Szent öregek mondásai
Sziszoész (30.)
Egy testvér megkérdezte Sziszoész abbát: „Ha egy
úton megyünk, s vezetőnk eltéved, mondjuk meg neki?” Azt mondta az öreg: „Ne.” Erre így szólt a testvér: „Hát hagyjuk, hogy minket is tévútra vigyen?” Az öreg azt mondta erre: „Miért? Talán fogod a botot és megvered? Ismertem olyan testvéreket, akik úton voltak, vezetőjük pedig éjszaka eltévedt. Tizenketten voltak, s mindnyájan tudták, hogy eltévedtek, de mindegyik azon küzdött, hogy ne mondja meg. Mikor megvirradt, a vezetőjük észrevette, hogy eltévesztették az utat, s azt mondta nekik: »Bocsássatok meg, mert eltévedtem!« Erre ők mind azt mondták: »Mi is tudtuk, de hallgattunk.« Mikor ezt meghallotta, elcsodálkozott, s azt mondta: »Egész a halálig uralkodnak magukon a testvérek, hogy ne beszéljenek!« És dicsőítette az Istent. Az út hossza pedig, amelyet tévedésből tettek meg, tizenkét mérföld volt.”
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
