Kedves Lelkiatya!
Szeretnék kérdezni a bizánci hármas keresztről. Egy lelkitestvérem azt állítja, hogy azért ferde a 3-ik szára, mert az szimbolizálja azt, hogy mivel az orthodoxok nem fogadják el a pápát, ezért van áthúzva a kereszt. Én úgy tudom, hogy Krisztus lábtámasza az, és azért ferde, mert a haláltusájában ferdült el. Annál is inkább érdekelne, mert miskolcon a most felszentelt püspöki székház kápolnájának a szentélyében is a 3-as bizánci kereszt van feltéve, mégpedig alul ferde szárral.
A válaszát előre is köszönöm: Margit
Ekkora butaságot!
A bizánci kereszt ferde szárának van többféle magyarázata, de a pápával szembeni ellenállás kifejezése merőben kereszt- és keresztényellenes.
A gyakorlati magyarázat valóban az lehet, hogy mivel Krisztus Urunkat a hagyomány szerint keresztbe tett lábbal szögezték föl, ezért áll ferdén a lábtartó. Szimbolikus értelme pedig az, hogy a kereszt mérlegként áll, amely a jobb latornak fölemelkedést, a káromló bal latornak pedig ítéletet jelent. Ezt imádkozzuk a nagyböjti 9. imaórában: "A két gonosztevő között mint az igazság mérlege állott a te kereszted, mert míg egyiket a káromlás terhe pokolba süllyesztette, a másik bűneiből megkönnyebbülten az Isten ismeretre jutott el..."
Kedves Lelki Atya!
Az állatokkal mi lesz haláluk után? Úgy gondolom mivel lelkük nincs, így elmúlnak teljesen. Na de a mennyben, ahol Isten mindenkit boldoggá akar tenni, vajon nem találkozhat e valaki kedves kis háziállatával? Úgy értem nem most rögtön, hanem mondjuk a testek feltámadásakor. Pl. Pál apostol írja: Róm 8,19-23:"Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nem csak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." Aztán az Özönvíznél, többször is elhangzik, hogy Isten nem csak Noéval, hanem a bárkában levő összes állattal és az egész természettel szövetséget kötött: Ter 9.8-9.17:
Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet." Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön." Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között"
Dénes
Mivel az állatoknak nincsen lelkük, ezért nem is üdvözülhetnek. Persze, hogy a Mennyországban mi lesz, azt én nem tudom. Az biztos, hogy akik oda juthatnak, azoknak semmi öröm nem fog hiányozni. Vagyis, ha a kedvelt kiskutyával nem is találkozhatnak - nem tudom, vannak-e ott állatok - az az öröm, amelyet ez a találkozás szerez nekik, nem fog hiányozni.
A teremtett világ az ember számára és az emberen keresztül részesül az üdvösségben. Nem úgy, mint az emberi személyek, hiszen csakis az értelemmel és öntudattal bíró ember tud boldog lenni. Az állatokkal és a teremtett világgal kötött Isten adta szövetség is azt jelenti, hogy részeivé, eszközeivé válnak az ember boldogságának.
Kedves Lelki Atya!
Elhunytért mindig a fájdalmas rózsafüzért (amelyet halotti virrasztáskor szoktunk) kell imádkozni, akkor is ha már nagyon régi halottról van szó, és mondjuk Húsvét és Szentháromság vasárnapja között vagyunk?
Dénes
Nem tudok ilyen szabályozásról. Az elhunytakért sokféleképpen lehet imádkoznunk. Húsvéti időben legjobb, ha húsvéti, föltámadási imákat végzünk élőkért és elhunytakért egyaránt.
Lelkiatya!
Néha nem tudom, hogy mi van velem...rosszul leszek és elgyengülök. Lehet-e összefüggése a lelki szenvedésnek és a fizikai fájdalomnak?
Kérem válaszát.
Katalin
Kedves Katalin!
Természetesen szoros kapcsolat van a lelki szenvedések és a testi fájdalmak között. Igaz, nem mindig egyenes arányosság, de szoros kapcsolat. A testi fájdalom sokszor letaglóz bennünket, a hangulatunkat mindenképpen lerontja, de a mélyebb belső forrás megtalálásával a lelki erő ezen úrrá tud lenni.
