Kedves Lelkiatya!
Kérem tegye rendbe bennem a kétségeimet.Sok ünnepségről hallani,amit manapság a templom kertekben tartanak.Bánt,hogy nem tudom szó nélkül hagyni,a táncolást,zenélést,műsorokat stb.Miért zavar ennyire?és miért a felszentelt templom kertben kell ezeket rendezni?Nyugtasson meg,hogy ezt Krisztus sem bánja,és mikor kiűzte a pénz váltokat.....tehát a kettőnek nincs kőze egymáshoz.Ilike
Kedves Ilike!
Van, ami a templomkertbe való, s van, ami nem. A tánc, a mulatság lehet Istennek tetsző. Ha a templomi imádsághoz kötődik, akkor az agapéhoz hasonlítható: emberi együttlét a szeretetben, az imádság folytatása. Ne feledje, még Máriapócson is vannak műsorok a templomkertben. Persze, a tánc, a tábortűz azon kívül van. Attól függ, tehát, hogy milyen jellegű mindez. Ha keresztények jó szándékkal, Isten dicsőségére teszik, miért ne adhatna neki helyet a templomkert. A kufárok kiűzése - vélhetően - azért történt, mert Isten dicsőségét fölcserélték a földi bálványokkal, a pénzzel. Ennek, természetesen, nem szabad helyet adni sem a templomban, sem a templomkertben. Javaslom, bízza rá a helyben szolgáló atyára, hogy mit szabad ott megrendezni és mit nem. Így sok fölösleges aggódástól megkíméli magát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Annyi kérdés van bennem,de nem merek a papoktól kérdezni,mert folyton attól reszketek,hogy senkit sem érdekel ami bennem megy végre egyedül Istent.Minden erőmmel Krisztust akarom követni és fáj,hogy sokszor hibázom.Olyan dolgok zavarnak,amiket meg sem kellene figyelnem és már nem tudom,hogy ez nagy hiba,vagy bűn.Félek,hogy bántom vele az Urat.Sok mindenben másnak érzem magam a többi embertő,de nem jobbnak.Sokszor úgy érzem többet ér nálam egy másik ember,még az is aki alig jár templomba vagy épp nem is imádkozik,mert tudom az Úr úgy szereti őt is ahogyan engem,vagy tálán jobban is.A templomban otthon érzem magam,de szeretnék titokban járni,hogy ne lássanak az emberek,egyedül szeretek imádkozni,nehezen viselem ha látnak közben.Az átváltoztatás alatt térdelek és bánt,hogy sokan nem teszik meg és nem értem,hogy miért.Ha minden ember azt tenni a szentmisén amit a sokaság,akkor nem kellene furcsán érezni magam és nem érezném azt,hogy megjátszásnak érzik amit teszek,mert sokszor az emberek előtt szégyen érzet miatt nem merek úgy viselkedni a templomban,ahogyan egyedül tenném.Rossz ember vagyok ez által?Köszönöm válaszát.Az Úr ádlja
Vajon miért van ez a sok félelem? Szeretném megnyugtatni, hogy nem kell félnie semmitől és senkitől. Sem papoktól, sem más hívektől. főként nem az Úrtól. Nagyon helyes, hogy Krisztust akarja követni. A hibákat, melyeket mindnyájan elkövetünk, nagy bizalommal éppen Őeléje kell tárni. Higgye el, nincs senki olyan megértő és segítő, mint az Úr.
Tudja, nem az Urat bántja ezekkel a helytelen félelmekkel, hanem egyedül csak saját magát. Ő mindnyájunkat végtelenül szeret, válogatás nélkül, tetteinktől függetlenül. Nem a tetteket nézi, hanem a szívet. Mi emberek beleesünk ebbe a hibába, hogy egymást nézzük. Butaság! Úgysem látunk bele egymás lelkébe. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy kiben mi lakik a mélyen. Nem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat. Ez is butaság. Ha szeretne letérdelni, tegye bátran, senkisem botránkozik meg rajta. És ön se nézze, hogy más hogyan viselkedik e szent pillanatokban.
Fontos még mondanom, hogy közösségbe tartozunk. Lehet keresni a magányt, mert akkor jobban esik az imádság. De akkor működik igazán a magányos ima, ha megtalálja a helyét a közösségben is. Nem rossz ember Ön, dehogy, csak kereső. Folytassa bátran, lankadatlan ezt a keresést, és bízzon az Úrban, hogy majd el is vezeti Önmagához! Csodálatos dolog együtt élni Ővele.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem a következő lenne: a barátom református, én pedig görög katolikus vagyok, milyen lehetőségek vannak arra, hogy görög katolikus templomban tartsuk az esküvőnket? létezik ökumenikus liturgia ilyen esetre?
illetve, ilyenkor a leendő gyermekeink vallásáról is nyilatkozni kell?
köszönettel: Zsófi
Kedves Zsófi!
