Van olyan élethelyzet, amikor változtatni kell. Ha lehet, érdemes elkerülni a lelkiatya váltást, de az csak egészen keveseknek adatik meg, hogy egész életén át ugyanaz a lelkivezetője legyen. Sőt, minthogy többnyire előbb hal meg az atya, még csak nem is nagyon lehetséges. Tehát, bár kerülendő, hogy gyakran változtassunk, ugyanakkor nem is kell félni ettől. Egy fiatal számára különösen fontos, hogy minél gyakrabban, ha lehet, legalább havonta találkozzék a lelkiatyjával. Rengeteg kérdés merül föl, melyet, ha nem beszél át mélyen valakivel, akkor fontos kincsek veszhetnek el a lelki növekedés során.

Kedves Mari!
Ezt a szent titkot nem lehet mechanikusan kezelni. Úgy értem, ha valami külső oknál fogva kimaradt az áldozás, az még nem jelent akadályt, hogy a következő Szent Liturgián vagy Szentmisén megáldozzon. Érdemes minden egyes alkalommal részt venni az Eukharisztiában, hiszen ezért van az egész szent lakoma, ezt hozta meg nekünk Krisztus üdvösségszerző munkája - melyet épp a Szent Liturgia jelenít meg a maga teljességében -, hogy az Istennel egyesülhessünk.
Valósznű, csak a lelkiismerete jelzett, amikor az akadályok miatt az jutott eszébe, talán jobb is, hogy így alakult. Nem jobb. Ne firtassuk, hogy kinek a hibája, de úgy kell mindent elrendezni, hogy a szentáldozásból részesülhessen. Egyébként fölötte örvendetes, hogy van olyan szentmise, ahol dugig van a templom.
Aki rendszeresen gyónik, mondjuk havonta, az minden alkalommal megáldozhat, amikor részt vesz a Szentmisén, Szent Liturgián. Ugyanakkor a bűnt minden alkalommal kerülnünk kell - ahogy meg is ígérjük a szentgyónás végén.

Kedves Testvérem!
Elhiszem, hogy ez az érzés, még ilyen reménytelenül és beteljesületlenül is boldogságtudatot ad, de nem szabad abban a hitben ringatnia magát, hogy ez hosszú ideig így marad, főként, nem egész életén át. Az ember nagyon sokat változik az idők folyamán. Ez minden porcikánkra igaz, de leginkább talán éppen az érzelmeinkre.
De maga az érzelem sem helyénvaló, ha egy olyan személyre irányul, aki már másé, akire gyermekek néznek föl, akitől többen is függenek, többen várják az ő szeretetét. Világos még a Tízparancsolatból is, hogy "felebarátod házastársát ne kívánd!" Már az ószövetség is ismerte jól az embert, hogy ha helytelen kívánság jelenik meg, annak óhatatlanul folytatása is van, hogy ha nem zárja ki az ember a lelkéből. Veszélyes játék!
Tudom, nehéznek tűnik ezt elfogadni, de a lelki tisztasága és a boldog jövője érdekében mindenképpen ki kell törölnie a szívéből ezt a férfit. Neki megvan a helye, és nem az Ön életében. Ön még fiatal, szép és Istennek tetsző kapcsolat várhat Önre. Kár volna ettől elzárkózni a pillanatnyi jó érzés miatt. Szeretettel javaslom, imádkozzék előtte és bátran tegye meg ezt a lépést. Az illetőnek, pedig semmiképp se szóljon erről később sem. Talán majd akkor, amikor már mindketten nagyszülők lesznek, akkor esetleg.

Hála Istennek, ma már ez nem jelent túlzott nehézséget. Inkább csak odafigyelést és megértést, főként a szentséget kiszolgáltató pap részéről. A rómaiak számára lehet rendelni külön lisztérzékenyek számára készített ostyát. A görögkatolikusoknál pedig lehet gluténmentes lisztből készíteni proszforát. Ezt vagy az érintett személy maga, vagy családtagja, vagy pedig az egyébként is a proszforát sütő személy készítheti el. Gondosságot igényel, de megoldható. Emiatt senkinek sem kell és szabad távolmaradni az Eukharisztiától.