Sosem szabad elhagyni magunkat. Ha gyengeséget érzünk akár lelkileg, akár fizikailag, az imádság, a hittel való erős Lélekbe kapaszkodás ki tud emelni bennünket. Van, hogy éppen azért engedi meg nekünk az Úr a gyöngeségeinket, hogy lehetőséget adjon erre a lelki kapaszkodásra.
Persze, van, amikor a rosszullétnek egyszerű fizikai okai vannak, ezt is ki kell vizsgálni. De ezzel együtt is mindig megmarad a feladatunk, az Úrba kapaszkodva úrrá lenni gyöngeségeinken.
Kedves Lelkiatya!
Arra szeretnék választ kapni, hogy ha valaki igyekszik mindenkivel jót tenni és sohasem bántja meg ismerőseit, barátait annak miért kell éveken keresztül szenvednie megalázás és lenézés és csalódások sorozata miatt? Tudom, minden embernek van hibája, senki sem tökéletes. Vannak olyan ismerőseim, akik mindig sikerül minden(nyelvvizsga és jogosítvány és stb.) és közben sokat képzelnek magukról, de emberségből nullák. Mindig a másik ember gondjain, problémáin gúnyolódnak, kibeszélik őket, de a saját hibáikat nem veszik észre.
Akkor szoktunk elkeseredni, amikor nem fölfelé tekintünk, hanem lefelé, nem Istenre, hanem a világra.
Amikor másokat szerencsésebbnek tartunk, az csak annak a következménye, hogy helytelenül magunkhoz hasonlítjuk őket, az ő sorsukat a mienkhez, az ő tetteiket a saját tetteinkhez. Ez mindig félrevezető.
Egyrészt azért, mert sohasem láthatunk bele igazán mások életébe. Nem láthatjuk, hogy a kívülről szépnek és gond nélkülinek tűnő életükben mennyi küzdelem, fájdalom rejlik. Másrészt azért helytelen ez a szemlélet, mert az Isten mindenkinek más és más utat szán. Nem lehet ezeket összehasonlítani. Mindnyájunk életében vannak örömök, sikerek, vannak keresztek, fájdalmak. Feladatunk, hogy fölismerjük Isten ajándékait a magunk életében. Akkor megértéssel tudunk tekinteni másokra is. Akkor együtt tudunk örülni mások örömével, és a magunk életében is fölismerjük azokat.
Kedves Lelki Atya!
7 évesnél fiatalabb gyermekért és kis csecsemőért (elhunytakért) kell e vagy nem imádkozni pl. az elhunytakért szokásos rózsafüzért? Azért merült fel, mert az egyházi tanítás szerint mindenképpen üdvözülnek, akkor ha mégis imádkozunk értük, úgy tűnik, mintha ezt nem hinnénk el. Mikor az elhunyt családtagokért szoktam imádkozni, akkor helyes e hogy imádkozom az elhunyt kis rokon csecsemőért is, aki már nagyon régen több mint 60 éve halt meg? Én úgy érzem, hogy lehet, mert olyat hallottam, hogyha nem voltak megkeresztelve akkor tisztítótűzbe kerülnek (?), és olyan pici volt, hogy nem valószínű, hogy meg volt keresztelve, az időbeli távolság pedig ebből a szempontból nem számít (lehet, hogy nincs is idő, csak úgy érezzük), mert a jó Isten tudja előre, hogy imádkozni fogok érte. Mondjuk továbbra is kérdés, mi van akkor, ha meg volt keresztelve.
Köszönöm szépen a választ!
Janka
Odaát minden egészen más. Nincsen idő, nincsen érdemszerzés. Nincsen ismeretünk sem arról, hogy odaát mi hogyan történik - ha egyáltalán van történés, a mi fogalmaink szerint.
