Kedves Lelkiatya!
Nem provokáció céljából szeretném a következőt kérdezni:
Mit mond a Biblia a házassági előtti szexről?
Sehol nincs benne erre előírás,csak rá tudunk húzni igéket,amelyekkel "bűn"nek nevezzük rögtön,ami valamilyen szinten igaz is,hisz nem szabad liberálisan-szabadosan élni,de valamilyen szinte nem helyes ezt mondani,hisz nincs konkrétan leírva. S Istennél mikortól számít házasságnak két fél kapcsolata ? Valóban a mai jog alapján vagy attól amikortól tudunk felelősséget vállalni a másikért,egymásért-akár papírok nélkül-?
Nem vagyok a házassági előtti szex mellett,de nincs bibliai alapja tiltani,
iyenkor csak a "személyes meggyőződés" lép életbe?
Tisztában vagyok vele,hogy az újszövetségben rengeteg ne paráználkodj igerész van,s de egyik se erre vonatkozik. Kérem nyíltan mondja meg nekem,hogy kell érteni? Bűn-e? Ha igen,miért? Van-e dogmatikai állásfoglalás?
Köszönöm válaszát!
A szex nem bűn, hanem Isten ajándéka. Bár ezt a szót valóban nem találjuk meg a Bibliában, mégis mindjárt az ember teremtésének kezdetén világosan beszél róla mégpedig eléggé képletesen: Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz (Ter 2,24). Nem lehet kétséges, hogy itt a házasságkötésről van szó. Az ember életét érintő két igen lényegi esemény, hogy elhagyja a szüleit és hogy az új társával egy testté lesz, semmiképp sem vonatkozhat másra, mint az új életforma véglegességére. Ezt az egy testté válást erősíti meg Jézus a házasságról adott tanításával, amikor maga is idézi ugyanezeket a szavakat, majd hozzáteszi: Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét (Mt 10,9). Azt még föl lehetne vetni, hogy amikor a fiatalok úgy látják, hogy ők már egymásnak elköteleződtek, s már csak a papír kell, de az egyesüléssel minek várnának még a papírig. Erre azonban a tapasztalat azt feleli, hogy bizony nagyon sokszor éreznek ilyen szép dolgokat a fiatalok, de bizony az élet aztán egészen másként írja a sorsukat. Önben is fölmerül a határ kérdése, mikortól tudnak egymásért felelősséget vállalni. A válasz világos és egyértelmű: akkortól, amikor rajta van a kapcsolatukon az Isten áldása. Amikor megvolt az esküvő, megkötötték a házasságot. Lássuk be, ezt nem könnyű kivárni, de az Isten rendjében ez teljesen világos, kár elmaszatolni. Nem régen az egyik kérdezőnek idéztem a Katolikus Egyház tanításának (Katekizmus, http://www.katolikus.hu/kek) idevágó passzusát is. Ami a házasságban gyönyörű áldás, az a házasságon kívül bűn. Sok ilyen dolog van. Például a gyümölcsszüret. A gazdának örömteli áldás, ha viszont valaki a kerítésen átmászva tenné ugyanezt, az bűnt követne el. Tartsuk tiszteletben a kerítést!
Tisztelt Lelkiatya! Szeretném megtudni az igazságot a rózsafüzér társulati pénzét amelyet titoknak hívnak joga van e elvenni és utasitani a főanyát a lemondásra a papnak, ugyan is anyukámmal ezt tette, legyen szives választ adni mert nemtudom mi a törvényesége. Előre is köszönöm öszinte válaszát. Aniko
Kedves Anikó!