Vassula Ryden üzeneteit a hivatalos egyházi tanítóhivatal tévesnek minősítette. Bizonyos pontokon, főként a Szentháromsági személyeknek tulajdonított cselekvések és tulajdonságok területén nem egyezik a katolikus és ortodox tanítással. Vassula alázatát jelezheti, hogy idővel ezeket az "üzeneteket" helyesbítette, kiigazította, ezzel azonban végképp elvesztette annak esélyét, hogy bárki hitelesen "Égből jövő" szavaknak tekintse ezeket.
Vajon ki fél az ökumenétől? A görögkatolikus egyház bizonyosan nem, éppen egyik fő feladatának tartja azt.

Nem a korai időszakból való ez az ikonábrázolás. Az oroszoknál a "Játékos anya" nevet viseli. Valószínű, a reneszánsz hatására mozdult el némileg az ikonok korábban inkább statikus jellege. Egyre inkább próbáltak kifejezni emberi érzést is az egyébként szigorú ábrázolásmód megtartása mellett.
Kifejezi a gyermek játékosságát, de ami ennél sokkal fontosabb, az istenember valóban emberi voltát.
Van magyarázat, mely szerint a mozdulat az égő csipkebokor képére vezethető vissza, amely ószövetségi előképe az Istenszülőnek. Annak közelében Mózesnek le kellett vennie a saruját a nagyfokú tisztelet miatt. Némileg sántít a magyarázat, hiszen az égő csipkebokor csak hordozója, látható képe volt az Isten jelenlétének, amely előtt az embernek a legnagyobb tiszteletet kell kifejeznie. Itt viszont az "égő csipkebokor" karjain maga az Isten van jelen. Neki kellene levetnie a sarut? De akár azt is mondhatjuk, hogy az ember Jézus ezzel a tisztelettel adózik az Istent szülő Istenszülő előtt.
Másik, szintén ószövetségi képre utaló magyarázat szerint a szerződéseket a városkapunál azzal pecsételték meg, hogy levették a sarujukat (ld. Rut 4,7). Az Isten a megtestesüléssel saját tulajdonává tette az egész embert, mintegy visszaszerezve azt a sátántól, akinek az a bűm miatt átadta magát.
Létezik olyan magyarázat is, amely szerint a megoldott saru a bűn által lekötött emberségük szabadulásának első jele lehet.
Valószínű, hogy ezek a magyarázatok később születtek, mint sok más szimbolikus értelemezés is, amely azonban nem vesz el semmit ezeknek a tanításoknak a tartalmából és gazdagító értékéből.

Ezt a kérdést önmagamnak tettem fel, s minthogy megtaláltam rá a választ, ide is írom.
Ha nem kérdést kapok, arra nem tudok felelni. Mégis bántana, ha ha úgy tűnnék, meghallgatatlan marad, ezért ezeket a Fórumra továbbítom.
Ugyanakkor a kérdések mindegyikére iparkodom válaszolni válogatás nélkül. Sajnos nem kiegyensúlyozottak a válaszok, nem is folyamatosan jelennek meg, s nem is sikerül mindig megtalálni a legjobb feleletet. Ez az én hibám, minden érintettől bocsánatot kérek emiatt. Mégis megpróbálom folytatni amennyire csak tőlem telik, s bízom a jóindulatú befogadásban, de méginkább a Szentlélek erejében - hiszen minden választ imádsággal is kísérek -, aki minden eszközt föl tud használni kegyelmének közvetítésére, még a leggyarlóbbakat is.

Kedves Fiatal Barátom!
Azért értek egyet a szülei döntésével, mert - mint írta is - tartós javulásban állapodtak meg. Örvendetes, hogy már sikerült jó jegyeket szerezni, de a kitartás a jóban még fontosabb, mint a jóra fordulás. Rossz tetteinknek ennél sokkal súlyosabb következményei is lehetnek az életben, van, hogy némely tetünk helyrehozhatatlan változást eredményez. Hála Istennek, az Ön esetében a korábbi rossz magatartása javítható, és dicséretes, hogy el is indult a javulásnak ezen az útján. Ki kell tartania, és ez a kitartás még szebb eredményt fog szülni, mint a percenként hosszabbított számítógéphasználat.

