Szent öregek mondásai
Szerapión (4.)
Egy testvér látogatta meg Szerapión abbát. Erre az
öreg megkérte, hogy a szokásnak megfelelően mondjon egy imát. Az azonban nem engedelmeskedett, mert bűnösnek és még a szerzetesruhára is méltatlannak nevezte magát. Az öreg a lábát is meg akarta mosni, ő azonban nem engedte, miközben ugyanazokat a szavakat mondta. Akkor feltálalta neki az ételt, és az öreg maga is elkezdett enni. Ezekkel a szavakkal figyelmeztette: „Gyermekem, ha lelki hasznot akarsz nyerni, tarts ki kunyhódban, és ügyelj magadra meg kétkezi munkádra! Mivel nem válik olyan nagy hasznodra, ha kimész, mint ha nyugton maradsz!”
Amikor az meghallotta, mérgelődött, s arca anynyira elváltozott, hogy nem tudta elpalástolni az öreg elől. Erre így szólt hozzá Szerapión abba: „Mostanáig azt mondtad: »Bűnös vagyok«, és azzal vádoltad magad, hogy még az életre is méltatlan vagy. Amikor pedig szeretetteljesen figyelmeztettelek, így megvadultál? Ha tehát alázatos akarsz lenni, tanulj meg nagylelkűen elviselni mindent, amit mások tesznek veled, és ne üres szavakhoz ragaszkodj!” Amikor a testvér ezt hallotta, az öreg lábához borult, és nagy haszonnal távozott el onnan.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
