Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása

Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.