Szent Sándor, János és Pál főpapok

Konstantinápolyi pátriárkák voltak. Bár különböző időben éltek, mindegyikük életét az eretnekségekkel való harc jellemezte. Szent Sándor először segédpüspök volt. Részt vett az első egyetemes zsinaton Metrofán pátriárka megbízásából, aki idős kora miatt nem tudott jelen venni. Buzgón védelmezte az igaz hitet az ariánusok ellen. Metrofán halála után ő lett a konstantinápolyi pátriárka 325-40 között. Az ő imádságára büntette meg Isten a tévtanító Ariust. Tanításával és Isten kegyelméből sok pogányt térített a hitre.
Szent János pátriárkáról, a böjtölőről külön is megemlékezünk szeptember 2-án. Kappadókiából származott, a konstantinápolyi egyház papja és vezetője volt. Timóteus pátriárka halála után Anasztáz császár emelte a pátriárkai rangra 518 húsvét harmadnapján. A monofiziták ellen harcolt.
A Ciprus szigetéről származó Szent Pál 780-ban lett s főváros pátriárkája. Erényes és istenfélő ember volt, de mellette gyenge akaratú. Szomorúan látta a képrombolás tévtanításának terjedését, s vértanúk nagy számát látva kiegyezett a képrombolókkal. Szerette volna Kazár Leó képromboló császár halála után a szentképek tiszteletét helyreállítani, de nem tudta, mert a tévtanítók még nagyon erősek voltak. Látva gyengeségét, titokban elhagyta pátriárkái székét és Szent Florus kolostorába belépve szerzetessé lett. Szakított a skizmával, magányos csöndjében megbánta az ikonrombolókkal való együttműködést, és szólt az egyetemes zsinat összehívásának szükségéről. Tanácsára Szt. Tarázt választották utódjául. 804-ben halt meg.