Imádkozni azért kell elhunytjainkért, mert ezzel is erősítjük velük a szeretetkapcsolatunkat. A másokért végzett imádságból mi legalább annyi kegyelmet merítünk, nyerünk, mint azok, akikért imádkozunk. Szabad és helyes időben és térben távoli rokonokért is imádkozni, de nagyjából az a természetes, hogy imáinkban is annyit gondolunk rájuk, mint egyéb gondolatainkban. Tehát a velük való természetes kapcsolat jelenik meg az imádságainkban is. Emiatt talán túlzás napi imáinkba belevenni azokat, akikkel nem is volt személyes kapcsolatunk. Néha, például halottak szombatjain helyes ezeket a távoli ismerősöket is fölvenni az imáinkba.
A kereszteletlenek sorsáról sincsen biztos tudásunk, de biztos reményünk az van. Jó, ha minél többet imádkozunk másokért, élőkét és halottakért egyaránt. Aztán, hogy ennek pontosan mi a következménye, ezt bízzuk az Úrra!
Kedves Lelki Atya!
Ha pl. buszon vagy vonaton utazunk és egy feszület mellett visz el az út, és nem vetünk keresztet, bűnt követünk el? Vagy, amikor harangszót hallunk, mindig keresztet kell vetnünk? Köszönöm szépen a választ!
Janka
Nem követ el bűnt, aki ilyenkor nem vet keresztet. Akkor volna elítélendő, ha valakinek ez egyébként szokása, de szégyenkezésből, vagy más emberi meggondolásból ezt mégis elhagyná.
A harangszóra való keresztvetés is szép szokás, de ma már ez is másképpen jelenik meg, mint régen. Hiszen vannak olyan óratornyok, amelyek negyedóránként ütnek. Ekkor megint komikussá válhat az, ami egyébként értékes és szép. A régi világ szép szokásainak mai felpörgött világunkban való alkalmazásának nehézsége jelenik meg ezekben a kérdésekben. Mindenki kövesse a saját lelkiismeretét e téren (is)!
Kedves Lelki Atya!
Minden apróbb evés-ivás pl. egy alma vagy pohár víz előtt is kell áldást modanunk vagy csak a fő étkezések előtt?
Janka
Erre nincsen kötelezettség. Ugyanakkor szép, ha valaki ezt buzgóságból fontosnak tartja, és legalább keresztet vet ilyenkor. Hiszen azt fejezi ki, hogy mindent az Istentől kaptunk, és mindent meg akarunk Neki köszönni, mindenre az Ő áldását akarjuk kérni.
Persze, mondjuk, nassoláskor ez talán nevetségessé is válhat. Ugyanakkor ez is jelzi, hogy nem épp helyes magatartás a nassolás, az unalomból, vagy valami más egyéb mellékes célból való táplálkozás.
Kedves Lelki Atya!
Mit ért az alatt az Úr: "A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől."?
Ter 9
Ter 9.1
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Ter 9.2
A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Ter 9.3
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Ter 9.4
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.
Ter 9.5
A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
Ter 9.6
Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
Ter 9.7
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
Janka
Az idézett szövegek egyrészt arról szólnak, hogy az ember ura minden más teremtménynek, ugyanakkor a vérről szóló részek pedig arra figyelmeztetnek, hogy ez az uralom, uralkodás nem foglalja magába a vérontás bűnét. A "vérontás" természetesen a gyilkosság értelmében kell venni. Hiszen, ha túlságosan szó szerint akarnánk értelmezni, akkor a pap vagy a diakónus bűnt követne el, amikor Krisztus vérét a kehelyből átönti egy másikba.
Van, aki a vérontás tilalmát az állatok levágására is próbálja értelmezni. Ez teljesen szemben áll azokkal a parancsokkal, amelyek az állatok föláldozását írják elő, és pontosan elmagyarázzák, hogyan kell a leölt állat vérét kiontani.
A vér fogyasztásának a tilalma rituális előírás volt a zsidóknál, amely még az ősegyházban is erősen jelen volt (ApCsel 15,20), de aztán, mivel tartalmát veszítette, hamar átalakult. Ma nincsen jelentősége az üdvösségünk szempontjából annak, hogy húseledel evésekor vegyül-e vér az ételünkbe vagy sem.