Természetesen nincsen akadálya annak, hogy görögkatolikus templomban a mi szertartásunk szerint tartsák meg az esküvőt. Ökumenikus liturgia csak római katolikus és protestáns felekezetűek között lehetséges. Ebben az esetben a püspök engedélye szükséges a megszokott forma megtartása alóli fölmentéshez. Egyébként a forma alóli fölmentés után a görög rítusúaknak is lehet eltérő szertartású esküvőjük, érdekes módon azonban, ilyen fölmentést a görögkatolikus püspök nem adhat, ez a Szentszéknek van fönntartva.
Vegyes vallásúak eskövője esetén nyilatkozni kell, hogy törekszenek jó lelkiismerettel katolikus hitre nevelni a gyermekeiket. Ma már azonban nem kötelező ilyen tartalmú nyilatkozatot a nem katolikus félnek is aláírni.
Remélem, megtalálják nem csak a szép esküvői szertartást, hanem egymás boldogítását keresve az Isten akarata szerinti szép és boldog családi életet. Áldja meg sok gyermekkel a Teremtő!
Érdekes, hogy az egyház is beszáll a cigányok támogatásába. A rokonságomban van egy fiatalon özvegyen maradt anyuka 4 gyerekkel, az anyuka is beteg, lassan de biztosan eladósodtak. A gyerekek jó tanulók, mi segítjük őket amennyire tölünk is telik. Az államtól egy forint segítséget nem kapnak, pedig ha egy kicsit barnább lenne a bőrük, akkor számolatlanul dőlne a pénz, megnyilnának kapuk: segély, eemelt családi pótlék, pályázati pénzek. Szép dolog a cigány gyerekeket támogatni, de emellett hasonlóan nehéz sorban élnek magyar családok, akik az állam segítségére nem számíthatnak. Az egyház segítségére sem?
Sajnos, az egyház nagyon keveset tesz. Sokkal többet kellene. Nagyon köszönöm, ha segíti az említett özvegyasszonyt a családjával. Ha Ön az egyházunk tagja, akkor hálás vagyok, hogy az Ön közreműködésével valami kicsivel máris többet tettünk. Én is iparkodom, amennyire tudok, de fájdalmasan látom, hogy mennyire kevés, amit teszek. Ismereteim szerint a görögkatolikus egyházunk nagy erőfeszítésekkel próbál segíteni a rászorulókon. Korántsem veri mindet nagydobra. Ugyanakkor minden segítség más és más. Nincs két család - bármilyen is a gyermekek arcszíne - amelyiknek pontosan ugyanolyan támogatásra volna szüksége. Az bizonyos, hogy nagyon sokat árt az olyan szemfényvesztő segítség, amely pénzt juttat olyanoknak, akik nem tudnak vele bánni. Hatványozottan érvényes ez a számítógépekre és a világhálóra. Meglátásom szerint azonban egyházunk éppen azzal akar leginkább segíteni, hogy a rászorultak mellé áll, mellettük is marad, kíséri őket. De ez csak törekvés, és - mint mondtam - ennél sokkal többet kellene tennünk. Kérem Önt is, és Mindenkit, aki olvassa, hogy cselekedjünk minél odaadóbban Krisztus Urunk parancsa szerint.
Kedves Lelkiatya!
A családban felmerült egy kérdés amiben elbizonytalanodtam. A mise végén mindig elhangzik az Úr áldása. Miben különbözik ez, ha a Püspök Úr tartja a misét, vagy egy "egyszerű" pap. Édesanyám szerint van valami különbség a Püspök Úr, és a pap áldása között, de én nem értem miért, és mi a különbség. Válaszát köszönöm. Mónika
Kedves Mónika!
Nehéz válaszolni a kérdésére. A kegyelmet ugyanis nem lehet rőffel mérni. Minden áldásadás kegyelmet közvetít, de hogy mennyit, s főként egymáshoz milyen mennyiségi viszonyban vannak az áldások, nos, ezt nem csak megmondani nem lehet, de kutatni is hasztalanság. A püspök liturgiájában az egyház teljességét tapasztaljuk meg. Ha nincs ott a püspök, akkor nincs ott a teljes egyház? Dehogynem, csak kevésbé érzékeljük. Következésképp esetleg kevésbé vagyunk befogadók az áradó kegyelem felé. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem pusztán lélektani különbségről van szó. Bár erőst sántít a hasonlat, de kicsit mégis olyan, mint az a család, ahol nincs otthon az édesapa. Távol van, szeretjük, de egészen hatalmas dolgok történnek, amikor végre hazajön. Ki tudja lemérni a nyakába ugró gyermekek érzelmi szintkülönbségeit?
Kedves Lelkiatya!