Ilyesmi nagyon ritkán történik meg, s bár ne történnék meg sohasem! El nem tudom képzelni, mi késztette az atyát erre a döntésre, de mindenképp nagyon sajnálatos. Igen, a papnak joga van az egyházközségében működő rózsafüzér társulat életébe beleszólni, ha az valami miatt nagyon szükséges. Úgy tudom, közvetlenül nincsen beleszólása, hogy hogyan használják föl a társulati pénzt, de felügyeleti joga ebben is van. A pénzt viszont csak a társulattal való közös megbeszélés alapján lehet fölhasználni, tehát nem rendelkezhet vele önkényesen. De gondolom, nem is erről van szó. Azt javaslom az édesanyjának, hogy ha szomorú is a szíve, azért csak fogadja el ezt a lemondást, és nyugodtan adja át a hivatalát másnak, ő pedig imádkozzék szépen továbbra is. Ez az alázatos és békés magatartás megszenteli még az atya esetleges rossz döntését is.
Kedves Lelkiatya!
Egy vallásos elöadéson voltam,ami léleképitö volt.Volt ott egy ismerösnöm,idönként szoktunk vele találkozni.Az elöadásokon elhangzottak dicsöitö énekek is,és az egyik dicsöitö éneknél,ö elkezdett görcsösen sirni,meg teli torokból kiabálni,de ez nem megszokott kiabálás volt,hanem azt mondanám,hogy kissé kisérteties...ilyen kiabálást Medjugorjéban hallottam,és akkor is ijesztö volt.Az elöadásról sokan kimentek amikor ez történt,én is kimentem egy idö után.Az elöadó odament hozzá fogta a kezét úgy hallottam szabaditó imákat mondott,meg kérte,hogy imádkozzuk a Miatyánkot.Egy asszony másnap azt mondta nekem,hogy ott egy szabadulásnak voltunk a tanúi.Ez az ismerösöm sokat jár karizmatikus találkozókra,meg el van ragadtatva ezektöl a dolgoktól.Szinte mindenben talál kivetni valót,ami nem karizmatikus.Számomra az ö hitbeli felfogása sok mindenben nem elfogadható.Azt is mondta,hogy egyszer egy karizmatikus találkozón,a karizmatikus atya kiűzött belöle három démont.Nem nagyon hittem benne...de ez az eset után,igen.Azelött nem foglalkozott vallásos dolgokkal.Nem is mondanám,hogy sötét dolgokkal foglalkozott,amennyire ismerem.A napokban még ez az esemény elött eszembe jutott,és az a gondolat volt bennem,hogy nem kellene vele találkoznom,nem tudom miért,meg átgondoltam az emberi kapcsolataimat akkor és arra a következtetésre jutottam,hogy nem tudnék vele jobban barátkozni.Néhány napra rá megtörtént ez az eset.Úgy érzem nem tudnék vele ezek után találkozni.Igy utolagosan furcsának találom benne,hogy mindig van a szemében egy cinkos kis mosoly.Felmerült bennem a kérdés nem tudom mi lakozik benne valójában.Lehet nem szép ilyet irni,de megfélemlit.Mi az oka az ilyen jellegü eseményeknek?Ön szerint mit kellene tennem továbbra is tartani vele a kapcsolatot a jövöben?Most egy ideig semmiképp nem találkoznék vele.Kell tartani az ilyen személyektöl és tudnak-e ártani?
Válaszát hálásan köszönöm!
Anna
Kedves Anna!
A leírt történet alapján én inkább egy pszichés kifakadásra gondolok, mint sátáni erőre, amely szabadításért kiált. Persze, a pszichés kiborulást is kezelni kell, s erre nagyon alkalmas a kézrátétel, az imádság. Ez megnyugtatja, lecsillapítja. Nyilván az Isten ereje, ami igazán segít, s ebben imádkozó hitének is nagy szerepe van. Azt javaslom, ne csak ezt az illetőt kerülje egy időre, hanem az ilyen alkalmakat is. Ez nem szeretetlenség, hanem józanság. Nyilván megvan az alapja az Ön rossz érzésének. Nem kell semmi különöset mögé gondolni. De egyszerűen jobban teszi, ha egy ideig nem találkozik vele és kerüli az ilyen összejöveteleket. Javaslom még, hogy menjen el szentmisére, lehetőleg gyónjon is meg és áldozzon. Ez teljesen vissza fogja adni a lelki békéjét, és az értelmére is megerősítőleg hat, hogy helyesen cselekedjék.
