Kedves Mária!
Valóban föl lehet használni Feriz atya fordítását. Sőt, akár az egész szöveget is használhatnánk, hiszen erre buzdít a most megjelent Instrukció is, hogy nagyon üdvös, ha az ortodox testvérekkel közös szövegeket használunk. Azonban mégis meg kell szerezni az egyházi jóváhagyást ahhoz, hogy hivatalosan végezhessük. Tudok arról, hogy néhol már végezték görögkatolikusok is. Remélem, hamarosan eljön az az idő, hogy mi is végezhetjük hivatalosan is.

Kedves Hölgyem!
Önnek valóban katolikus hitéből fakadó kötelessége, hogy a gyermekét hitben nevelje és a katolikus hittel megismertesse. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor annak megítélése, hogy ez mekkora bűn teljesen a belső fórumra (lelkiatyjával megbeszélésre) tartozik. Ezt senki külső ember nem tudja megítélni.
Természetesen a szentségektől emiatt nincs eltiltva, és egyháztanácstagként továbbra is szolgálja hűséggel az egyházközséget! Ez, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a fia olykor elkísérje a templomba, s ezáltal megismerkedjék a szentségekkel. Én tehát éppen az ellengkezőjét javaslom, mint az ismerőse, s azt tanácsolom, hogy menjen el minél gyakrabban a templomba, és gyónás és áldozás szentségében is minél gyakrabban részesüljön.

Kedves Emma!
Sajnos, nem sokat sikerült megtudnom az orgona történetéről. A szakemberek szerint 1896-ban készült egy szegedi orgonaépítő mester, Soukenik János munkája.

Két ilyen kitüntetésről tudok. Az egyházmegyében a Görögkatolikus Oktatásért és Nevelésért díj, az exarchátusban pedig Szent János díjnak mondjuk, mivel a Miskolci Exarchátusnak a védőszentje Keresztelő Szent János. (Az Eperjesi Egyházmegyének is az, s innen származhat ez az örökség.) Úgy tudom, évenként adják egy-egy arra érdemes pedagógusnak.

Kedves János!
Nehéz így felelni Önnek. Érdemes volna elbeszélgetni az illető atyával. Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem kell félni attól, hogy olykor más nyelven is elhangozzék az imádság a liturgiánkon, ahogyan az történt Máriapócson is a szeptember 11-i ünnepségen. A külföldi atyák is elismeréssel szóltak erről. Még indokoltabb ez azokon a helyeken, ahol ősi szokás még - nyilván - az ószláv ének. Ma már egyáltalán nem kell félteni magyar identitásunkat ettől, sőt, gazdagságot jelent ezek ismerete. Tehát van példa arra is, hogy lehet használni szláv és görög szöveget a szertartásainkban, de hát tudom azt is, hogy nem mindenki egyformán szereti ezeket. Arra kérem, legalább összejöveteleiken, családi ünnepeiken ne feledjék el énekelni ezeket a szép régi énekeket.

A lelkigyakorlat mindenkinek való, arra mindenki rászorul. Legjobb, ha évente több napot is, de legalább egyet vagy kettőt szánunk rá. Számtalan lelkigyakorlat kínálkozik. Lehet böngészni közöttük, és a legrokonszenvesebbet kiválasztani. Legjobb, ha nem a saját lelkiatyánk lelkigyakorlatára megyünk, hiszen ő egész éven át ellát tanácsaival, s ilyenkor érdemes más hangokat is hallani, más megközelítéssel is találkozni. Keleten a lelkigyakorlatnak ez a formája nem annyira ismert, az emberek többnyire ezt az évi feltöltődésüket a szerzetesek között találják meg azáltal, hogy valamelyik monostorban bekapcsolódnak az ő imádságaikba.
Ha a gyóntató atyától nem kapok túl nagy megértést és kellő tanácsokat, szabad keresni valaki mást. Ez nem föltétlen hűtlenség, inkább a lelkiélet és az Isten iránti buzgóságunkból fakad.