Olvastam itt hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket.Ezzel kapcsolatban szeretnék írni.Hogy sajnos mi is beleestünk abba a hibába hogy anyagi gondok miatt(házépítés ami végülis nem lett a miénk,kisebb nagyobb megszakitással munkanélküli voltam/vagyok)2 év házasság után döntöttünk úgy hogy nem várunk tovább a gyermekvállalásal , de egy évig hiába próbálkoztunk ,és orvosi segítséget kértünk ennek már két éve, és most ott tartunk hogy csak lombikkal lehetne babánk.Kérdéseim:
1.Ezzel bűnt követünk el hogy összeházasodtunk és nem mertünk gyereket vállalni az anyagiak miatt?Arra gondolok hogy nem bíztunk a Jó Isten gondviselésében.
2.Azt olvastam valahol hogy a lombikprogramot nem szabad mert, a sok megtermékenyített petesejtet megsemmisítik amire nincs szükség.Bár olyat is hogy lefagyasztják ezeket a sejteket és később használják fel, vagy másnak oda lehet adni.Mi a véleménye erről?
Kérem, ne úgy fogalmazza meg a kérdését, hogy vajon bűnt követett-e el, amiért mindjárt az elején nem vállaltak gyermeket. Ha emiatt rossz a lelkiismerete, akkor szentgyónásban tárja az Úr elé, és Ő tudja ezt egyedül mérlegelni. De arra nem is igen kerül sor, mert már előbb megbocsátotta, ha valóban igaz bűnbánó lélekkel hozta elő. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert attól tartok, valamiféle büntetésnek értelmezi, hogy most nem születhet gyermekük. Erről egészen biztosan szó sincs. A bűneinket nem bünteti az Úr, hanem gyógyítja. Alighanem jó és tiszta szándékkal próbáltak felelősen gondolkodni, és ezért nem akartak eleinte gyermeket vállalni. Ebben nincsen semmi rossz. (Legföljebb, ha erre nem megfelelő eszközt választottak, de erről nem ír a levelében.)
A lombikprogramot, nagyon kérem, kerülje. E ponton olyat merészel megtenni az orvostudomány, amihez semmi joga nincs. Képes elősegíteni mesterséges úton az élet megjelenését, de láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Amit mi hűvös hivatalosságal "megtermékenyített petesejteknek" nevezünk, azok EMBEREK!!! "Nincs rá szükség", esetleg "lefagyasztják ezeket, és később használják fel...", kedvesem, ezek vérfagyasztó szavak - szó szoros értelemben. Ehhez nincsen joga sem az orvostudománynak, sem a gyermek után epedő házaspároknak.
Sok nehéz keresztet hordozunk. Természetesen szabad, sőt, kell segítenünk magunkon és másokon, hogy a terheinket el tudjuk viselni, de éppen azért kell tudnunk és tiszteletben tartanunk a határokat, hogy mindig Istenünk akarata szerint cselekedjünk. Egyedül akkor marad áldás a kereszt, ha az Isten akarata szerint hordozzuk.
Számos olyan családról tudok, ahol sok éven át vártak a gyermekre, sok mindent megpróbáltak, de nem segített semmi, és egyszercsak mégis megjelent az áldás, csak úgy, "magától". Ha nem az Istenben bízva hordozzuk a keresztjeinket, akkor sohasem fogjuk meglátni, megtapasztalni az ilyen csodát. Ne vádolja, tehát magát a múltért, Istenre tekintve élje a jelent, és bizalommal tekintsen a jövőbe!
Kedves Lelki atya!
Az áldozással kapcsolatban nem régen ezt írta:
"A bizánci egyház ismeri a gyermekek áldoztatásának gyakorlatát. Vagyis amíg még olyan csöpp, hogy nem tud bűnt elkövetni, akkor ártatlanságában mi sem akadályozza, hogy részesüljön az Eukharisztiából. Ám attól kezdve, hogy látjuk rajta a csintalankodást, vagyis fölfogja, hogy amit tesz, az rossz, az bűn, akkor már jobb nem kihozni."
Azt szeretném kérdezni, hogy ez általános gyakorlat, vagy nem. (Van-e valamilyen általános érvényü írásos döntés.) Esetleg külön nem bíztatják a papokat erre, de ha valaki van ennyire "ortodox", akkor csinálja? Láttam olyat is, hogy bizonyos területeken áldozás után, vagy már az epiklézis alatt, latin módra letérdeltek. Egyszerüen csak türelmesnek kell lenni, hiszen olyan sok minden változott, alakult az utóbbi években? Köszönöm.