Álldás Békesség!
Kaptam egy olyan levelet hogy járj nyitott szemmel és nyitott szívvel.Legyen szíves ezt már Nekem bővebben megmagyarázni hogy mit jellent? Köszönöm szépen!
Érhető talán a csodálkozása, hiszen az ember nyilván nyitott szemmel jár. Már csak azért is, hogy el ne botoljék. Egy ilyen javaslat viszont arra figyelmeztet, hogy valóban vegyük észre a fontos dolgokat magunk körül, az életünkben. Bizony sokszor beleesünk abba a hibába, hogy elmegyünk a lényeges dolgok mellett anélkül, hogy észrevennénk azokat. Talán ez Önre is jellemző. Lassítson egy kicsit a tempóján! Ne csak a léptei ütemén, hanem a cselekvésekben. Ne kapkodjon, ne cselekedjék hirtelen, hanem legyen megfontoltabb, körültekintőbb. Ezt jelenti - egyebek között - a nyitott szemmel járást. A nyitott szív pedig hasonló, de még mélyebb tartalmú törekvés. Akinek nyitott a szíve, az észreveszi a másik ember belső világát is, és segítő módon tud feléje fordulni. Könnyebben tud együtt érző lenni másokkal. Könnyebben befogad másokat a szívébe. Ugyanakkor az ilyen ember sokkal nagyobb belső békében él és nagyobb boldogságban, mert gazdagabbá válik ettől az élete. Ezt a buzdítást tehát mindenki megfogadhatja, hogy járjon nyitott szemmel, nyitott szívvel.
Kedves Lelkiatya!
Nagy gondban, vagyok, ugyanis nem tudom, hogy Urunk szemében nagy gondnak számít-e ha a tükörtojást kanállal esszük? A községünkben sokan azt mondták, hogy csak a gonosz ördög csinálja ezt, pedig én titokban így szoktam. Ugye nem követek el semmi féle bűnt ezzel?
Erről még nem is hallottam. Mekkora butaság! Az ördögnek teljesen mindegy, hogy mit és mivel eszünk. Azt gyanítom, hogy a társadalmi elvárást egyesek ilyen formába öltöztetik. Lehet, hogy előkelő helyen nem illik a tükörtojást kanállal lapátolni, de méltatlan ezt ilyen jámbor vagy inkább áljámbor köntösbe öltöztetni.
Eszembe jut egy hasonló példa. Kis legény koromban egy néni rám szólt, hogy a Szűzanya nem szereti, ha fütyülünk. Elszégyelltem magam, mert nem akartam megbántani a Szűzanyát. De sokat töprengtem, hogy vajon miért nem szereti. Később jöttem rá, hogy valószínű, inkább az illető néni nem szerette a fütyülést. Persze, őrá is tekintettel lehettem volna.
Kedves Lelkiatya!
Megkezdődött a karácsonyi bűnbánati időszak.
Mikortól énekelhetjük a Krisztus születik-et?
Éppen mától, vagyis az Istenszülő templomba vezetésének ünnepétől fogva. Ekkortól írja elő liturgikus kalendáriumunk a karácsonyi katavászia éneklését. A karácsonyi böjt érdekessége, hogy fokozatosan vezet be a böjt mélyébe és ezt a fokozatosságot a liturgikus előírások is követik. Mint tudjuk, a nagyböjt erős fölütéssel kezd: szigorú böjt, az első hét különleges liturgikus sűrűsége. Persze, ott is megvan a továbbvivő fokozatosság. A karácsonyi böjt szelídebben indul - mindjárt az elején itt egy kedves ünnep, s lesznek még más ünnepi napok is szép számmal -, majd az utolsó hetek s végül a legutolsó vezet rá teljesen a megtestesülésnek (kenózis=önkiüresítés, Isten teljes megalázkodás) titkára.
