Jeremiás próféta

Egy Helkiász nevű papnak a fia. Anatót városából származott, s a Krisztus előtti VII. évszázadban több mint negyven éven át működött prófétaként (626 és 586 között).

Egészen fiatalon hívta meg őt prófétai szolgálatára Isten (Jozija uralkodásának 13. évében). Juda országának nemzeti tragédiája idején élt és működött, amikor Jozija vallási reformja egy időre még reményeket ébresztett, de aztán ezek 609-ben a király megiddói halálával megsemmisültek. 605-ben ugyanis Nabukodonozor kiterjesztette a káld birodalom uralmát Palesztinára is. 597-ben pedig a káld sereg végleg elfoglalta Jeruzsálemet, a templomot felgyújtotta, és száműzetésbe hurcolta a zsidó népet. Szedekiás (Cidkija) király idején már csak egészen kevés zsidó maradhatott hazájában, hogy a földet megművelje. Közöttük maradt Jeremiás is. De aztán egy kis népcsoport újra föllázadt, s Egyiptomba menekült, magával hurcolva a prófétát és tanítványát, a fiatal Bárukot. Jeremiás pedig továbbra is egyetemes emberszeretetét igazolta.

Igen ősi hagyomány úgy tartja, hogy Jeremiás saját honfitársai kövezték meg, akik már nem tudták tovább elviselni igazmondását és szemrehányásait.