Kedves Lelkiatya!
Mostanában sokat gondolkoztam a Katolikus valláson.
Én Róma Katolikus vallású vagyok, de Katolikus helyett szívemből kereszténynek vallom magamat. A Kérdésem az lenne: Miért van szükség a "Katolikus" fogalomra a Keresztény előtt? Mi az alapvető különbség az ön szemlélete szerint a Római és a Görög katolikus vallás között?
Hálás köszönettel:
Krisz
Kedves Krisz!
Két jól elkülöníthető kérdést tett fel.
1. A ?katolikus? azt jelenti: egyetemes, mindenre kiterjedő. Amikor az egyház, a Krisztus által alapított egyetlen egyház terjedni kezdett a földön, akkor alkalmazták rá a ?katholikosz?, egyetemes jelzőt (eleinte az egyházat vezető főpapokra), azt jelölve vele, hogy senki nincsen kizárva belőle, hogy Krisztus üdvösségszerző műve mindenkire érvényes. A mai leszűkített szóhasználat bizonyára az egyházszakadásra vezethető vissza, amikor a katolikus-ortodox jelzők egymást kizáró fogalmakká minősültek. Ez egyébként teljesen téves, félrevezető és rossz szemléletet hordoz. Hiszen az ?ortodox? szó azt jelenti, hogy igazhitű. Tehát mindkét fogalom érvényes mindkét egyházfélre: a katolikus egyház is igazhitű, tehát ortodox, és az ortodox egyház is egyetemes üdvösséget hirdet, tehát katolikus.
Az Ön ?rossz érzése? erre az egymást kizáró téves fogalompár használatra vezethető vissza. Ugyanakkor nem tagadhatjuk meg a katolikus egyházhoz tartozásunkat. Nem elég azt mondani, hogy keresztény vagyok, hiszen sok keresztény ember őszintén Krisztus-hívő, de nem ismeri a szentségeket, a liturgiát, a katolikus egyház egyéb gazdagságát. Például Eukharisztia nélkül a Krisztushoz tartozás inkább lelki odaadás csupán ? természetesen a Szentlélek vezetésével ? de nem azzal valóságos Istenbe kapcsolódás. Ezt az élő kapcsolatot az Eukharisztia által csak a katolikus és az ortodox egyház tudja nyújtani.
2. A katolikus egyház magába foglal több rítust is. Nyugat-Európában ? s így Magyarországon is ? legismertebb a közelebb álló római rítus, rajta kívül azonban létezik még bizánci (ez a görög), melkita, kopt, örmény, malabár és egyebek. A rítus gazdag tartalmú kifejezés, nem csak a szertartást jelenti, hanem a vallási élet minden elemét magába foglalja. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy itt, Európában a római a nyugati rítus, a ?görög? pedig a keleti rítus. (Nyilván Szíriából vagy Indiából nézve ez másként hatna.) A nyugati és keleti emberről, szemlélet és magatartáskülönbségről már néhányszor beszéltem e rovatban.
Kedves Lelkiatya!
Most nagyon nehéz az életem. De én kerestem magamnak. Gondok vannak a házasságommal, azt hiszem.
Életem első szerelme volt, hozzá is mentem feleségül, nagyon fiatalon, szinte még gyerekfejjel.
Akkor is voltak vele gondok, most, hogy visszagondolok, csak a "szerelem vak".
Volt több pillanat, amikor átfutott a fejemen, hogy talán ott kellene hagyni, de mégsem tettem. Talán nem mertem, talán reméltem, hogy megjavul. Igazából nagyon fiatal voltam, és azt hittem, minden olyan lesz, mint a mesékben, mint a filmekben.
Visszagondolva már az is rossz jel volt, hogy nem akart templomban megesküdni velem. Az, hogy én szerettem volna, nem számított. Azóta látom, hogy tulajdonképpen én sosem számítottam. Mindig mindenben a hibás csakis én lehetek. Rám könnyű kiabálni, olyankor mindig azt mondja, úgysem fogom elhagyni, mert vallásos vagyok.
Nem sok mindent oszt meg velem, az édesanyjával beszéli meg a dolgokat, nekem esélyt sem ad. Én nem vagyok neki elég szép, művelt... és gazdag sem. Ezt így nem mondja ki, csak érezteti, hogy ez az ismerőse, kolléganője, osztálytársa, stb... milyen szép vagy művelt, vagy okos.
Nem mondja, hogy én sem, de azt sem, hogy igen. Ebből gondolom.