Kedves Lelkiatya!
Van olyan atya, aki tud átkot levenni, van erre valami szertartás?
Minden egyházmegyében van ördögűző pap. Ahol nincs erre külön kijelölve meghatározott személy, ott a püspök illetékes ebben.
Ugyanakkor az átok csak annak árthat, aki fél tőle, aki azt hiszi, hogy őt megronthatja. Minden pap segíthet abban, hogy lelkileg tanítsa, fölvilágosítsa, imájával megerősítse azt, aki a rámondott átok miatt rettegésben él.
Kedves lelkiatya !
Úgy emlékszem azt tanultuk a hittanon, hogy a pápaválasztáskor a Szentlélek is közreműködik sugallatával és igy dől el a kérdés.
Olvastam, hogy a magyar Bakócz Tamás érseket is egyszer jelöltként tekintették, de aztán mégis egy gazdag Medici pápát választottak helyette. Amikor ezt megemlítettem egy hivő társamnak,ő azt mondta, hogy Bakócz Tamást is a gazdagsága miatt választották volna meg.Persze a laikus sok mindent érthet félre,mondhat szamárságokat. De mégis Hát akkor ez most ...????
Nekem is vannak kedves és kevésbé kedves pápáim. És látva jelenleg a reformokra törekvéseket - válással és a homoszexuálisokkalkapcsolatban- pedig erről a Szentirásmárkeményen nyilatkozott.
Ezért bizony lakást vett bennem a kételkedés a reofmok támogatóivalkapcsolatban. Aztán hallottam, hogy a reform legfőbb ellenzőjét leváltották (Burke)és egy névleges poziciót kapott. Bevallom kezdem azt hinni, hogy a változásokat NEM a Szentlélek sugallja és akkor a pápa választása ????
Az atya mitgondol erről? Egyáltalán szabad erről gondolkodni ? :)))))
Fontos, hogy ne az újsághírekből tájékozódjunk az Egyház döntéseiről, megnyilatkozásairól. A homoszexuálisokkal kapcsolatban nincs semmiféle változás, változtatás az Katolikus Egyházban. Abban talán az elődeinél bátrabban nyilatkozik Ferenc pápa, hogy az ilyen hajlammal rendelkező emberek felé is megértéssel kell fordulnunk. Éppúgy, mint minden ember felé, akár beteg, akár valamiben más, mint mi vagyunk.
Az Egyházat a Szentlélek vezeti. Ennek ellenére vannak olyan lépései, melyeket a történelem utólag bírál vagy igazol. Az Ön által említett esetnél sokkal sötétebb fejezetek is voltak az Egyház történetében, amikor például kettő, sőt három pápa is volt. Ezek már valóban igen nehéz esetek. Összességében azonban megingathatatlanul a Szentlélek vezeti az Egyházat. Aki alázattal és Istenre nyitott lélekkel fogadja el a tanítását és vezetését, az még a rossz döntések, a bűnös lépések ellenére is Isten kegyelmét kapja a Katolikus Anyaszentegyházon keresztül.
Kedves Lelkiatya!
Nem tudják az orvosok, hogy mi a bajom. Lehet, hogy meg fogok halni. Vallásos vagyok. Mégsem vágyok még rá.Sokat sírok. Miért ilyen nehéz itt hagyni ezt a világot?
