Szent Tarásziosz

Konstantinápolyban született a VIII. század első felében. A Biborbanszületett Konstantin császárnak és Iréné császárnőnek a főtitkára volt, de IV. Pál pátriárka halála után őt választották a császárváros főpapi székébe. 784. karácsonyán szentelték püspökké. Tarásziosz azzal a feltétellel fogadta el a püspöki címet, ha Iréné császárnő és a szenátus lehetővé teszik egy zsinat összehívását, hogy így végre sikerüljön az igaz hitet helyreállítani. Ez a zsinat, amely 787-ben Konstantinápolyban ült össze, a VII. Egyetemes Zsinat néven mérvadó lett a későbbi korok igazhitűsége szempontjából is. Tarásziosz pátriárka nemcsak az ikontiszteletnek volt lelkes híve, hanem a keresztény erkölcsnek és a házasság szentségének is: erélyesen elutasította VI. Konstantin válási kérelmét. Mint az Istenszülő nagy tisztelője, ezt az imádságot írta: „Üdvözlégy, az ég alatt levő mindeneknek közbenjárója; üdvözlégy az egész mindenség oltalmazója; üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, aki előtt volt, aki tőled született, hogy bennünk éljen”. Huszonöt esztendős, nehézségekkel teli főpásztori működés után 806-ban halt meg. Az általa alapított monostorban temették el.