Az én szüleim nem számítanak, csak az ő családja.
Nekem mindig oda kell mennem, azt kell csinálnom, amit ő és az édesanyja kitalálnak.
Ha próbáltam megbeszélni vele, azt mondta, csak lelkizek, és a problémákat keresem.
Sok mindenen gondolkoztam, hogy mit tehetnék.
Haza nem merek menni, félek, hogy a szegény, beteg, öreg szüleimnek megszakadna a szíve. Félek, hogy belehalnának.
Nem tudják, hogy ennyire rossz a helyzet. Nem mertem elmondani.
Pénzem nem sok van, a munkahelynem nem sokat keresek. Tanulmányaim egy része hiányzik, azt sem tudtam befejezni, a ház körüli gondok, a házimunka, a munkahely és a pénzhiány miatt.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet ebben a helyzetben tenni?
Félek, ha nem úgy táncolok, ahogy ők fütyülnek, kiraknak. Úgy érzem,ez amúgy is benne van a levegőben.
Úgy érzem magam, mint a tékozló fiú!
Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Nagyon hibásnak érzem magam, sokat imádkozom, hogy a Jó Isten bocsásson meg nekem. Tönkre tettem s szüleim életét is, és ehhez nem volt jogom.
Mi emberek miért okozunk ennyi fájdalmat egymásnak!? Ezért valaha megbocsát a Jó Isten?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Húgom!
Közelebbről kellene Önt ismernem, hogy tanácsot tudja adni, mégis néhány szempontot leírok, ami eligazítást adhat. Legelső tanácsom, hogy keressen fel olyan lelkiatyát, áldozópapot, akinek fel tudja tárni ezeket a dolgokat. Nagyon fontos és erőt adó, ha valakivel, lelkileg tapasztalt emberrel meg tudja beszélni a gondjait. Erre nem történt utalás a levelében, nem tudom, szokott-e rendszeresen gyónni, pappal beszélgetni. Ha tán nem, akkor ezt újítsa fel mihamarabb. Ez a gyóntató atya tud segíteni abban is, hogy átértékelje a házasságát, a férjével való kapcsolatát. Nyilvánvaló, hogy a feleség nem hagyhatja el a férjét, sem a férj a feleségét. Még ha rossz házasságot kötöttek is, azt ki lehet, ki kell javítani, ez az egyetlen megoldás. Sajnos Önnek sok sorstársa van, akik meggondolatlanul kötnek házasságot. A mindenható Isten azonban mindenből ki tudja hozni a maga akaratát még utólag is, még a mi rossz döntéseinkből is.
Azt sem tudom, hogy végül is kötöttek-e egyházi házasságot, hiszen azt írja, a férje ezt nem akarta. Ha igen, akkor abban Ön Isten színe előtt hűséget és engedelmességet fogadott a férjének. Igaz, hogy nem a férje kedves édesanyjának, de sajnos van rá példa, hogy ez összekeveredik. Tény, hogy ennek nem volna szabad így lennie, mégis, ez nem mentesíti Önt a hűség és engedelmesség kötelezettsége alól. Első gondolatom tehát ez, Istenbe kapaszkodva törekedjen alázattal megmaradni a házassági szeretetben. Az esetleg rossz döntését az Isten helyreigazítja, csak bíznia kell Benne. Ha úgy érzi, hogy az a ?vak szerelem? elmúlt, az nem is baj, hiszen fölépíthető egy új, sokkal mélyebb szeretet a házastárs iránt, ebben segít az Isten áldása, a templomi esküvő. Ha volt.
Ha nem volt, illetve, ha a férje helytelen hozzáállása miatt nem volt érvényes ? ez is lehetséges ?, akkor mégis megteheti, hogy kilép ebből a kapcsolatból. Ennek megítélése miatt is fontos egy lelkiatyával való személyes kapcsolat! Anélkül ne tegye meg!
Abban bátran bízhat, hogy ezt a fiatalkori döntését megbocsátja Önnek a Jóisten, sőt segít is helyreigazítani.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon köszönöm, hogy időt és energiát szakít erre a szolgálatra, sok választ találtam már itt a kérdéseimre.