Az élethez való ragaszkodás teljesen természetes. Örüljön annak, hogy egészséges a lelke. Ugyanakkor él bennünk a vágyakozás az örök élet, persze, az örök boldogságra. Ez kibékíthetetlen feszültséget kelt a lelkünkben. Ezt nem lehet megúszni. Azt mondom, fordítsa meg lelkében a dolgot, és örüljön mindkettőnek. Adjon hálát Istennek azért, mert önkéntelenül is szereti az életet - mondom, ez a lelki egészség jele -, ugyanakkor tiszta lélekkel készüljön az átköltözésre, az is boldogság. Ha nehéz, mondjon sok imát, az csodálatosan megbékíti a lelket. A legjobb erre is a Miatyánk: Isten országáról szól, Isten akaratának teljesülését kéri, meg a bűnbocsánatot, amely szükséges a megfelelő átlépéshez. A mindennapi kenyér pedig erőt ad addig, amíg idelent van, illetve ez az égi kenyér is, amely a mennyei boldogságot is nyújtja.
Kedves Lelkiatya.
Szeretném megkérdezni, hogy évközben is fel lehet venni a barna skapulárét, vagy csak kármelita ünnepen és csak kármelita templomban? Én már tagja vagyok a Kármelita Skapuláré Társaságnak, Miskolcon. Édesanyámnak is tetszik ez a lelkület, érdeklődik iránta, de Ő Miskolctól távol él, és eddig még nem tudtuk megoldani, hogy részt vegyen ünnepi kármelita misén a hazautazás, munkahely és a misék késő délutáni időpontja stb...miatt.
Máskor és máshol is felveheti? A barátnőmet is érdekli, de szintén ebben a helyzetben van.
A vászon skapulárét bármely pap föladhatja. Ajánlatos valamilyen ünnepen, főként Mária-ünnepen föladni. Utána az illető bármikor és bármely helyen használhatja. Természetesen hivalkodás nélkül. A vászon skapuláré egyszerűbb formája az érem. Ezt is bármikor lehet hordani, sőt, ajánlatos is minden nap fölvenni.
Kedves Lelkiatya!
Egyik beszélgetésben felmerült, hogy ha valaki komoly párkapcsolatban él szexuális életet (rendszeresen), akkor attól még meggyónhatja azt, és megáldozhat. Valószínűnek tartom, hogy ez nem így van, de nem tudom, hol írja ezt valamiféle hivatalos egyházi dokumentum.
Én magam soha nem tennék ilyet. Sajnos, nagyon gyenge vagyok, egyszerűen képtelen vagyok kitartani abban, hogy komoly kapcsolatban ne legyen semmiféle testi közeledés, de tudom, hogy ebben az esetben nem tudom megfogadni, hogy kerülöm a bűnre vezető alkalmat... így nem érvényes a gyónásom. Nagyon nagy fájdalom ez nekem, hogy nem tudom megtartani az Úr parancsát, de annyiszor próbáltam, mégis mindig ez lett a vége.
A Katekizmusban ezt olvassuk:
Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének. Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik. (2352.)
A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. (2353.)
Amit ennek kapcsán saját gyengeségéről ír, azt kicsit pontosítanom kell. Nem azt tanítja az Egyház, hogy ne legyen semmi testi közeledés. Hiszen egy komoly szerelmi kapcsolatnak igénye van arra, hogy annak ne csak lelki-szellemi formája legyen, hanem a testünkben is kifejeződhessék. Ez nagyon fontos. Már egy szál virág átadása is ilyen, de ilyen a csók, az ölelés, a simogatás is. Ezek nagyon szép dolgok. Ezeket nem szabad kilúgozni a kapcsolatból a tisztaságra hivatkozva. Tény, hogy ezek hordozhatnak kísértést is, hogy a testi közeledés ezeken a pontokon is túlmenjen. Igen, erre ügyelni kell, de ez az óvatosság nem jelenti azt, hogy semmi testi kifejeződést nem engedünk a szeretetnek. Sok mindent szabad és érdemes is fölfedezni és élni velük. Arra kell figyelni, hogy mindez ne váljék érzékivé. Amikor elkezd követelőzni a test, és már nem a tiszta szerelmi vonzódás kifejezője, hanem az ösztön követelő ereje, akkor meg kell állni. Illetve, nem érdemes addig elmenni, mert akkor megállni már nagyon nehéz. Ugyanis, akit szeretünk, azt tiszteljük is, tiszteljük a tisztaságát, az ártatlanságát. Tudunk várni rá.
