúnó tanárként is dolgozott ,szolg?lt és az segített neki a későbbi remeteségi életében ,hogy egy nagyon híres tanár kollégája elhunyt. Három napig jártak a dómba a tanítványai, papok és imádkoztak érte. Amikor a zsolozsmánál ahhoz a részhez értek válaszolj nekem,a holttest mindhárom napon felült és válaszolt,majd visszaesett az élettelen teste, az emberek rémülten kiszaladtak a templomból. Az utolsó harmadik napi válasza ez volt Kárhozatra lettem ítélve. Szent Brúnót annyira megrendítette ez az egész,hogy felmondott tanári pályáján és elindult remetének, teljesen Istennek szentelve önmagát. Ezt a történetet olvasva ez nagyon ilyesztő, és félelmetes. Nyilván Isten ítélőszéke elé került,az igazságos bíró elé,ahogy mondta is az első napokban,de valamit nem értek. Én azt hittem Istenről,hogy ő nagyon irgalmas ,azt szeretné ha az ember üdvözülne. Imádkoztak érte a dómban,azt hittem minden ima számít ,nem értem ő talán azért kárhozhatott mégis el mert hogy is mondjam tanár volt,de nem volt Istennel olyan kapcsolata? Emberek szemében ismert közkedvelt ember tanár volt,de Isten elött mégis elbukott.... Ez után a történetet ut?n méginkább félek ,mi van ha valamelyik családtagom is a pokolban van,mert van olyan akit bár megkereszteltek,még sem élt pl szentségi házasságban csak polgárilag és hirtelen halállal hunyt el,úgy,hogy alkoholista beteg volt szentségekhez nem járult. Hogy imádkozzak érte ha lehet semmi értelme már? Nagyon köszönöm a segítségét!!!

Tisztelt Lelkiatya! Nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy papnövendéknek jelentkezzek miután befejeztem az egyetemen a jelenlegi szakom. A kedvesem viszont református lelkipásztornak tanul. Igen komoly a kapcsolatunk, ami házasság felé mutat. Ilyenkor mi a teendő? Ez a kettő hivatás nem üti egymást? Vagy volt rá már példa? Esetleg ilyenkor kaphat a házaspár egy közös ökunenikus templomot keresztyén szolgálatra?

Kedves Lelkiatya! Az min múlik,hogy az egyik fiatal beleesik a paráznaság bűnébe,házasságon kívüli testi kapcsolat, míg más nem él így,és házasságig tud várni ezzel? Tudom az utóbbi a legkevesebb. Megmondom őszintén én nem is ismerek egy ilyen embert sem,olyat igen ,hogy volt fiatalon elsőáldozó,bérmálkozó is,mégis házasságon kívül él már nemi életet. Ezt miért ilyen nehéz betartani?? Köszönöm!!

Kedves Lelkiatya! Sokszor előfordul ,hogy imádkozás közben olyan nyugalmat ,békességet érzek. Nem én generálom,mármint nem tudnám ,hogy kell ezt létrehoznom. Ez mi miatt van.Isten ajándéka valamiért? Köszönöm szépen válaszát!