Láttam korábban már volt szó a tudás fájáról...és ennek kapcsán kérdeznék. Számomra ez a tudásfa kérdés nem logikus. Meg van egy másik hasonló téma, amiben még nem kaptam választ, és gondoltam itt megkérdezem:
Isten megteremtette az embert, nyilván egy picit túl kiváncsinak és egy kicsit engedetlennek ?(mert ha Isten teremtette, akkor Ő biztosan nem hibázik, más nem szólhatott bele az ember teremtésébe ) , aztán(vagy esetleg már előtte) szabad akaratot adott az embernek és és végül feltűnően az Éden kellős KÖZEPÉRE tette a Tudás fáját, amiből viszont megtiltotta,hogy ehessenek. Ez valahogy nekem nem kerek.
A másik hasonló kérdésem, hogy Lucifer, aki Isten angyala volt(Isten teremtette - azt hiszem legalábbis - csakúgy mint a többi angyalokat) szembeszállt Istennel, mert meg akarta szerezni a hatalmát. Valahol azt nem értem, hogy honnan jön az engedetlenség és szembeszállás a világba, ha Őt is Istent teremtett, aki tökéletes? Akkor maximum megengedte mindezeket valami nagyobb jó érdekében?
Van-e erről a témáról valami könyv?
Köszönöm.
Be kell látnunk, hogy keresztény hitünkben vannak olyan dolgok, amelyek nem logikusak. Nem értelmetlenek, hanem meghaladják az emberi értelmet. Vannak titkok, amelyeket egyszerűen hittel kell elfogadnunk, és ha nem értjük, akkor nem azt kell mondanunk, hogy annak nincs értelme, hanem alázattal megállni a titok előtt. Ilyen például a rossznak, a bűnnek megjelenése a földön. Nincs rá magyarázat. Alapvetően, persze, a szabadsággal hozzuk összefüggésbe, de az Ön kérdésfelvetése kétségkívül logikus.
A Szentírás e soraiból a következő tanítások jelennek meg kézenfekvő módon: Isten boldog állapotot teremtett az embernek. Kíváncsinak is teremtette, hogy keresse a dolgok értelmét. Nem engedetlennek teremtette, de nem is kényszerítette az engedelmességre: ez az ember saját felelőssége. Tehát az ember felelősséggel tartozik a tetteiért. Ez a felelősség a szabadságából fakad. Lehet, hogy feltűnően az Éden közepébe állította a tudás fáját, de éppen azért, mert a tudás valóban az egyik legfontosabb része az emberi életnek. Ezért nem rejtette el annak útját és gyümölcsét, de megjelölt egy utat hozzá. Amelyet, ha engedetlensége miatt az ember nem hágott volna át, akkor a tudás nem kárára, hanem hasznára, boldogságára volna. Ugye, tapasztaljuk azt, hogy a tudás sokszor a visszájára fordul!
Igen, az helyes fogalmazás, hogy Isten megengedte, hogy vele szembeszálljon, aki akar, legyen az ember vagy angyal. Talán azzal lehet magyarázni a szembefordulást, hogy a szabadság nagyobb érték, mint a szabad akarat nélküli engedelmesség. Érdekes, hogy vannak, akik tudatlanságukban a kereszténységet szabadságellenesnek tartják, holott az Isten követésében az egyik legnagyobb érték.
A legtöbb dogmatikai kézikönyv külön fejezetet szentel ennek az összetett kérdésnek.
Javaslom, hogy nézzen ezeknek utána különböző címszavakon keresztül a Katolikus Lexikonban. Világhálón is elérhető: http://lexikon.katolikus.hu
Kedves Lelkiatya!
Most olyan problémával küzdök,hogy amikor sikerül kitörni a minden napi szürkeségből,feltöltődök erővel,utána nagy ürességet érzek magamban,amit nem tudom hogyan lehetne betölteni.A szüleimmel élek,még tanulmányokat folytatok,állást nehéz találni,itthon nem sok tennivaló akad,a szüleimmel nincs bensőséges kapcsolatom,közömbös viszony van a családtagok között,az az igazság,hogy sokszor nincs is kedvem semmit csinálni itthon,értük,mert itt mindenki ilyen közönyösen áll a dolgokhoz.Van amikor apró dolgok megtevésére is problémaként gondolnak.Voltak-vannak is családon belül más problémák is szüleimmel,amiken nem lehet változtatni,nem hajlandók ezekről a dolgokról kommunikálni,szőnyeg alá van söpörve az egész,mintha nem is létezne.Ezek a dolgok lelkileg nagyon fárasztóak tudnak lenni,és lehúznak.Egyébként szívesen csinálok dolgokat,hivtak órabérért paradicsomot főzni,ez nem csak anyagilag,de lelkileg is sokat segitett.Láttam,hogy vannak még olyan helyek,ahol zajlik az élet,ahol a családtagok közösen tevékenykednek.Vagy amikor akad egy-két tanitvány külön órára az is sokat segít.Vállaltam néhány feladatot a helyi szeretet szolgálatban is.Lelki közösségbe is járok.Ez mind hasznos és építő jellegű úgy érzem mind mások mind pedig önmagam számára is.Az Istennel való kapcsolatom jó,de a sok nehézség hatására az utóbbi időben mintha hullámvölgybe kerültem volna,kicsit elveszitettem a bizalmamat másokban is,és néha az ima erejében is.Sokszor van olyan érzésem,hogy csinálom a dolgokat,de nem nagyon jutok előrébb,minden olyan lassan történik.