A magyar görögkatolikus egyházban nem általános gyakorlat a gyermekek keresztelés utáni megáldoztatása. Itt-ott van rá példa, ám csak akkor érdemes és szabad bevezetni, ha ez másokat nem botránkoztat meg. Tekintettel, természetesen, nem csak a családtagokra, hanem az egyházközség többi tagjára is. Magyar egyházunkban nem tudok ilyen irányú rendelkezésről, csupán egy erős buzdítást kaptunk erre még 1996-ban a Keleti Kongregációtól. Az akkor kiadott Liturgikus Instrukció ugyanis a gyermekek áldoztatásáról így ír: "Ott, ahol elveszett ez a hagyományos gyakorlat, a törvénykönyv által e téren előírt szabályok alkalmazása valódi reformot követel..." Kicsit alább hozzáteszi: "Ez az egész folyamat termékeny erőfeszítéseket követel, hogy az újfajta gyakorlat megfelelő módon ágyazódjék bele a mai életbe. Nem könnyű, de nélkülözhetetlen beavatkozás ez, ha az egyetemes Egyház javára valóban újra életre akarjuk kelteni a saját örökséget" (Lit. Instr. 42). Tehát feladatul kaptuk, hogy próbáljuk meg föltárni az ősi gyökereket, ám tudnunk kell, hogy ez egy hosszadalmas, igen nagy körültekintést, tanulást és tanítást igénylő folyamat. A végkövetkeztetése teljesen helyes: türelmesnek kell lenni.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Nem tudom, hogy mit tegyek. Több éve tartó konfliktus van a családomban az apám és az öcsém között. Mindennap imádkozom értük, de úgy tűnik, hogy nem nagy sikerrel. Az öcsém pár éve kölcsönt vett fel és külön lakásba költözött. Az alapot összegyűjtötte és svájci frank alapon 15 évre vett fel kölcsönt, amiből vette a lakást és az autót.A szülőktől nem kért semmit, ő "mindent a maga erejéből" akar elérni és azt is tudja, hogy nem is nagyon kérhetne. Nemrég elutazott két hétre Olaszországba egy luxusüdülőbe a barátaival és azt is kölcsönből fizette. A kölcsönöket becsületesen törleszti, Istennek hála van jó munkája, de a szülőket már nem tudja anyagilag támogatni, mert a jövedelme kb. 80 %-a megy el a törlesztőrészletekre. Alig marad valami. Pár napja azért robbant ki "háború" köztük, mert apám krizálta az öcsém házát és a kocsiját, mire ő úgy vágott vissza, hogy nem volt annyi pénze, hogy kocsibeállóval rendelkező lakást vegyen stb. Öcsém amúgy méllyen vallásos, szerzetesekhez járt gimnáziumba, akikkel most is tartja a kapcsolatot, de úgy tűnik, hogy kb. 9-10 éve nagyon rossz lelkiállapotban van és próbál uralkodni magán. A munkahelyén sikeres, több éve van egy barátnője is, akivel készülnek a házasságra, de ebbe a depressziója miatt nem vágott bele, na meg a pénz miatt is, mondja ő. Apánk is depressziós, panaszkodik a kicsi nyugdíj miatt. Megy köztük a harc és mindketten ellenségnek érzik a másikat. Már minden családi ünnepet, együttlétet megmérgez ez a harc. Beleszólni nem lehet, legjobban teszem, ha ilyenkor elvonulok. Apánk olyan megszokott módon vallásos, elmegy minden vasárnap a misére-mert úgy illik-de különösebben nem tartja, gyónni, áldozni nem volt az esküvője óta. Szerintem nincs igazi hite és itt a baj, nála is minden a pénz körül forog és végső elkeseredést okoz, ha kevés van. Mintha minden az anyagi javaktól függne. Láttam sokkal, de sokkal szegényebb családokat, akik nagyon szépen élnek, harmóniában, együttlétben, közös imádságban stb. Itt makacs, konok emberekről van szó, akiken nagyon nehéz segíteni. Válaszát előre is köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Valóban nagyon nehéz helyzetben van. Igen helyesen látja és értékeli is a helyzetet. Fontos mondat, ahogy az édesapjáról mondta, hogy "nincs igazi hite, és itt a baj". A testvérének talán nagyobb, élőbb, de az övé meg inkább a bogáncsok közé hullottakhoz hasonlít. Nem kizárt, hogy az édesapjukról is ragadt rá a depresszív hajlam, mint ahogyan a pénz és a jólét szeretete is. (Milyen furcsa, hogy ezek mennyire gyakran együtt járnak!) Ha a testvére ilyen jó alapot kapott a hithez, ez segíthet majd egyszer kilábalni ebből a vak és lebutított állapotból. Teljesen nyilvánvaló, hogy az anyagi javak nem hoznak békét, de még boldogságot sem. Nagyon félő, hogy erre akkor fog majd rájönni, amikor fájdalmasan elveszíti. Jó volna elkerülni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csak egy jelentős fejbekólintás segít, hogy az ember ráébredjen, hogy hol van az igazi érték. Addig pedig a világ a maga hamis javaival vezeti az orránál fogva.
