Szent öregek mondásai
A római (1.)
Élt egyszer egy római szerzetes, aki korábban magas
udvari karriert futott be. Szkétiszben a templom mellett lakott, és volt egy rabszolgája is, aki szolgált neki. Amikor a pap látta, milyen gyenge, és megtudta, milyen úri életmódból került ide, ha volt valamije, vagy a templom számára érkezett valami, elküldte neki. Huszonöt évet töltött Szkétiszben, éles látású és nevezetes lett.
Az egyik híres egyiptomi hallott róla, s eljött, hogy lássa, mert azt remélte, valami rendkívüli testi életmódot fog találni nála. Bement tehát, és üdvözölte, majd imádkoztak és leültek. Látta az egyiptomi, hogy finom ruhát hord, szalmazsákja van bőrrel leterítve meg kispárnája, a lába tiszta, rajta saru. Ezt látva megbotránkozott, mert ezen a helyen nem szoktak így élni, hanem kemény életmódot folytattak. Minthogy az öreg éles látású volt, észrevette, hogy megbotránkozott, és azt mondta a szolgájának: „Tedd nekünk ünneppé a mai napot az abba miatt!” Volt épp egy kis zöldsége, megfőzte, s amikor eljött az ideje, felkeltek enni. Egy kis bora is volt betegsége miatt az öregnek, és megitták. Amikor beesteledett, elmondták a tizenkét zsoltárt, majd lefeküdtek aludni. Ugyanígy tettek éjszaka is. Mikor reggel felkelt az egyiptomi, azt mondta neki: „Imádkozz értem!” S úgy ment el, hogy nem szerzett magának lelki hasznot.
Amint már egy kissé távolabb járt, az öreg, aki azt akarta, hogy haszna legyen, utána küldött, és viszszahívta. Amikor megérkezett, újra örömmel foga
római
ta, s megkérdezte tőle: „Melyik vidékről vagy?” Azt mondta: „Egyiptomi vagyok.” „Melyik városból?” Azt mondta: „Egyáltalán nem vagyok városi.” Erre így szólt: „Mi volt a munkád a faludban?” Azt mondta: „Csősz voltam.” Így szólt: „Hol aludtál?” Az egyiptomi azt mondta: „A mezőn.” „Volt alattad fekhely?” – kérdezte. Azt felelte: „Gondolod, a mezőn takarót tehettem magam alá?” „Hát akkor hogy aludtál?” Azt mondta: „A földön.” Erre ismét azt mondta neki: „És mi volt a táplálékod a mezőn? Vagy milyen bort ittál?” Azt felelte: „Hát van étel vagy ital a mezőn?” „Akkor hogy éltél? – kérdezte. Az így szólt: „Száraz kenyeret ettem, s ha találtam, akkor egy kis sózott halat is, meg vizet ittam.” Válaszul azt mondta az öreg: „Bizony, kemény élet. S fürdő van-e a faluban, hogy mosakodjatok?” Azt mondta: „Nincs, hanem a folyóra járunk, ha mosakodni akarunk.”
Miután tehát kifaggatta minderről az öreg, és megtudta, milyen gyötrelmes volt a korábbi élete, lelki hasznot akart hajtani neki, ezért elmesélte, hogyan élt korábban a világban: „Én, a senki, akit most látsz, Róma nagy városából való vagyok, és magas méltóságot viseltem a császár palotájában.” Amint meghallotta az egyiptomi a történet kezdetét, megdöbbent, és gondosan hallgatta, amit mondott. Ő pedig így folytatta: „Elhagytam hát a várost, és ebbe a pusztaságba jöttem. Nekem, aki most szemed előtt állok, hatalmas házaim voltak és temérdek pénzem. Megvetve azokat, idejöttem, ebbe a kis kunyhóba. Nekem, akit most látsz, színarany ágyaim voltak drága takarókkal, helyettük pedig az Isten ezt a szalmazsákot meg ezt a bőrt adta nekem. Ruháim igen értékesek voltak, helyettük most ezeket az olcsó köntösöket viselem. Reggelimre sok aranyat költöttem, helyette pedig az Isten ezt a kis zöldséget és ezt a kis serleg bort adta nekem. Rengeteg rabszolga szolgált nekem, és íme, helyettük az Isten ezt az öreget indította szánalomra, hogy szolgáljon nekem. Fürdő helyett egy kis vizet öntök lábamra, és a sarut gyengeségem miatt viselem. Zenészek és lantok helyett a tizenkét zsoltárt olvasom, hasonlóképp éjszaka is, a vétkek helyett, melyeket elkövettem, most csöndességben végzem kis istentiszteletemet. Kérlek tehát, abba, ne botránkozz meg gyengeségemen!”
Amikor ezt meghallotta az egyiptomi, magába szállt, és azt mondta: „Jaj nekem, mert a világ sok szorongattatásából jöttem el a nyugalomba, s amim akkor nem volt, most megvan, te viszont a nagy nyugalomból jöttél a szorongattatott helyzetbe, s a hatalmas dicsőségből és gazdagságból a megalázottságba és szegénységbe!” Hatalmas haszonnal ment el tehát, s a barátja lett. Állandóan meglátogatta, hogy haszna legyen belőle, hiszen olyan férfi volt, aki rendelkezett a megkülönböztető képességgel, s a Szent Lélek illata töltötte be.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
