Ajjaj! Ez valóban nehéz ügy. Hogy gondolhat ilyenre egy édesanya? Szinte hihetetlen! Biztos, hogy így van?
Ha netán mégis, azt javaslom, ne akarja felvenni a versenyt az illető hölggyel, mert akkor úgyis csak második vonalban marad. Nem azért mert ő gazdagabb vagy iskolázottabb, hanem azért, mert versengeni akarna vele. Ez a versengés az emberek között soha nem vezet semmi jóra. Ön a saját életét élje, a saját értékeit mutassa fel!
Eleve képtelen a helyzet, hiszen Ön a férjének a párja, hogy jöhet még ide valaki más? Elsősorban imádkozzon, hogy a sátán ezt az ármányt ne vihesse végbe. Kérje az Istent, hogy adjon nagy-nagy szeretetet Önnek és a férjének. Valamint igyekezzen is nagyon szeretni a férjét. Ebben a helyzetben mintegy magához kell hódítania őt. Ami egyáltalán nem rossz, hiszen ezt a házastársaknak újra és újra meg kellene tenniük. Ez az élő és fejlődő szerelemnek a nyitja, s erről, sajnos meg szoktak feledkezni a házasok.
Fontos még az is, hogy ne forduljon szembe emiatt az anyósával sem. Ez is csak a sátán játéka volna. Ha Ön mindezek ellenére fogja tudni szeretni az anyósát (ez csak a Jóisten segítségével lehetséges!), akkor egy idő után fel fog hagyni ezzel a csalfa kerítéssel.

Katolizációról akkor szoktunk beszélni, amikor egy megkeresztelt, de nem katolikus ember tudatos döntése alapján belép a katolikus egyházba. Protestáns, tehát nem ortodox keresztény esetében ez a bérmálás szentségével történik. Ezt megfelelő felkészülés előzi meg, amelynek során az katolizálni akaró sok fontos dolgot megtudhat a katolikus Egyházról és annak tanításáról.
Általános elv, hogy nem lehet görögkatolikus papnak felesége olyan lány, aki közvetlen vagy nem sokkal a házasságkötés előtt keresztelkedett vagy katolizált.

Nem tudok arról, hogy Ida Peerdeman látomásait hitelesítette volna az Egyház. Mindenesetre az ezekben megfogalmazott kérést sem teljesítette, mert nem mondta ki hittételnek a Szűzanya társmegváltói szerepét.

Nem a tudatos bűn a halálos, hanem az, amelyet szándékosan az Isten elleni tettként követ el valaki. Ez ritka. Előfordul, hogy az ember kísértésbe esik, s tudja, hogy nem kellene megtennie, amire az készteti, még sincs ereje ellenállni és elköveti. Ez nem halálos bűn, hanem gyengeségből származó elbukás. Vannak bűnök, amelyekről tudunk, s vannak, amelyekről nem tudunk. Az előbbiek közül pedig vannak, amelyeket akarattal s vannak, amelyeket nem akarattal követtünk el. A bűnök megítélésekor a szívünk állapota számít. A tiszta lelkű ember, ha el is bukik, siet bocsánatot kérni az Istentől.

Kedves Testvérem!
A szentgyónás egyszerű lelki beszélgetés, amelyben maga a pap is segítségére van a gyónónak, bármilyen kérdése, nehézsége adódna is. Legjobb, ha azzal kezdi a szentgyónását, hogy elmondja az atyának, hogy megkeresztelkedése óta ez az első gyónása. Később pedig mindig azzal kezdi, hogy utoljára mikor gyónt. Annak helyét vagy egyéb körülményét nem kell meggyónnia. Ez az utolsó gyónásra utalás főként azért szükséges, hogy a gyóntató pap tisztában legyen azzal, hogy a felsorolt bűnök mennyi idő alatt fordultak elő. Egyébként érdekes jelenség, hogy minél gyakrabban gyónik valaki, tehát minél kevesebb idő telik el egy-egy gyónás között, annál több bűnt tud felsorolni. Mégpedig azért, mert az illetőnek annál élesebb a lelkiismerete.
Nem kell túlságosan részletezni a bűnöket, de a lényeges körülményeket azért érdemes elmondani. Pl. ha azt mondja a gyónó, hogy elvett egy csokit, az nem tűnik nagy bűnnek, ha az asztalról vette el. Nagyobb, ha a boltpultról vette el, s még nagyobb, ha egy gyermektől vette el. Persze, ha a gyermek valamelyik szülője vette el, megint más elbírálás alá esik. A bűn súlya tehát jelentősen függ annak körülményeitől. De ez is magától kialakul a pappal való beszélgetés során. Nyugodtan kérdéseket is fel lehet neki tenni, akár a bűn természetére, akár bármilyen más, hitbeli kérdésre vonatkozóan. Javaslom, hogy még Pünkösd előtt menjen el meggyónni, később pedig legalább havi rendszerességgel járjon el a szentgyónásra.