Mit is tud tenni? Valóban az imádság a legfontosabb és legnagyobb fegyverünk. De a hittel mondott imádság! Ugyanakkor ne adja föl, hogy ráébresztheti egyiküket, másikukat a téves útra. Tanácsom, hogy figyelje, lesse az alkalmat, amikor bármelyikükben is némi nyitottságot vesz észre. Kell beszélni a tévútról. De ha állandóan erről beszélne, akkor erejét veszítené, ám, ha figyelmesen, valóban tekintettel a befogadó személyre, akkor hatékonyabban teheti. Addig pedig várni kell. Az Istenbe vetett bizalomnak része az idő is. Kicsit besegítek majd én is az imába...
Kedves Lelkiatya?
Nem tudom,hogy szabd e megkérdeznem,hogy ki szokott válaszolni az ide író testvéreknek,híveknek?Tudom,hogy papok,de azon felül,kispapok,vagy már felszentelt atyák?Köszönöm válaszát.Isten áldja
Az Istenszülő kezét fogva, sokszor mások tanácsát is kérve, a Szentlelket mindig segítségül híva szoktam válaszolni a kérdésekre.
a lelkiatya
EZÉRT BÜSZKÉK A FIDESZRE ÉS ORBÁNRA?:
" - 1998-ban ígéreteik ellenére sem vizsgálták felül a privatizációt, nem tisztították meg a hatalmi elitet a volt MSZMP-s, KISZ-vezető, munkásőr, ÁVO-s, ÁVH-s tag, III/III-as elemektől.
- Soha nem szakmai szempontok alapján választják a vezetőiket, hanem még mindig a ,,kollégiumi mag" uralkodik. Megtűrnek maguk között 2007 óta olyan embert is, aki az MSZP alelnöke volt (Csintalan Sándor).
- Orbán Viktor és Szájer József Románia EU-csatlakozása előtt kijelentették, hogy pártjuk csak székely autonómia esetén szavazza meg Románia belépését, ennek ellenére feltétel nélkül beszavazták az EU-ba.
- 1990. június 4-én Fidesz-frakció testületileg kivonult a teremből amikor Szabad György a trianoni béke 70. évfordulójára egyperces néma megemlékezést javasolt (Később reklámfogásból többször felvetették az emléknap gondolatát, de sosem lett belőle semmi).
- 2002-ben, módjában állt volna a szavazatok újraszámláltatása, de nem tette meg, pedig akkor még a fideszes Pintér Sándor volt a belügyminiszter.
- Azt állítják, hogy nyerhettek volna mind a 2002-es, mind a 2006-os választáson, ha nincs megosztva a jobboldal. Ez hazugság! Ha az összes MIÉP-es a Fideszre szavazott volna akkor is hiányzott volna még 112.993, illetve 23.501 darab szavazat
- Pokorni Zoltán miniszteri rendelettel nyilvánította iskolai emléknappá a holokauszt-emléknapot, de a kommunizmus közel 100 millió áldozatáról már nem ők javasolták az évenkénti megemlékezést.
- Rogán Antal elbontatta az ereklyés ország zászlót jelképező piramist.
- Orbán Viktor otthagyta 2006. október 23-án a híveit, amikor gyurcsányi rendőrség rájuk támadt, és eliszkolt a páncélozott autójában, ahelyett hogy az élükre állt volna!
- Soha, sehol nem tiltakoztak Simon Perez izraeli államfő ,,Magyarországot felvásároljuk" kijelentése miatt.
- Támogatnak olyan köztörvényes bűnözőt aki börtönben is ült, és később hűtlen kezelésért és sikkasztásért nem állították bíróság elé, hanem kegyelemben részesült, az aktáit pedig 30 évre titkosították! (Lungo Drom elnöke Farkas Flórián)
- Nem mentek el egyetlen romák által brutálisan meggyilkolt magyar ember temetésére sem, viszont a romák temetésére igen, úgy, hogy még nem is volt világos, hogy cigány vagy magyar tette-e.
- Hankiss Ágnes fideszes EP-jelölt szavazatával választották meg az SZDSZ-MSZP jelöltjét a Magyar Rádió élére.
- Olvasatlanul aláírták a Lisszaboni szerződést (325 igen, 2007. december 17-én), mindenféle vita és alku nélkül. (A csehek ezzel szemben még a Benes dekrétumokat is letolták az EU torkán!).
- Gazdasági érdekből (három hét alatt) az MSZP-vel egyetértésben megszavazták a kötelező áramátvételi rendszer meghosszabbítását, évi kb. 150 milliárd forintot juttatva ezzel a fideszes és MSZP-s érintett erőműtulajdonosaknak, minden magyar családot KWh-ként plusz 3,73 Ft-tal terhelve meg ezzel, az amúgy is borsos villanyszámlában.