Mit tanácsolna ezekben a helyzetekben?
Válaszát előre is köszönöm.
Lina
Az apró dolgok felismerését és értékelését. Addig jó, amíg érzékeli szüleinek ezt a közömbössé fakult hozzáállását. Ne értsen félre, nem a velük való szakításra biztatom, de soraiból azt érzem, van már annyira felnőtt, hogy a saját lábára álljon. Ez, persze, anyagilag nem könnyű, de egy pályakezdő fiatal sok minden nélkülözést el tud fogadni. Megértem, hogy szüleinek a környezete ebben az állapotban nincs jó hatással az Ön gondolkodására sem. Lelki hullámvölgyről beszél, de nem biztos, hogy elég a következő hullámhegyet várni. Igaz, ezért is írt nekem, hogy mit tegyen. Ha nagy dolgokat nem tud, akkor tegyen sok kicsit. És vegye észre, hogy ebből áll az életünk. Ne önmagát keresse, hanem mások javát, hol tud szolgálni, segíteni. Ezen az úton, ugye, a legkisebb tett is nagynak számít.
Azért is tegyen lépést életkörülményeinek változtatására, mert hosszú távon ez a helyzet rossz hatással lehet az Istennel való kapcsolatára, még a legjobb szándék mellett is. Bátorság és bizalom a kicsi és a nagy lépések megtételéhez! Imádkozom Önért, kedves Lina.
Kedves lelkiatya!
Úgy tudom, az ortodoxok a szent liturgián külön imádkoznak országunkért, annak kormányáért, sőt hadseregéért. Nálunk hiányzik ez a fohász?
Köszönettel:
Samu
Kedves Samu!
Ha nem is fennhangon, de a Szent Liturgiában, az un. anaforában csöndesen mi is könyörgünk hazánkért, annak vezetőiért és a katonaságért. A fennhangon énekelt imákból azonban sajnos valóban kimaradt. Készült most egy papi koncelebrálásnál használható Liturgia szöveg kiadás, amelyben újra benne van ez a fohász a nagy ekténiában. A római zarándoklaton is így hangzott el.
Tisztelt Lelkiatya!
Párommal nagyon szeretnénk összeházasodni görögkatolikus szertartás szerint, én római katolikusnak lettem keresztelve a barátnőm pedig görögkatolikus, van rá lehetőség, hogy görögkatolikus szertartás szerint házasodjunk? illetve eljegyzést is görög szertartás szerint szeretnénk. köszönöm válaszát.
Ennek semmi nehézsége nincsen. Keressék fel a kedvese görögkatolikus parókusát, vele beszéljék meg a dolgot. Ő a jegyesoktatás során felkészíti Önöket a házasság szentségének felvételére. Természetesen az eljegyzést is lehet a görögkatolikus szertartás szerint végezni.
Ha Istennek nincs neme, akkor az embert is eredetileg egy androgün lénynek teremtette meg?
Tehát amikor a saját képére teremtette az embert, akkor őt is ilyennek teremtette? Erre magyarázat lehet az, hogy amikor az első emberből teremtette meg a nőt, kivette egy részét szó szerint. Szóval egyszerre teremtette meg a férfit és a nőt is amikor kettéválasztotta az első embert?
A világ és az ember teremtése a Bibliában nem természetrajzi leírás. Sem az abban jelölt időket, sem a fokozatokat nem lehet külön bontani, főként nem abból egyéb következtetéseket levonni. Nincs értelme visszakövetkeztetni olyan állapotra, hogy milyen volt az ember a teremtés egyik vagy másik fokozatában. Hogy hogyan teremtette meg Isten az embert, a férfit és a nőt, azt nem tudjuk. A kinyilatkoztatás nem ezt akarja közölni velünk. Tény, hogy az ember az isteni képmást a két nemben hordozza. Istennek azért nincs neme, mert ezek az emberi természet sajátosságai, teremtettségünk alkotó elemei. Ő ezeken fölül áll.