Sértettségből szólni a másik hibája miatt egyáltalán nem helyes. Ezt inkább az Ön lelke kívánja és nem az embertársának érdeke. Általános elv lehet, hogy csak akkor szóljunk a másik hibája miatt, ha kérdezi a véleményünket. Ugyanis ekkor van esélye annak, hogy a figyelmeztetésünk halló fülekre talál. Különben valóban csak a saját haragunkat, méltatlankodásunkat öntjük a másikra, amint azt az Ön lelkiismerete is jól érzékeli. Szeretjük kiigazítani a másikat, pedig alapvetően nem ez a feladatunk.
Abban igaza van, hogy ismerkedéskor a másikat szó nélkül ott hagyni jellemtelen dolog, ami mögött valóban gyávaság húzódik. Ez az ő hibája, hitványsága. Nagy lélek, nemes lelkű hozzáállás kell ahhoz, hogy az ilyen megalázó viselkedést valaki szó nélkül hagyja, mintegy megértéssel elfogadva a másik gyöngeségét. Én ezt az utat javaslom Önnek.

Ha megjelenik az öngyilkosság gondolata, az még csak kísértés, amelytől óvakodnunk kell. Ha már elkezdek vele foglalkozni, akkor belesétáltam a csapdájába. Ekkor válik bűnné, mivel beleegyeztem, hogy ezzel foglalkozzam. Utána aztán végképp nincs megállás, mert egyre jobban belesodródom, s még szinte élvezetet is jelent az ezzel való foglalkozás. Ilyenkor már rabja vagyok.
A lelkiatyák azt mondják, a kígyót a fejénél kell megfogni, akkor nem tud megmarni. A kis sárkánnyal még könnyű elbánni, akkor kell szembeszállni vele, mert ha megnő, már nem bírjuk legyőzni. Így a bűnt is mindjárt az elején, hogy úgy mondjam, kicsi korában kell elfojtani, akkor még kezelhető.
Ugyanakkor komolyan kell venni azt is, vajon mi indítja Önben ezt az életellenes gondolatot. Talán nem talál örömet az életben? Úgy érzi, mások nem értékelik Önt, nem szeretik, nem fogadják el? Általában ezekhez hasonló gondolatok késztetik az embert arra, hogy meneküljön ebből az életből. Ezeket a téves képzeteket kell átalakítania. Egészen biztos, hogy az Isten ad Önnek feladatot. Lehet, hogy azt az emberek nem értékelik, de ez nem is fontos. Az a lényeg, amit az Isten gondol Önről. Ha Őrá tekint, akkor megérti, hogy van, aki Önt szereti, akinek fontos, aki számít Önre, ez pedig maga a Jóisten. Ha ennek a felfedező útjára lép, akkor egyszer csak majd észreveszi, hogy az emberek között is többen lesznek, akiknek segítségükre lehet. Az sem kizárt, hogy azért éli át most ezt a sötét időszakot, hogy majd ennek tapasztalatával is tudjon másoknak segíteni.