Kedves Johanna!
Valóban nagyon fontos az Isten áldása életünknek minden pontján, de egészen különleges módon az életreszóló döntéseinkben. A házasságkötéskor pedig nem csak egyszerűen áldást kapnak a döntésükre, hanem egybekelésükkor szentséggé válik a szerelmük, míg ez áldás nélkül bűnné válna. Ugye, milyen hatalmas különbség!
Az a tanácsom, hogy mihamarabb próbáljanak jogi úton vizsgálatot indítani, hogy összeházasodhatnak-e. Nagyon kérem - tudom, hatalmas ez a kérés! - enélkül ne házasodjanak össze, várják ki a választ. Arról van szó, hogy a párjának első házasságát meg kell vizsgálni. Ha rövid ideig volt házas - vélem, hogy elég fiatalon léphetett bele abba a kapcsolatba -, akkor nem kizárt, hogy elhamarkodott, felelőtlen, nem megfelelően előkészített házassági kísérlet volt. Ha jogi úton igazolható, hogy az a házasságkötés nem volt érvényes, akkor utána akadály nélkül, tiszta lelkiismerettel köthetnek boldog házasságot.
Ahogyan bevezető soraiban írta is, a görög és római katolikus egyház értékrendjében semmilyen különbséget nem lát, s ez természetes is, hiszen ugyanarról az egyházról van szó. Hangsúlybeli különbségek vannak csupán, de erről már korábban másoknak írtam, meg sokfelé olvasni róla. Miránk ugyanazok az házasságkötési törvények érvényesek, mint a római katolikusokra. Ez tehát, a házasságkötésük lehetősége szempontjából semmilyen megoldást nem jelent.
Amint említettem, egyetlen út, hogy a plébánosuknál megindítják ezt az eljárást, és ha megérkezik az Önöknek kedvező válasz, akkor összeházasodhatnak.
Addig pedig őrizzék meg a kapcsolatukat tisztán, testi egyesülés nélkül! Higgyék el, ez az Isten akaratát kereső várakozásuk - még ha nehéznek tűnik is - életüket még értékesebbé, még gazdagabbá teszi.

Mert még nem vitték el. Nem kizárt, hogy kispap koromban én játszottam rajta utoljára. De az nagyon régen volt.

Teljesen megalapozott, hiszen a Szentírás beszél róla. Mind a négy evangélium megemlíti: Mt 27,38.44; Mk 15,27.32; Jn 19,18, de legrészletesebben Szent Lukács evangélista számol be róla 23,32-33.39-43:
Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról?. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: ?Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.? A másik rászólt: ?Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.? Aztán hozzá fordult: ?Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.? Ezt válaszolta neki: ?Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.?
Kedves Hitetlen Fráter Barátom! Elnézést kérek, ha ezek a számok értelmezhetetlennek tűnnek. Akik nap nap után olvassuk a Szentírást, gyakran használjuk ezt a rendszert. Ha nehézséget jelent, javaslom, keresse föl bármelyik paptársamat, és készségesen segítségére lesz Önnek.

Úgy tudom, igen.

Kedves Hormay Ákos Úr! Sajnos mi ebben nem tudunk segítséget nyújtani. Az anyakönyvi föltárásokban a helyi parókusok tudnak közreműködni. Nincs más lehetőség, mint hogy megpróbálja fölvenni a kapcsolatot Tylicz parókusával, és onnan kér bővebb tájékoztatást. Egyébként ez egyáltalán nem lehetetlen, a parókusok - jó esetben - készséggel állnak rendelkezésre ilyen ügyekben. Sok sikert! Munkatársaim készsége révén azzal egészíthetem ki mindezt, hogy bár az érintett parókia anyakönyvi anyaga még nem, de a környezőké már megtalálható a következő címen: http://pilot.familysearch.org/recordsearch/start.html#p=waypoint&s=waypointsOnly&c=fs%3A1670491&w=0 Lehet, hogy itt is talál értékes adatokat. Továbbá a Püspöki Hivatal el tudja küldeni Önnek Dr. Hormay Mihály gyászjelentésének másolatát. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címen érdeklődhet.

lelkiatya@gorogkatolikus.hu

Igen, nálunk is van ördögűzés. Úgy tudom, ez alapvetően a püspök feladata, illetve azé, akit kijelöl erre. Nem tudok róla, hogy egyházmegyénkben volna erre külön kijelölt személy. Egyszerűen más ennek a szertartása nálunk, mint a római katolikusoknál. Egyebet nem tudok erről mondani.

