Simeon és Anna próféta

Amikor a gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, ott egy Simeon nevű aggastyán fogadta. Hegeszipposz szerint írástudó volt, aki különösnek találta Izaiás 7,14 jövendölését egy szűz foganásáról. Ezért háromszor is megpróbálta az ott olvasható görög „parthenosz” (= szűz) szót a héber „alma’” értelmében menyecskére, fiatal nőre átjavítani, de minden alkalommal az eredeti „szűz” kifejezés maradt a lapon. Istenhez fordult ezért, s ekkor kapott jelzést a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt, s így szemeivel láthatja az izaiási jövendölés megvalósulását.
A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Nemsokára meghalt. „Kezeire emeli Simeon az isteni kézzel mindeneket kormányzó Királyt, az áldozati Bárányt.”- énekeljük az előéneket.
Anna prófétaasszony pedig Fánuel leánya volt, s éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt ekkor, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.