Ez az indíttatás a lelkében a Szentlélektől származik. Fontos, hogy komolyan vegye, és ne hagyja, hogy csak rövid ideig tartó lelkesedés legyen belőle. Az imádságot megtanulni nem könnyű, igen nagy kitartás, áldozatkészség kell hozzá. De csodálatos gyümölcse van, ami minden fáradságot megér.
A lelke már fogékony az imára, de a teste még ágál ellene. Márpedig meg kell tanítanunk a szamár-testvért (ahogy Szent Ferenc nevezi a testet) engedelmeskedni és a lelki dolgoknak alárendelődni. Ha minden nap elmond egy tizedet, az már a kitartásának első apró jele. Később majd lehet többet is mondani, de az elején jó ideig még csak napi egy tizedet mondjon. Amikor pedig a templomi imádságba kapcsolódik be - az kb. 20-25 percig tart - szánja rá azt a kis időt, ne sajnálja tőle. Ha meg úgyis ott van elejétől végéig, akkor ezalatt arra törekedjen, hogy a lelkével imádkozzon, ne az értelmével. A szavakat mondani nem nehéz, nem igényel különösebb figyelmet. Figyeljen mélyebbre, beljebb, hogy testileg-lelkileg minél inkább be tudjon kapcsolódni az imádságba.

Egészen bizonyos, hogy ezek nem fizikai helyek, hiszen odaát nincs hely és nincsen fizika sem. A helymeghatározási próbálkozások tehát feleslegesek.
Tudatállapotnak sem nevezném, mert ez is a mostani tudatunkhoz köti a képet: amit most tudatállapotnak tartunk, valami hasonlót tudnánk arra is elképzelni. Állapotnak lehet tekinteni, de ezt sem a földi értelmünk fogalmai szerint. Nem sokat tudunk róla. Az Egyház nem arról tanít, hogy milyen lesz odaaát. Ezek csak a mi kíváncsiskodásunk kérdései, amelyekkel semmivel sem jutnánk előrébb az Isten felé vezető úton. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Odaát majd megtudjuk, de ott meg lehet, már nem ilyen jellegű kérdéseink lesznek.
Javaslom, hogy olvassa el a Katolikus Lexikon következő szócikkeit:
http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
http://lexikon.katolikus.hu/T/tiszt%C3%ADt%C3%B3t%C5%B1z.html
http://lexikon.katolikus.hu/M/mennyorsz%C3%A1g.html

Kötve hiszem. Most a pápa és az egyház tekintete előtt leginkább a család, annak megmentése, sebeinek gyógyítása van. Ilyen nagymérvű változás aligha volna lehetséges egyetemes zsinat nélkül. Tudomásom szerint nincs ilyen most kilátásban.
Az említett, magából kifordult jelenség, az emberi méltóság alantas megtagadása arra utal, hogy nagyon mélyre jutott az európai kultúra. Ám sose feledjük el, hogy nem csak Európa a világ. Igaz, erőszakos terjeszkedésével azon igyekszik, hogy a halálnak ezt a kultúráját mindenütt érvényesítse. Hála Istennek vannak országok, ahol ennek semmi ereje nincsen. Persze, ott meg más gondok vannak. Ádám és Éva után sohasem volt bűntelen a világ. Azon igyekezzünk, hogy ez a romlottság ne tudjon a mi lelkünkbe, gondolkodásunkba behatolni, akkor megtettük, amit ezen a téren tenni lehet az emberiség és az európai kultúra érdekében.

Kedves Andy!
Ezek a törések, szakadások vagy tönkreteszik a barátságot vagy még jobban megerősítik. Az igazi barátságok ez utóbbi úton járnak. Elkerülhetetlen, hogy az emberi kapcsolatokban ilyenek legyenek. Nem lehet tehát rajta csodálkozni. Azt is jó tudni, hogy idő is kell ezeknek a sebeknek a gyógyulásához. Nem szabad végleg a szőnyeg alá söpörni, de túl hamar sem lehet előrángatni - akkor csak újabb sebeket okoz.
Azt tanácsolom, most még várjon vele egy kicsit. Jó, ha együtt tudnak lenni, másról, felszínesebb dolgokról beszélgetni, s ez majd érleli mindkettőjük lelkét a nagy tisztázásra. Magától meg fog mutatkozni, amikor majd újra beszélhetnek róla. Persze, az is lehet, hogy addigra már el is törpül, s ami most olyan nehéznek tűnik, egész egyszerűen fog majd megoldódni.

