Gázai Szent Porfiriosz püspök

347 körül született Tesszalonikiben, gazdag családból. Hazáját elhagyva az egyiptomi Szketi-sivatagba ment, ahol öt évig aszketikus életet élt. Aztán Palesztinába indult, újabb öt évet egy barlangban élt le a Jordán közelében. Meglátogatta a szent helyeket; vagyonát szétosztotta, s szegényen dolgozott. Jó hírét hallva Jeruzsálemi János püspök pappá szentelte őt, és „a Szent Kereszt őrének” nevezte ki. 395-ben lett Gáza püspöke. Ott aztán keményen föl kellett vennie a harcot a bálványimádó pogányokkal (Marnász bálvány istenítőivel) és a manicheusokkal. Aranyszájú szent János idejében elment Konstantinápolyba is, hogy ehhez a küzdelemhez megszerezze a császár támogatását is. Eudoxia császárnő dekrétumával megengedte neki, hogy leromboltassa a pogány templomokat, s helyükre egy nagy bazilikát építsen a dél-palesztinai székvárosában, Gázában. A pogányok megtérítéséhez legalább ennyire hozzájárult kiváló jelleme és az általa művelt csodák.. 420-ban halt meg. A tesszaloniki Szent György templomban őt ábrázoló mozaik majdnem az ő idejében készült, s még jobban biztosítja életrajzi adatainak hitelességét. Életét egyébként tanítványának, Márk diakónusnak az írásai alapján ismerjük, melyeket azonban a VI-VII. században a kései társszerzők átalakítottak.