Kedves atya!
Miért van az, hogy ezeken az ifjúsági programokon akár a most nem olyan rég lezajlott nyári táboron is a kispapok többsége az, aki a dohányzásban élen jár? Nekem egy atya azt tanácsolta, hogy ez bűn és hagyjak fel vele...most a táborban megkérdeztem az egyik kispapot, aki cigarettázott és azt válaszolta, hogy ez nem bűn. Akkor most kinek volt igaza?
A cigarettázás bűn, kerülni kell. Bízom abban, hogy van abban némi költői túlzás, hogy a "kispapok többsége a dohányzásban élen jár". Nyilván érdemesebb az atyára hallgatni, akinek már jóval nagyobb tapasztalata van a lelki élet és az önnevelés terén, mint azokra, akik azt épp nem régen kezdték el. Én is azt tanácsolom Önnek, hogy ne kacérkodjon ezzel a káros szenvedéllyel, mert teste is, lelke is könnyen rabjává válhat.
Miért tette be Isten tudatosan az Éden kertjébe a tudás fáját, ha egyáltalán nem akarta, hogy egyenek abból? Vagy akarta?
Erre épp nem régen kérdezett rá valaki. Szerintem igenis át akarta adni Isten a tudás gyümölcseit az embernek, hiszen semmit nem teremtett, ami nem az ő boldogságát szolgálta volna. De lett volna más módja annak, hogy ezek a gyümölcsök eljussanak az emberhez. Mint látjuk, a tudást nem lehet megragadni, elragadni, erővel megszerezni hanem szorgos munkával juthatunk el annak elérésére. A próbatételen kívül talán ezt is jelenti a történet, hogy Isten megtiltotta, hogy egyenek erről a fáról.
Kedves Lelkiatya!
Egy szép élményemet szeretném megosztani:
...
K. Marika
Kedves Marika!
Köszönjük szépen hogy ezt megosztotta velünk. Szokásomhoz híven azonban, minthogy nem szerepelt benne kérdés, az írását nem itt, hanem a Fórumon tettük közzé, a Hosszú-e a püspöki liturgia? kérdéskör rovatban.
Én úgy tudom nem a fa hozta rájuk a halált hanem az engedetlenség, mivel isten kifejezetten megtiltotta hogy egyenek a jó és rossz-- ("De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.")-- tudásának a fájáról, - azért mert nem akarta, hogy tapasztalatból ismerjék meg a rosszat. Gondolom azért is tiltotta meg mert csak itt engedte meg a Sátánnak, hogy meg kisértse az első ember párt.
Az engedetlenség Isten kifejezett parancsának ez hozta a világra a bűnt, és vele a halált.
Rm 5,19
Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
Kétségtelenül igaza van. Az engedetlenség volt az első bűn - meg mind, ami ahhoz vezetett - és ennek következményeként a halál.
Hogy pontosan miért tiltotta meg az Isten az embernek, hogy egyen a kijelölt fáról, erről egészen bizonyos ismereteink nincsenek, hiszen Isten gondolatai kifürkészhetetlenek. Sejtéseink, elképzeléseink viszont lehetnek. Vélhetően ezzel mintegy próbatétel elé állította Isten az embert. Arról is beszélnek a teológusok, hogy Isten nyilván nem akarta elzárni a tudást az embertől, de az maga akarta megkaparintani, amit Isten neki akart volna adni, csak fokozatosan és bölcsen.
Az is igaz, hogy nem közvetlenül a fa hozta rájuk a halált, az csupán eszközzé vált a szörnyű cselekedetben. Mint egy balesetben sem okoljuk az út menti fát, vagy a szakadékot, mégis szoktuk mondani, hogy az okozta a halált. A liturgikus szövegeinkben viszont gyakran előfordul ez a költői kifejezés: "a fa halált hozott", "Krisztus keresztje pedig életet adott".
Római katolikus vallású vagyok, rendszeresen járok templomba és rész is veszek az egyházközösség életében. Ez nagyon fontos a számomra.
Van egy olyan problémám, hogy a férjemmel nem tudtunk egyházi házasságot kötni. ( Az édesanyja nem engedte, kitagadás terhe mellett, titokban nem akarta férjem, azt mondta hazugság lenne.)