Drága Fiatal Testvérem!
Sok fiatal szenved ma attól, hogy nem tud dönteni. Ez, alighanem, mai korunk betegsége, amelynek sok összetevöje lehet. Emiatt szánják rá magukat olyan nehezen a házasságkötésre, nem is merik vállalni azt véglegesen, csak próbaképpen, s emiatt alakulnak ki olyan nehezen a papi és szerzetesi hivatások is, mert itt végképp nem lehet kibújni az egész életre szóló elkötelezödés alól.
Elsö tanácsom, tehát ez: ne féljen dönteni! Az Isten bizonyosan megáldja a döntését, ha azt odaadó szívvel teszi meg.
Biztos jel majd csak a szerzetessé szentelés lesz. Ha most rászánná magát, még addig nagyon hosszú az út, sok lehetösége van és lesz tisztázni. Ne féljen elindulni rajta! Szép út - igaz, nehéz -, amely sok gazdagodást hoz még akkor is, ha történetesen kiderül idöközben, hogy mégsem szerzetesnek hívja az Úr. Azért javaslom, hogy induljon el rajta, mert amíg ezt nem teszi meg, csak állandó marad a kétely, a bizonytalanság, a lelkiismeretfurdalás, hogy miért nem próbálta meg. Forduljon bátran valamelyik szerzetes elöljáróhoz, és tárja föl neki a lelkét. E lépéssel már kifejezi, hogy kész az Úrnak adni önmagát. Voltaképpen mindnyájunktól ezt kéri az Isten, nem csak a szerzetesektöl.

Nem kell, söt, nem is szabad megfertözni katolikus anyaszentegyházunkat semmiféle idegen elemekkel. Éppen arra kér és bíztat bennünket, görögkatolikusokat a pápa, hogy tisztítsuk meg vallási életünket az idegen elemektöl.
Tudok arról, hogy éppen az új kántorszak bevezetésével mostanában történnek módosítások a dallamainkban. Ám ez a törekvés egyáltalán nem új keletü. Elökerült egy kézzel írott Irmologion, dallamtár, mely a `30-as évek végén készült, s amely az egész dallamanyagunkat próbálja megtisztogatni, több szempont alapján kijavítgatni. Tehát már akkor érezték ennek szükségét. Bizonyára sok türelem kell nem csak a tudományos szakmai kutató munka terén, de a hívek részéröl is, hogy kialakuljon egy, a mainál még jobb, még énekelhetöbb, még magyarosabb görögkatolikus dallamkincstár.
Én is láttam olyan papot, aki leeresztett kézzel imádkozik, de korántsem mindegyikükre jellemzö. Érdemes megszólítani, megkérdezni, aki így tesz, hogy mi vezeti ebben.
Igen, ez valóban fontos, hogy senkit ne akarjunk másolni, hanem a saját hagyományaink alapján találjunk rá önmagunkra, s tudjuk megfogalmazni és megélni, mit jelent ma Magyarországon a görögkatolikusság.
Én ma is büszke vagyok, és hallatlan öröm és hála tölt el, hogy görögkatolikus lehetek.
A gyülöletnek és gyülölködésnek semmi helye nincsen az egyházunkban. Biztos vagyok abban, hogy ezt püspök atya is ugyanígy gondolja, és eszerint válogatja meg a tanácsadóit is.
Itthon vár ránk óriási missziós munka, nem kell máshová menni senkinek. Az sosem jó, ha elküldjük az orszábgól azokat, akiket nem vagy nehezen tudunk elfogadni. Ez a missziós feladat kettös: egyrészt önmagunkra nézve sok a teendönk, hogy krisztusivá váljunk egyenként is és a közösségeink is, másrészt számtalan ember van ma Magyarországon, akik nem ismerik Krisztust, vagy félreismerik. Hitelesen meg kell élni az egyházhoz tartozásunkat, hogy oda másokat is el tudjunk vezetni.

Valóban csak röviden annyit jegyzek le e helyen, hogy a mai gögrögkatolikusok ösei eredetileg az ortodox egyházhoz tartoztak. A Kárpát-medence területén a XVI. század végétöl indult meg az a folyamat, hogy egyre több ortodox közösség kereste az egyesülést Rómával. Nevezetesen a Munkácsi egyházmegye 1646-ban lépett egységre Rómával. Ezért is nevezik néhol még ma is unitusoknak a görögkatolikusokat, mivel ök azok az ortodoxok, akik Rómával "uniáltak", egyesültek. Tehát természetesen téves azt mondani, hogy a római katolikus egyházból alakult ki.
Erröl egyébként részletesen éppen a honlapunkon olvashat a legkönyebben a "rólunk - a Hajdúdorogi Egyházmegye története" címszó alatt.