- A dokumentumok titkosításának szigorításával kapcsolatos kétharmados törvényt 332 igennel fogadták el az MSZP-vel legnagyobb egyetértésben. Ezekszerint akkor sem hozható egy anyag nyilvánosságra, ha később kiderül róla hogy jogtalanul titkosították, pl. bűncselekmények takargatására szolgált, aki pedig felfedi, az börtönbe kerülhet.
- Orbán félreállította Molnár Oszkárt, mert szót emelt a cigánybűnözésről, és helyette egy libanonit indít a választáson.
- Kiszivárgott hírek szerint azt a Pintér Sándort akarják a csúcs-belügyi-nemzetbiztonsági tárca élére, akinek közös cége van az MSZP-s, szemkilövető Gergényivel, és a lánya érintett lehet az Eclipse ötmilliárdos botrányában.
- Orbán Viktor nem kérte ki magának, amikor az MSZP megpendítette, hogy szükség esetén visszalépteti a jelöltjeit - egyfajta összeborulásként - a Fidesz javára.
- A NEM gomb helyett csak tartózkodtak a szavazáson, miszerint az Országgyűlés a holokauszt-tagadás tiltását ebben a formájában, a kommunizmus áldozatait kihagyva fogadhassa el.
- Programjuk közbiztonságról, rendészetről szóló részét az a Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere írta, aki haszid zsidókat akart betelepíttetni Hódmezővásárhelyre, a gyanús telekügyletek jelenleg a bíróság előtt vannak!
- Az egész kampányprogram inkább csak irányelveket közöl, az IMF-et és az államadósság újratárgyalását sehol sem említik, nincs szó az elszámoltatásról, még a föld eladhatóságának kérdése sem vetődik fel.
Sorolhatnám még a listát az álláshalmozó fideszes politikusok önkormányzatokban elkövetett mutyijaival, a régi nótákkal, Ezüsthajó KFT, Joszip Tot, Kaya Ibrahim, Tompika beléptetőrendszere, Országimázs Központ....."
Ámulva olvasom e sorokat. Bizony nagy szükség van, hogy imádkozzunk hazánkért és annak vezetőiért.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem nem elég érdekes.Olvasgatva az írásokat és a válaszokat,egy érdekes
dologra akadtam.xx éves papné vagyok,azóta sütöm a proszforát,de a szentelés előtti,vagy későbbi lelkigyakorlatokon sem volt szó a proszforakészítéshez való imákkal.Az természetes,hogy gyertyát gyújtok,minden külső zajt,amit lehet(pl.rádió)kiiktatok,Mi atyánkot mondok,de,hogy imák a proszforakészítésnél,ezt itt hallom először.Erről kérnék bővebben.
Tetszik ez a rovat,sok érdekes,tanulságos dolgot tudhatunk meg,amit talán mi nem kérdeznénk meg.Várom válaszát egy xx éves papné(Marika)
Nincs ugyan kötelező előírás a proszfora készítés imáira, de az áthagyományozott szokások a következők:
Az egész munka imádság, tehát legalább a Szokásos kezdetet elmondjuk az elején.
Szép dolog, ha gyertyát vagy mécsest gyújtunk hozzá.
Az egész foglalatosság alatt lehet mondani a Jézus-imát. Ez a fohász nem tereli el a figyelmet még az adagok kimérésénél sem.
Ügyes háziasszony annyi idő alatt gyúrja meg a tésztát, amíg szépen lassan végigmondja az 50. zsoltárt. Amíg kel a tészta vagy sül a cipó, addig szép volna tovább mondani a Jézus-imát vagy olvasni a Szentírást, de ismerve a tisztelendő asszonyok bokros teendőit, tudom, hogy eközben sok más "hasznos" konyhai vagy egyéb teendőt is el lehet végezni. Mindenesetre a legvégén el lehet mondani hálaadásképpen a következő imádságot:
Uram! E kenyér, melyet készítettünk minket jelképez, családunk és közösségünk minden tagját. Fölajánljuk magunkat Neked, egész életünket alázatos engedelmességgel és teljes odaadással. E kenyér által szent oltárodra tesszük magunkat, használj föl minket úgy, ahogyan Neked tetszik, Országod nagyobb dicsőségére. Fogadd el adományunkat, és tégy minket méltóvá, hogy részesülhessünk a Te nagyobb ajándékodban, amikor átváltoztatva ezt a kenyeret legszentebb Testedként adod vissza nekünk. Ámen.
Bár nem "nagyhorderejű" a kérdésem, azért szeretném megkérdezni -amit nem egy esetben láttam-,hogy a görögkatolikus liturgia keretén belül, az áldoztatásnál, aki még nem volt elsőáldozó, a parochus a gyerek fejére teszi, hozzá érinti a cibóriumot, ami szép nemes gesztus, de mit mond ezalatt?? milyen imát, esetleg áldást?
Ez annyira megtetszett nekem, hogy én is mikor áldoztatok (mint akolitus) szintén hasonlóan cselekszem, mondva pl. Jézus szeret Téged!.