Mondta a plébános, hogy ilyenkor az a lehetőség, hogy püspöki engedély után járulhatok szentségekhez ( gyónás, áldozáshoz).
Felmerült bennem a kérdés, ha esetleg úgy hozná az élet, hogy elválnánk, akkor ezt az engedélyt is érvényteleníteni kellene, mint az egyházi házasságot?
Próbáltam utána nézni, de nem találtam semmit, hogy mi van ilyenkor.
Ha valaki elválik, de egyedül él, akkor járulhat szentségekhez?
Amiről a plébános atya beszélt, azt jogi nyelven úgy hívják: gyökeres orvoslás. Ön érvényessé teheti a házasságát, megkaphatja rá az Isten áldását úgy is, hogy erről a férje nem szerez tudomást. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a férjének meglegyen a szabadakarati szándéka a házasságkötésre, csak éppen valami oknál fogva a templomi szertartáshoz nem járul hozzá. Ehhez lehet kérni a püspöktől az engedélyt, ha erre komoly ok van. Hozzáteszem, hogy megpróbálhatná inkább a férjét meggyőzni arról, hogy az édesanyja tudta nélkül kössenek házasságot. Ez nem hazugság, hanem szabad lelkiismereti döntés. Nyilván sok egyéb dolog is van a házaséletükben, amelyről nem számolnak be a szülőknek. Ez is egyszerű szertartás, amelyen Önökön kívül csak a két tanú van jelen.
Fontos azonban tudatosítani, hogy akár így, akár a gyökeres orvoslás módján köttetnék is meg a házasság, az éppen úgy érvényes, mint ha pompás esküvőt rendeztek volna, tehát felbonthatatlan. De inkább azt mondom, ne is játsszon ezzel a gondolattal. Ha komolyan veszi ezt a kapcsolatot, akkor azt életre szólóan kell megkötni, másként semmi értelme.
Záró kérdésére pedig: az elvált de egyedül élő fél járulhat szentségekhez. Ma már nem követeli meg a jog, hogy ezt külön egyházi aktussal, un. "ágytól-asztaltól elválasztás"-sal engedélyezzék.
Tisztelt Atyám!
34 éves nő vagyok. Szeretném megkérdezni, mi annak a módja, menete, hogy megkeresztelkedhessek templomukban.
Köszönöm válaszát!
Kiss Ágnes
Kedves Ágnes!
Önt Krisztus hívja erre a lépésre. Krisztus pedig mindig az embereken keresztül szólít meg és vezet, ez a kereszténységünk egyik lényegi eleme, a személyesség. Keressen meg egy görögkatolikus papot, akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és elmondja neki ezt a szándékát, vágyát. A honlapunk talán segít megtalálni, hogy lakóhelyéhez hol talál legközelebb lakó papot. A főmenüből a közösségeink rovaton belül rákattint a parókiák sorára, azon belül pedig a mindent mutat sorra. Az ott felsorolt parókiák közül ki tudja választani, hogy melyik van Önhöz legközelebb, hová tud elmenni rendszeresen. Ugyanis nem csak egyszeri alkalomról van szó, a keresztség felvételéhez alapos előkészület szükséges. Éppen azért, hogy ennek során minél mélyebben megérthesse, mit is jelent Krisztushoz tartozni. Segítse Ön az Úr ebben a szép folyamatban!
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
A napokban több megjegyzés érkezett ide, amelyeket továbbítottunk a Fórumra, mivel nem lelki tanács végett íródtak. Ott bárki elolvashatja, s akár véleményt is fűzhet hozzá.
Kedves lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és volt már esküvőm, de elváltam. Jelenlegi vőlegényem református. Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e református esküvőm?
Amíg nem bizonyos, hogy az első házassága egyházjogilag érvénytelen volt, vagyis Ön azóta is érvényes házassági kötelékben él, addig, nagyon kérem, ne keressen, le létesítsen ilyen kapcsolatot. Ha már valóban helyrehozhatatlan a házassága, akkor indítsa el annak egyházi vizsgálatát. Ha az eljárás végére kiderül, hogy Ön szabad állapotú, akkor van lehetősége házasságot kötni. Mivel azonban Ön katolikus, ezért a római katolikus szertartás szerint kell megtenniük, vagy indokolt esetben felmentést kell kérnie a püspöktől. Ha katolikus fél ennek hiányában köt házasságot nem katolikus keresztény (pld. református) szertartás szerint, az a házasság nem érvényes.