Egyetértek. S bár nem fogalmazódott meg benne kérdés, mégis közzéteszem tanulságul sokaknak. Köszönöm.

Nagyon nehéz kimérten pontos választ adni a kérdéseire. Holott jogosnak is tűnhetnek, mégis, mivel teljesen téves alapállásból származnak, nem is igen megválaszolhatók.
Mindenekelőtt azt kell mondanom, meg kell szakítania a bűnös kapcsolatot ? nagyon is jól jelez a lelkiismerete! ? mielőtt bármerre is keresné a továbblépés útját. Egy meglévő házastársi kapcsolat ? bármilyen rossz is legyen - mindig erkölcsileg erősebb, mint egy házasságtörő. Amíg él ez a bűnös kapcsolat, addig nem is remélheti, hogy megtalálja az Isten útmutató tanácsát. Legalábbis, ha az illető ebben az első házasságában él, neveli a gyermeke(i)t, akkor ott a helye, sehol másutt, akár volt templomi esküvő, akár nem. Ráadásul a református egyházban a pusztán polgári kötést is érvényesnek fogadják el, tehát az illető férj valóságos házassági kötelékben él. Bármennyire szeretik egymást, ez a férfi nem az Öné.
Ezek után próbálok válaszolni a kérdéseire:
1. A válás bűn, mert tönkreteszi a családot, a gyermekek életét, jövőjét. Végérvényesíti a szeretetkapcsolat megromlását, holott nagy erőfeszítéssel gyógyítani kellene azt. A katolikusok számára nem jelent érvényes kötést, ha nem volt templomi esküvő. Ezért a katolikus hívek csak polgári kötelékét az egyházunk érvénytelennek tartja, utána lehet házasságot kötni. De ez csak katolikusokra (és ortodoxokra) vonatkozik. A protestáns hívek és a nem kereszteltek házassága akkor is érvényes, ha nem templomban kötötték.
2. Ezt nem tudom. Ne tervezzen ilyet!
3. Ha Ön miatt válik el, akkor igen. És ezt a bűnt a korábbi szintén súlyos bűn termette meg, amikor már a másik pár házassága ideje alatt is szerelmi viszonyt tartott fent vele.
Kedves Testvérem! Sejtem, hogy fájdalmat okoznak a szavaim, de szánalomból és együttérzésből nem beszélhetek másként. Nem tudom, vigasztaló-e vagy még elkeserítőbb, ha arra is fölhívom a figyelmét, hogy ez az úriember minden bizonnyal nagyon szerelmes volt a mostani feleségébe is annak idején. Csak valahogy másként alakult a dolog. Van-e biztosíték arra, hogy ha e kanyar után Önt választja, akkor egy idő után megint nem alakulnak-e másként az érzelmek?
A megkötött házasságot meg kell tartani hűségesen, bármilyen nehéz is. Vannak elrontott, vagy rosszul megkötött házasságok. Ezeket nagyon nehéz kezelni, de mindenképp meg kell próbálni, s nagy hazugsága a mai világnak az, hogy még mindig jobb elválni. A házassági kötelék életre szól - sőt, örökéletre -, éppen ezért kell nagy felelősséggel meghoznunk az ilyen döntést.
Ha most úgy érzi, egyedül marad, pillanatra se feledje, a jóságos Isten Ön mellett áll, s nem csak vigasztalni fogja, de szépen megmutatja az utat is tovább. Szakítva a bűnnel bízzon Benne, és akkor megtalálja a választ a kérdéseire.
Imádkozom Önért.

Áldja meg!

Mindent meg lehet bocsátani, mindig lehet újra kezdeni.
A baj gyökerét, azonban meg kell keresni. Ha nem gyógyítjuk a bajt, és csak könnyes szemmel kimondott ?Megbocsátok?-kal födjük be, akkor még nagyobb bajokat szülhet.
A féltékenységnek semmi helye nincsen a szeretetkapcsolatban. Az csak arról árulkodik, hogy a szeretet helyén önzés van. A szeretetben alapvető dolog a bizalom. Majdnem fölcserélhető a két szó, a két fogalom.