Tehát van-e a gk.-nál erre kialakult gyakorlat, forma, előírás?
Üdvözlettel és köszönettel:
nem "csak" egy görög szimpatizáns
Szépnek tűnő, de nem túl szerencsés szokás kezdett el terjedni ezzel egyházunkban. A Szent Liturgiának ezen a pontján a hívek szentáldozáshoz járulnak, és nem különféle áldásokért jönnek. A szülő természetesen kihozhatja a gyermekét - nehéz volna otthagyni a padban, s a gyermek is szívesen kijön, mozdul, részt vesz a cselekményben, bár olykor vannak hevesen tiltakozó gyermekek is... - no, szóval "engedjétek hozzám a gyermekeket", mégis jobbnak látom, hogy amikor a szentáldozás pillanatára kerül a sor, akkor jobb volna őket kihagyni ebből a gesztusból.
A bizánci egyház ismeri a gyermekek áldoztatásának gyakorlatát. Vagyis amíg még olyan csöpp, hogy nem tud bűnt elkövetni, akkor ártatlanságában mi sem akadályozza, hogy részesüljön az Eukharisztiából. Ám attól kezdve, hogy látjuk rajta a csintalankodást, vagyis fölfogja, hogy amit tesz, az rossz, az bűn, akkor már jobb nem kihozni. Hadd érezze meg, hogy most kimarad valamiből, ami még nem az övé. Hadd vágyódjék arra, hogy ő is jöhessen, s ezen az úton lehet rávezetni, hogy minél hamarabb gyónjon meg. Attól kezdve újra jöhet a szentáldozásra.
Újra mondom, szép dolog a kehellyel érintkezni, legalább ennyit kaphasson az, aki valami miatt nem áldozhat, de annak nem itt van a helye. Nálunk ugyan nem szokás, de több bizánci egyházban látunk ilyet, hogy a nagybemenetnél érnek hozzá vagy a pap ruhájához, vagy az említett módon a szent edényekhez. Ez az érintés itt nem pusztán valami kegyelmi erőátadást jelent, hanem az adományok fölviteléhez csatlakozást, önfelajánlást, a krisztusi áldozatban önkéntes részesülést.
Súlyos gyakorlati nehézséget jelent még az is, hogy ha a szentáldozás sorába mások is beállnak, akik nem áldozhatnának, akkor könnyen történhet tévedés, és mégis részesül a szentségben. Figyelmes gyermekek az ujjukat ilyenkor a szájukra teszik, láttam sokfelé, de lássuk be, nem minden gyermek figyelmes. Ilyenkor a papnak résen kell lennie, hogy az odaérkezővel éppen mit is tegyen. Jobb tehát, ha nem terjesztjük ezt a gyakorlatot.
Mivel nincsen gyökere a hagyományban, nincsen hozzátartozó ima sem. Ha valamelyik pap mond valamit, azt csak ő találja ki. Ez szintén teljesen idegen a bizánci liturgiától.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Ebben a rovatban egy anyuka aggódott, hogy a gyereke nem tud az allergiája miatt két szín alatt áldozni. Ide betennék egy idézetet, amit a tanárom nemrég mondott az egyetemen: "Hogy kell tekinteni a keresztény áldozatnak ezt az alapproblémáját? (ti. átváltoztatás-két szín alatti áldozás) A hívőknek jár-e a borból? A katolikus álláspont szerint: a kenyér mind a két színt, a testet és a vért is tartalmazza, Krisztus valóságosan jelen van. Tehát az ostyában mindkét szín tulajdonképpen jelen van. Ezzel szemben a husziták a hierarchiát támadják (továbbra is a tanárom mondatait idézem szó szerint): mi az, hogy a papság a borban is részesül? A kehely később a huszitizmus szimbólumává válik. (itt rátért a reformátusokra és az evangélikusokra, de ezt már nem idézem.) Mennyire lehet elfogadhatónak tekinteni a szavait? (Mert, szerintem amennyiben igen, úgy az allergiás gyereknek nem kell aggódnia, hogy "csak" ostyát vesz magához.) Elnézést ezért a kiegészítésért, ez most ide kivánkozott.
Válaszát előre is köszönöm! Mariann
Vélhetően nem pontosan így hangzott el az a mondat egy tanár szájából, hogy "a kenyér mind a két színt... tartalmazza". Hiszen a kenyér az egyik szín, az nem tartalmazza a másik színt, a bort. Az ostyában nem mind a két szín van jelen, hanem a valóságos krisztusi jelenlét. Viszont akár ebből, akár abból részesül valaki - római és bizánci rítus szerint egyaránt - az egy szín alatti áldozás is során is a teljes Krisztust veszi magához.
A lisztérzékenység nem teológiai hanem lélektani és hát, nyilván biológiai probléma. Ha valaki szeretne két szín alatt áldozni, akkor is megoldható, csak kicsit nagyobb odafigyelést igényel.