A szentgyónásról. Akkor nem lehet föloldozni valakit, ha egy háztartásban élnek a házasságon kívül. Így életük mindennapos része lehet a szexuális élet. Ha ez az állapot nem áll fenn, akkor azért van esély arra, hogy törekedjenek a tisztaságra. Még akkor is, ha ismeri saját gyöngeségét és gyakran elbukik. Mindig újra és újra meg kell fogadnia, hogy megáll a megfelelő határnál. Persze, erre törekednie is kell. Ha a fiatal úgy tartja, hogy ő ezt nem is bánja, és ezért nem is akarja megfogadni, hogy ezt kerüli, akkor nem lehet föloldozni. Egyébként igen.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan kell keresztény módon viselkedni azokkal az emberekkel,akik lelkileg lefárasztanak bennünket a gondjaikkal,amikor épp mi is sok nehézséggel küzdünk?Meg hallgatni szivesen meghallgatok másokat,de amikor valaki panaszáradatot zúdit ránk és azon kesereg,hogy másoknak mi jutott,neki meg mi nem,akkor az már kezd sok lenni.Más az ha valaki beszél a bánatáról,még ha akár többször is mert küzd vele,de a folytonosan nyafogó,panaszkodó emberek megterhelöek olyannyira,hogy a saját dolgaink elvégzésében és az életünk épitésében is hátráltatnak bennünket.Egy könyvben olvastam,hogy van amikor a másik ember tényleg segitségre szorul,de mi nem tudunk neki segiteni,mert erönket meghaladja,és ilyenkor nem biztos,hogy mi vagyunk a megfelelö emberek a segitségnyújtásra.És az amit mindig megtehetünk,hogy imádkozunk érte.Helyes-e ilyenkor megmondani,hogy mi miben és mennyit tudunk segiteni?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mara
Kedves Mara!
Mindig szomorú és fájdalmas, amikor érezzük a határainkat. Szeretnénk többek lenni, többet adni, de be kell látnunk, hogy egy ponton túl ez nem megy. Már az is bölcsesség, ha ez ember fölismeri ezt a határát. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítom, mégis elfogadom a gyöngeségem, a tehetetlenségem. Ha szükséges, ki is mondom: Bocsáss meg, nem tudok segíteni. Ennek ellenére együtt érzek vele, vele maradok, ha még tudok időt szánni rá. Ugyanakkor edződhetünk is az ilyen helyzetekben. Ha nehezünkre esik valakit elviselni, akkor ez inkább a szánalmat ébressze föl bennünk, ne a dühöt. Mennyire rossz éppen annak az embernek, aki mindenben csak a rosszat látja! Hogyne szánnám, hogyne esne meg rajta a szívem. Ha nincs több időm rá, megmondom neki. Persze, nagyon fontos, amit Ön is mond, hogy annál inkább imádkozzam érte. Ez még a lelkem békéjét is segíti, hogy belátom gyöngeségem, tehetetlenségem, de Istenhez fordulok, hogy Ő oldja meg helyettem. Ezzel nem szabad visszaélni, de élni vele annál inkább. Alapvető igazság, hogy sohasem én segítek, hanem az Isten segítő erejét közvetítem. Ezt pedig lehet sokféle módon. Ebben is a személyes Isten-kapcsolatom segít, hogy minél sokrétűbben tudjam végezni ezt a közvetítést.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni Öntől, hogy a félelem és az anyai aggódás között mi a különbség? Mindkettő azt jelenti, hogy kevés a hitem Istenben? Tudom, hogy Gyerekem útkeresése és állandó kudarcai az élettanulás része, de az anyai szívemmel ezt nehéz befogadnom és néha kicsit mérges vagyok az Urra, mert ugyan rábízom az életemet, de szülőként nehéz elfogadnom, hogy a gyerekem nem tudja megállni a helyét, magányos, kétségbeesett. Imádkozom, hogy jobb legyen neki, de én is tudom, hogy ez az életének a része, hogy saját kárán megtanulja, nem biztos, hogy jó dolog az ítélkezés, az önhittség stb. Nagyon nehéz ez a dolog, de nem tudom, hogy hogyan kezeljem. Nem tudok kívülálló lenni ebben az esetben!