Én sem tudom könnyen megítélni. Ha már véleményt kell mondanom, nekem nem tűnik hiteles szerzetesi alaknak. El tudom képzelni, hogy nem is az, inkább csak az öltözete, amely remekül nyomatékosítja a meglepő mondanivalóját. Azokban is lehet igazság, de azt sem tudom megítélni.
Szerintem nem ez a Nathanael testvér fogja Önt közelebb vezetni az igazsághoz, az Istenhez.

A Tízparancsolat negatív felszólításai (parancsai!) az ószövetségi héber nyelvben a tagadószóból és az imperfectumból állnak. (Negatív tartalmú felszólítás esetén nem az imperativus alak elé tették a tagadószót, hanem az imperfectum alak elé.) Az imperfectum önmagában tényleg a jelen és a jövő időt jelöli, de itt nem erről van szó.
Mindez azonban inkább nyelvi okoskodás. Annyi igaz viszont, hogy ha valaki a jelenben elkezdi betartani a parancsot, az a jövőjére is hatással lesz. Ebben igaza van az atyának, de nem nyelvtani alapon...

Az, hogy elvégezte a protestáns egyház teológia szakát, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy katolikus pap legyen. Viszont ehhez teljes egészében el kell végeznie a katolikus teológiát és a szemináriumot is. A papképzésnek ugyanis csak egyik eleme a teológia, legalább ennyire fontos a lelki felkészülés, amelyet a szeminárium 5-6 éve tud megadni. Ha esetleg nem katolikus, és most szeretne katolizálni, akkor valószínű, még néhány évet várni is kell a szeminárium elkezdésével, mert általában frissen megtértet vagy áttértet nem szoktak azonnal felvenni. De ezt szemináriuma válogatja, nem mindenütt egyformán kezelik ezt a kérdést.

A felesége néhány hónapja elhagyta. Ez nagy fájdalom, de az, hogy már kereste telefonon, annak a jele, hogy nem tudja Önt elhagyni teljesen. Vissza fog jönni. Akkor pedig mit fog kezdeni a most kibontakozni akaró kapcsolattal?
Most a magány nehéz időszakát kell megélnie. Nem könnyű, de használja fel arra, hogy többet imádkozik, esetleg a templomba is gyakrabban elmegy. Azért is merem erre biztatni, mert soraiból látom, hogy ez Önnek is nagyon fontos.
Lehet, hogy most csak beszélgetni szeretnének többet ezzel a hölggyel, de óhatatlanul a kapcsolat majd többet akar. Ha már tanácsot kért, azt javaslom, ne erősítse ezt a kapcsolatot, sőt, inkább szakítsa meg. Inkább férfiak, vagy még inkább közösség társaságát keresse.
Igen, az sem könnyű, hogy eddig a házaséletben meg tudta élni a szexualitását, most pedig ebben is egyedül maradt. A szexuális vágy nem olyan, mint az evés vagy a levegő, hogy ne lehetne nélküle meglenni. Nem könnyű küzdelem, de ebben is az Istenhez forduljon segítségért, ne pedig más megoldásokkal keresse testi vágyának kielégítését.
Most nagyon nehéz egyedül. Fogja ezt fel úgy, mint az eddigi élete következményét, amelyen egyébként is változtatni kellett volna már. Gondolja végig, hogy mit rontottak el a házasságában. (Hogy a gyermekeiket megkeresztelték, az bizonyosan nem hiba. Legfeljebb ennek rendezési módja lehetett az.) Meglátja, vissza fog jönni a felesége, várjon rá türelemmel. Imádkozzon is ezért minden nap. Erre kérje a gyermekeit is. Higgye el, ez az út vezet életének a rendezéséhez, s minden más megoldás, amelyek könnyebbnek, tetszetősebbnek tűnnének ugyan, csak még jobban eltávolítanák az Istentől és a helyes úttól.