Szent öregek mondásai
Sziszoész (18.)
Egyszer meglátogatta Sziszoész abbát Antal abba
hegyén egy világi, akivel együtt volt a fia. Történt, hogy útközben meghalt a fia, de nem ijedt meg, hanem hittel elhozta az öreghez, fiával együtt leborult előtte, hogy áldja meg őket az öreg. Aztán felkelt az apa, a gyermeket ott hagyta az öreg lábainál, s kiment. Az öreg azt vélve, hogy köszönésképpen borult le előtte, azt mondta neki: „Kelt fel, menj ki!”, hiszen nem tudta, hogy meghalt. Erre az azonnal felkelt és kiment. Apja meglátva őt, magánkívül volt. Bement, arcra borult az öreg előtt, és beszámolt neki a dologról. Meghallva ezt, elszomorodott az öreg, mert nem akarta, hogy ez történjen. Megparancsolta hát tanítványa az apának, addig senkinek el ne mondja, amíg meg nem hal az öreg.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010