Feltámadt Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Mi az oka annak, hogy a reggeli istentiszteletek kánonjából nem vesszük a 2. ódát? Ezek sem az énekes könyvben, sem a zsolozsmás könyvben nem találhatók. Létezik egyáltalán magyar fordításuk, és az hozzáférhető?
Tisztelettel: K
Ezt a második ódát mindig csak Nagyböjtben vesszük.
Minden ódának megvan a Bibliában a megfelelő szakasza. A 2. ódáé: a MTörv 32, 1-43. Ebben igen erős korholó szavakkal illeti Mózes és rajta keresztül maga az Isten a választott népet. A hagyomány úgy alakította ki, hogy ez a vádbeszéd csak a nagyböjtben jöjjön elő, akkor fokozottabb bűnbánatra serkentve bennünket.
Magyar fordításuk csak a még hivatalosan ki nem adott Triód kötetben található.
Kedves Lelkiatya! Mit gondol a pettingről? Mennyire megengedett ez egy kapcsolatban? A Kedvesemmel lassan 4 éve vagyunk együtt, viszont a házasság még legalább 3 év, különböző okok miatt. Fiatalok vagyunk és persze templomba járóak, igyekeztünk türtőztetni magunkat a testi dolgoktól, ami közel 3 évig ment is, viszont most az utóbbi időben elkezdtük egymást így is megismerni. Én és a Párom is úgy gondoljuk, nem bűn, hiszen szeretjük egymást és valljuk be ebben a mai világban nagyon nehéz főleg ennyi időn át is tisztán készülni a házasságra. Válaszát előre is köszönöm!
Egy fiatal hívő társa.
Valóban a mai világban nagyon nehéz megtartani a házasság előtti tisztaságot a szerelmeseknek. Nagyon nagyon nehéz. Éppen ezért vigyázni kell, hogy ne nehezítsék meg még jobban.
A ruha levetése előtt sokkal könnyebb megállni, mint utána. Ha elhatározzák, hogy szeméremterületet nem érintenek a simogatáskor, akkor sokkal könnyebb megállni, mint ha már abban belegabalyodtak. A pettingben szinte nincsen megállás, mert mindig többet és többet akar követelni a test. Ráadásul, ha emiatt az állandó követelés miatt az együttléteikben ez egyre nagyobb teret és időt vesz el, akkor a lelki kapcsolatuk erősen megsínyli, annak fejlődése egyre jobban háttérbe szorul.
Tudom, hogy nehéz, főként, ha még 3 évet várni kell, de megéri!
Legyen sok tartalmas együttlétük, események, amelyeken együtt részt vesznek, társaság, amelybe közösen bekapcsolódnak. Ha pedig ketten vannak együtt, akkor ne az érzékiség, ne a test kerüljön előtérbe, hanem a lelkük egyre mélyebb megismerése, megszeretése. Így lesz igazán csodálatos majd a házasságukban ennek a kettőnek, a lelki és testi szerelemnek az összeérése.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy nagyon bonyolult helyzet előtt állok. A párom több száz km-re lakik tőlem, de nemrég állást kapott a városunktől nem messze. Annyit nem keresne, hogy egymaga fenttartson egy albérletet, így arra gondoltunk, hozzánk költözne. Elég szűkös a ház, csak úgy tudnánk megoldani, ha egy szobában lennék. Vallásos, katolikus családban élek, így a házasság előtti testi kapcsolat nálunk 'nem téma', ezért a szüleim nem is akarnak hallani a költözésről. Viszont akkor, ha valóban együtt élnénk, de nem élnénk nemi életet, megoldható lenne a dolog? Nem sértenénk vele semmit? kérem segítsen!
Timi
Kedves Timi!
Nagyon kérem, fogadja meg a tanácsomat: ne siessenek, várjanak.
Megértem, hogy a szükség azt kívánná, hogy költözzenek egy lakásba, de higgye el, hogy a szerelmüket ez nagyon megterhelné. Egyrészt kegyetlenül megnehezítené a tisztaságuk megtartását, óhatatlanul egyre jobban bekúszna a kapcsolatukba - mivel szeretik egymást és egészséges emberek. Egyre több szó esne erről, egyre több problémát jelentene.