Tisztelt Lelki Atya!
Az Önök egyháza annyira büszke Orbán Viktorra, hogy felteszik a honlapjukra? Mivel érdemelte ezt ki Viktor? Vagy talán benne látják a változást hozó Messiást, aki elviszi az országot a Kánaánba, és az egyház ezt híresztelni akarja?
1. Orbán és pártja nem fog komolyabb változást hozni - amit az ország helyzete megkívánt volna -, esetleg egy kis "enyhülést".
2. Az egyház honlapját nem politikai hírekért keresi fel az ember, hiszen még a csapból is az folyik. Értékeket kerestem, és szemetet találtam!
A honlapunkon megjelent az u.n. amboni ima (az ambonról mondjuk a Szent Liturgia végén), amelyben egyebek között hazánkért is imádkozunk. Mellette oldalt egy kép, amelyen jól látható az egyik templomunk, rajta a föltámadási ikon, s a kép alső sarkában, egészen kicsi alakként Magyarország hamarosan székbe kerülő miniszterelnöke. Lehet, hogy a fontossági arányokat akarták jelezni a honlapszerkesztők? Nem tudom. Mindenesetre fontos imádkoznunk bajban lévő hazánkért.
Szomorúan látom a nyitó oldalon egy politikus képét, az idei húsvéti ikon alatt.
Mi volt ennek az indítéka, célja?
Az ortodox honlapon sosem látni ilyet...
Ott csak egyházi hírek vannak, vagy (ami még fontosabb) elmélkedések, írások szentekről, ünnepeinkről, AKTUÁLIS tanácsok (most élő szerzetesektől, papoktól).
!!!
(természetesen beszélgetős fórumban lehet politikai kérdéseket taglalni, de hivatalosan, egy egyház honlapján mai politikus "mellé állni" szerintem nem tanácsos)
Szerintem a lelkiségre, hitbeli bizonyosságra sokkal, sokkal nagyobb szüksége lenne a mai embernek. ...és bizony sokszor a net elérhetőbb, mint egy élő pap...akinek leterheltségét nem akarja az ember növelni sokszor.
Az egész világot megnyerni mit ér, HA lelkünk kárt vall...?
Lehet bármilyen politikai erő, hallani-akart szónoklat...nekünk keresztényeknek akkor is az ÉLETÜNK példájával kell vonzanunk másokat, hogy ők dicsőítsék Mennyei Atyánkat, látva minket.
Ehhez viszont sok erősítés kell, lelki töltekezés...(magamból, saját bűnöstudatomból kiindulva) nincs is másra "hely" ha jól meggondoljuk. Úgy értem politikára, amit hitünkhöz "kötünk" (?). Sok a munka a saját lelkünkön, szeretetünk csiszolásán.
Köszönet az ide író Papnak, lelki tanácsainak!
Jó nagy a lelki irodalom, érdemes lenne fordításokat, vagy elérhetőségeket közölni.
(pl.elektronikus könyvtárból - íme egy link
http://www.piar.hu/pazmany/ )
Szerintem ez lehet az egyik fő vonzereje az ősi keresztény egyházaknak, de akár a protestáns szektáknak, mozgalmaknak is ...ahol CSAK Jézusról van szó, az Ő tanításáról, és ez már elég is: ebből már TUDJUK hogyan éljünk a mai világban, társadalomban, embertársainkkal...hiszen ez a legfontosabb politikai "hovatartozás".
Üdvözlettel:Földesi Éva
Kedves Éva!
Köszönöm sorait. Csaknem minden szavával egyetértek. Valóban, a lelkiségnek kell(ene) adni minden elsőséget. Mindent ez alá rendelni, mindent ehhez igazítani.
Ám a lelkiség nem állhat meg a testi dolgok nélkül. Igaz, hogy a lélek hordozza a testet, de a test tartja a lelket. A Teremtő bennünket földből alkotott, és földből való testünkbe lehelte bele az élet leheletét. Ha tehát a testi dolgokkal foglalkozunk, azok nem föltétlen kárára vannak a léleknek. Az Egyháznak foglalkoznia kell testi dolgokkal is. Különben Szent Jakab figyelmeztetése hullik a fejünkre (Jak 2,16). Az embereknek sokszor szükségük van testi tanácsokra is, hogy a lelkiekben előrehaladjanak. S míg a lelkiatya minden segítsége kimerül egy-két tanácsban, az Egyház maga ennél sokkal többet tesz. Nem csak továbbítja Jézus szavait, de törekszik is megtartani azt. Sokat kell tennünk a világban.
Én magam nem látok rosszat abban, hogy az elkövetkező években vezető személyt egy föltámadás ikon mellett látom, s közben azt a hazánkat is magábafoglaló szép imát, amelyet minden Szent Liturgia végén imádkozunk.