Lebuktam. Valóban, én másról sem tudok beszélni, csak az imáról, annak fontosságáról, annak mindent megoldó erejéről. Jézus így bíztat: Ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, hegyeket tudtok mozgatni.
Az ima és a hit szorosan összefüggenek. Nem lehetséges hit nélkül imádkozni ("hátha bejön..."), nem is lehetséges hinni imádság nélkül ("én hiszek a magam módján...", akkor az hamar elhal. Az imában Istennel találkozunk, rátalálunk, belékapaszkodunk. Az ima oly módon kettőzi meg az erőnket, hogy az a másik: az maga a mindenható Isten. Ezért tudhatunk hegyeket mozgatni, mert Ő cselekszik, ha mi együtt vagyunk Vele.
Mitől jó az ima? Erre is azt mondom, egymást erősíti a kettő: hittel kell imádkozni, és imádkozni kell, hogy tudjak hinni. Kérni kell, hogy tudjak hinni, és hinni kell, hogy tudok kérni.
Van még egy másik, sokkal gyakorlatibb része a válaszomnak. Az a jó ima, amely nem marad abba. A kitartás elengedhetetlen. Nem mindig könnyű imádkozni, sőt van, amikor kifejezetten nehéz. De nem szabad abbahagyni. Ez a kitartásunk hozza meg - emberileg - azt az eredményt, hogy egyszercsak megtanulunk imádkozni.

Kedves Húgom!
Az a tanácsom, hogy minden módon próbálja meg megtalálni a békét, a megbékélést. Nem a jelenlegi helyzetével, nem a beletörődésről beszélek, dehogy. Hanem az Jóistennel való megbékélésről, azt keresse. Záró kérdése arra utal, hogy vád van a szívében az Istennel szemben. Lehet, úgy érzi, jogos, hiszen sok mindent tett már a kedvére, Ő pedig ezt az egyetlen kérését nem teljesítette. Bele szoktunk csúszni ilyen rossz meggondolásokba, amikor nehéz helyzetben érezzük magunkat. Semmiképp sem helyes, nem érdemes úgy gondolkodnia, hogy az Isten a hibás mindezért, hogy neki, mintegy kötelessége lett volna e kérdésben már eddig is segíteni. Hogy Ő mit miért tesz, azt legtöbbször nem értjük, nem látjuk át. Amit nem értünk, azt el kell fogadni. Ostobaság volna másként cselekedni. De nem csak azért, mert Ő az Úr, mi pedig úgyis tehetetlenek vagyunk Vele szemben, hanem mert amit Ő ad, Ő megenged, az mindig nekünk a legjobb. Végtelen szeretettel és végtelen bölcsességgel vezeti, segíti az életünket. Még inkább Ő az, aki helyrehozza, amit mi rosszul tettünk.
Hogy eddig így alakult az élete, annak sok oka lehet, de nem érdemes firtatni, ez a tanácsom. Ne veszítse el a bizalmát! Lehet, elmúlt 30 éves. De tudnia kell, hogy a mai korban - sajnos - a házasságkötések, a nagy döntések nagyon sok esetben elhúzódnak. A mai fiatalok nehezen tudnak dönteni, sokszor nincs meg a távolságlátásuk, a bátor bizalmuk a jövőben. Ez korjelenség, kór-jelenség. Nem pusztán az Ön hibája. (A Jóistené semmiképpen sem!) Keresse a békét, a megbékélést. Amíg nem tud megbékélni az Úrral, addig nem fog tudni békére jutni saját magával, de az embertársaival sem. Ez pedig éppen rossz irányba viszi az Ön életét is. Hisz melyik az a fiatalember, aki olyan hölgyet keresne, aki nem békét áraszt?
Ha megtalálja a békét, nem ígérhetem bizonyosra, hogy az élete párját is megtalálja, de legalábbis nagyobb esélye van rá, viszont az élete boldogságát egészen biztosan megleli.