Másrészt a közeledő házasságuk nem csupán az ágy közösségét jelenti majd, hanem csodálatos életközösséget. Ebből is előre elcsennének sokat azzal, ha már most összeköltöznének.
Javaslom, hogy egyrészt hozzák meg ezt az anyagi és lelki áldozatot a jövőjük érdekében, hogy most még nem költöznek egy fedél alá, másrészt bízzanak abban, hogy adódik más megoldás, más lehetőség. Keressék is meg azt.
Sok erőt és kitartást ehhez a szép törekvéshez!
Kedves Lelkiatya!
Krisztus feltámadt!
Mit gondol a Jeruzsálemi Szent Tűzről? Errefelé nem igen hallani róla, de ahogy látom, ortodoxok kétség nélkül elfogadják a hitelességét.Hogyan viszonyul ehhez a csodához a (görögkatolikus egyház?
Mihály
Ámulattal szemléli.
Én magam nem vagyok túl lelkes érte. Nem volt alkalmam saját benyomást szerezni róla. Az, aki közelről átélte, biztosabban hiteles véleményt tud mondani. Mindenesetre e fellobbanó különleges láng nélkül is csodálatosan meg tudjuk élni a Föltámadás tényét, fényét, örömét. Én, személy szerint nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.
Tisztelt Lelkiatya!
Van egy barátnőm,akinek sok problémája van a házasságával.A férje mások előtt mindig lealázza,egy senkinek és semminek állitsa be.Ha ő próbálja ezt viccel elütni,azt mondja neki,hogy mindenben egyezik vele,akkor még durvábban sértegeti,addig provokálja,még sirva nem fakad.Ha ketten vannak akkor is,ha nem tetszik neki valami,vagy ha véletlenül elront valamit mindennek lehordja,a felesége családját is lenézi.A barátnőm igyekszik mindenben a kedvében járni neki,mindig mindent gyorsan megbocsát neki,de a férjének még ez a megbocsátási készség sem tetszik,értetlenkedik miatta.Egy nagyon pesszimista beállitottságú emberről van szó,aki a felesége optimista beállitottságát is letöri,elbizonytalanitja őt,az önértékelését is rombolja.Az a benyomásom,hogy túlságosan szereti a férjét,csak a jót nézi benne,hogy nem italozik,a keresetét haza adja,másoknak mindig mindenben segit,de ez az egy nagy hibája van,hogy igy viszonyul hozzá,és ez nagyon fájdalmasan érinti őt.A nehézséget még az is fokozza,hogy a barátnőmnek volt egy spontán vetélése,és azóta sajnos nem tud teherbe esni.A férjétől lelkileg semmi támogatást nem kap,csak negativ dolgokat tud mondani neki.Ő arra is gondol,hogy lelki okai vannak annak,hogy nem tud állapotos maradni.Ha valakinek ilyen emberrel kell együtt élnie,mit lehetne tenni a változtatás érdekében.Én azt tanácsoltam,hogy beszéljen vele,változtasson a hozzáállásán,legyen erélyesebb vele,mondja el hogy őt mindez rosszul és mélyen érinti,de azt mondja nem lehet,mert csak rontana a helyzeten,.meg a férje azzal érvel,hogy ő ilyen.Nagy vita forrást képez a vallás is köztük,a barátnőm vallásos a férje pedig egyáltalán nem,Isten ellen háborog,sokszor abból is veszekedés van ha elmegy a misére.Rossz nézni,hogy valaki igy szenved és nem tud tenni ennek érdekében.Még fiatal,ha ezeket a dolgokat nem oldják meg,az tartósan nem biztos hogy sok jót tartogat.Ön mit tanácsolna ebben az esetben.Köszönöm szépen a válaszát!