Ön szerint nincs elegendő hitem, azért van bennem a szülői féltés?
Köszönöm válaszát! Anikó
Kedves Anikó!
Szerintem inkább nagyon szereti a gyermekét, azért aggódik érte ennyire. A szeretet helyes, az aggódás már nem. Teljesen természetes érzés, hogy féltő szeretettel figyeli, merre alakul a gyermeke sorsa, személyisége. De mindeközben bíznia kell az Istenben, hogy nem fogja Ő sem magára hagyni. Gondoljon arra, hogy Ön mennyire szereti a gyermekét, de az Isten Önnél sokkal jobban szereti őt. Csak az emberi értelem nem lát előre, és ezért vegyül félelem a természetes és nagyon is helyes szeretetbe. Ezt a jövőtől való félelmet kell, hogy fölváltsa az Istenbe vetett bizalom. Elegendő, ha Ő tudja a jövőt, teljesen Őrá kell bíznia, hogy mi fog történni. Az imádsága se kétségbeesett és aggódó legyen, mert az nem is imádság, hanem elkeseredettség. Ha nem is mindig úgy alakulnak a dolgok a gyermeke életében, mint Ön szeretné, azért csak bízzon a Mindenhatóban, hogy Ő elrendezi a sorsát. Ekkor fogja tudni valóban segíteni őt az imáival.
Kedves Lelkiatya!
A vaj is állati eredetű élelmiszer!
Igen. A tejes ételek is állati eredetűnek minősülnek a keleti böjti fegyelem szerint.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában sokat foglalkozom az agykontroll témakörével és számos negatív véleményt is olvastam róla. Mint hívő, vallását gyakorló keresztény azt szeretném tudni, hogy valóban egyházellenesnek tekinthető -e a módszer? Egyik hitoktatóm egyszer azt mesélte, hogy valakit agykontroll közben szállt meg a gonosz. Lelkiatya szerint igaz lehet ez? Fontolgatom egy tanfolyam elvégzését, de ezzel a gondolattal a fejemben nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Válaszát előre is köszönöm!
Nem javaslom az agykontroll tanfolyam elvégzését. Bár kétségtelenül tartalmaz olyan fölfedezéseket az emberi agy hatékonyabb kihasználására, amely akár hasznos is lehet a mindennapi életben (memóriafejlesztés, figyelemösszpontosítás, stb.), de az egész rendszer szellemi háttere egyáltalán nem keresztény, sőt, keresztényellenes. Jóllehet, sajnos vannak papok, szerzetesek is, akik pártolják.
Az Isten-keresés helyébe az én-keresést, Isten akaratának teljesítése helyébe az én-megvalósítást állítja. Sikereket tud elérni a személy és a tudat alakítása terén, de ennek súlyos ára is van. Idézet: Az irányított meditációs beavatások és gyakorlások során addig nem ismert, lappangó pszichikai betegségek törhetnek elő a legkülönbözőbb megnyilvánulás formákban, sőt, előfordulhat a technikáktól és a szellemi segítőktől való függés, illetve szabadulási képtelenség is ( http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel#8.3.%20%20%20%20%20Az%20agykontroll%20igazi%20arca ).
Ilyen tanfolyam helyett végezzen el inkább egy lelkigyakorlatot! Azzal sokkal közelebb fog kerülni a Jóistenhez, de saját magához is.