Valóban nagyon nehéz helyzet. Gépelt szöveggel, honlapon keresztül, ráadásul így is csak közvetve nemigen lehet segítséget nyújtani. Az ilyen személyes helyzetekben legtöbbször nem tanácsokat kell adnunk, hanem a mellette állással tudjuk kifejezni szeretetünket, együttérzésünket, és ez erőt tud adni embertársunknak még akkor is, ha észérvekkel aligha tudnunk segíteni.
Egyrészről nagyon szép a barátnőjének ez a helytállása, kitartása. Mindenképp ebben kell erősítenie őt. Szíve mélyéről származik ez a fontos bölcsesség, hogy kitartson a férje mellett, még ha ilyen sötét gondolkodású is. Ez a kitartása, hűsége idővel szép gyümölcsöket fog teremni. Abban erősíteném őt továbbra is, hogy hite legyen állandó támasz, kapaszkodó, hogy Krisztussal minél szorosabbra fűzze személyes kapcsolatát, akkor nem fog elfogyni ez a kitartása. És akkor Krisztus maga fog segítségére sietni, még ha emberileg nem is mutatkozik erre kilátás.
Az valószínű, helyes gondolat, hogy a dolog megbeszélésére, tisztázására biztatja a barátnőjét. Sokszor előfordul, hogy inkább gyávaságból, netán restségből mulasztjuk el a nehéz dolgok kibeszélését. Pedig erre nagy szükség van. Keresse az alkalmat, egy-egy felszabadultabb együttlétet, hogy tudjon erről a férjével beszélni. Az mindig nagyon rossz hatással van a házas kapcsolatra, ha nem tudják egymás között kibeszélni a nehézségeket. Csak tűrésre, csak elviselésre nem lehet kapcsolatot építeni. Tehát igenis felelőssége a barátnőjének, hogy akarjon javítani a kapcsolaton. Ismétlem, ennek jól meg kell találni a módját, körülményeit. Ha nem sikerül egyszer, kétszer, akkor lehet, nem találta meg a helyes időt, módot. Nagy türelemmel kísérelje meg újra. Ugyanakkor, ha a férje ezt zaklatásnak érzi, akkor rosszabbat tett vele. De nem szabad föladni.
Mint ahogyan azt sem, hogy a férje megtéréséért imádkozzon. Ez fogja majd gyökeresen megoldani a házasságukat.
Kedves Lelkiatya!
A tegnapi napon válaszolt a levelemre a megbocsátásról,de nem kaptam meg a választ teljes egészében,egy félbe hagyott mondattal zárult a gondolatmenete,valószinüleg a rendszer nem regisztrálta a válasz többi részét.Érdekelne a válasz hiányzó része is,ha lehetséges lenne,hogy újból megkapjam.Köszönöm megértését.
Tisztelettel:T
Elnézést kérek. Íme, a teljes válasz:
A humor nagyon fontos eleme az életünknek. Ha hiányzik, akkor megkeseredhet még az is, ami egyébként érdekes és szép volna. A legértékesebb humor az egészséges önirónia. Amikor az ember attól sem fél, hogy önmagán mulasson. Az ilyen ember nem esik abba a hibába, hogy túl komolyan veszi önmagát. Ez ugyanis sok összeütközésnek, viszálynak lehet az alapja.
Árulkodó az az elszólása, hogy "kiiktatja az ismeretségi köréből" azokat az embereket, akiktől már többször is hasonló sebet kapott. Ez talán jogos védekezésnek tűnik, de semmiképp sem krisztusi, nem Krisztushoz méltó magatartás.
Ha nehéz a megbocsátás, akkor kérje Istentől. Nélküle úgyis képtelenek lennénk rá. Szorosabb kapcsolatra kell találnia Krisztussal azért, hogy az Ő magatartását tudja követni. Ha úgy érzi, bántják, akkor imádkozzon azért, azokért az emberért vagy emberekért, akiktől a bántást kapta. Ne a saját sebével törődjön, hanem azzal, hogy az Isten bocsásson meg neki(k). Krisztus Urunk szó szerint ezt tette, ugyanerre figyelmeztetett.
Tehát nem kizárni kell az ilyen embereket, hanem a szívébe bezárni, és ott imádkozni értük.
