Kedves Atya!
Én azt szeretném kérdezni hogy az én párom görögkatolikus viszont én sajnos nem vagyok megkeresztelve lehet e így templomi esküvőnk?
Válaszát előre is köszönöm.
Szilvia
Igen, külön püspöki engedéllyel lehetséges. Azt javaslom azonban, hogy inkább a házassággal együtt a keresztségre is készüljön föl, és mielőtt esküvőt tartanának, keresztelkedjék is meg. Így válik teljessé az élete és a házasságkötése. Kettős boldogság! Kár kihagyni!
Tisztelt Lelkiatya!
Továbbra is foglalkoztat a téma, hogy mi lesz velünk a halál után. Eszembe jutott még valami, amit be kell vallanom, nagyon nem értek. A Hiszek egyben is azt mondjuk a végén, hogy "várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet". Illetve hallottam már ilyen kifejezésről is, hogy ítélet napja. Ez úgy tűnik nekem, mint egy várt esemény, amikor majd Isten ítélni fog eleveneket és holtakat, és ki-ki üdvözül majd az örök életre, vagy kárhozik cselekedetei szerint. De ugye ezek a Bibliában vannak leírva, ami több ezer éve íródott. Nem értem tehát, hogy mikor fog ez bekövetkezni, mikor fog Isten úgy dönteni, hogy igen, most jött el az idő, mi alapján? Vagy ez egy átvitt értelmű "esemény", ami nincs időhöz és térhez kötve?
Van egy másik kérdés is, ami foglalkoztat. A Biblia azt mondja, Isten maga a szeretet. Mégis mindenki úgy beszél Istenről, mintha Isten egy alak lenne, aki egy trónon ül, uralkodik, és persze valószínűleg férfi és egy szigonyszerűséget tart a kezében, és mivel mindenható, ezért bárkire lesújthat, vagy megjutalmazhat, attól függően, hogy imádkoznak-e hozzá. Egy kicsit most túloztam, de valahogy én így képzelem el az emberek hozzáállását a hithez. Nem a lényeget fogják meg úgy érzem. Legalábbis sokan. Én törekszem Isten valódi lényének a megértésére. Ha úgy képzelem Istent, ahogy az előbb leírtam, akkor én félek ettől az "isten"-től, de ha tényleg Isten maga a szeretet, hogy úgy fogalmazzunk, akkor keresni akarom őt, közel akarok hozzá kerülni, hisz ez az élet lényege. De valóban Isten "csak" a szeretet lenne? Persze nekem ez is "elég", mert én értem a lényeget, de sokan nem hiszik ezt el szerintem, főként hívő emberek, nem értik szerintem a lényeget. Meg sokszor úgy érzem engem sem értenek, hogy miért szeretek másoknak segíteni, miért szeretek egyedül lenni. Úgy érzem, így lehetek önmagam. Ha már a másokon való segítésnél járok, miért van az, hogy olyan közömbösnek tűnnek általában az emberek mások szenvedése, problémái iránt. Értem én, hogy mindenki foglalkozzon a saját problémájával, meg mindenkinek van elég belőle, de miért nem látják be az emberek, hogy azért vannak akik jobban szenvednek másoknál, és rászorulnak a segítségre. 25 éves vagyok, lehet később az élet engem is meg fog tanítani, hogy törődjek csak magammal, ne akarjam én a világ terhét a vállamon cipelni és megváltani a világot. Például nem értem azokat az embereket, akiknek nem lehet saját gyermekük, és nem is akarnak örökbe fogadni, mert ők nem tudnák más gyermekét nevelni, inkább akkor nem kellene nekik. Vannak gyermekek, akiknek nincs szülőjük, és vannak párok, akiknek nem lehet gyermekük, nem logikus lenne ha egymásra találnának ezek az emberek? Értem én hogy nem könnyű az sem, de semmi nem az az életben. Meg nem értem ezt az elégedetlenkedést az emberek részéről, hogy milyen rossz a helyzetünk, miközben a Föld sok részén emberek halnak éhen, háborúk vannak. Pedig nem olyan nagy dolog egy telefonhívással pár száz forinttal segíteni másokon, vagy a kupakokat összegyűjteni, de sokan még erre sem hajlandók. Én nem magamat akarom fényezni, és másokat elítélni, távol álljon tőlem, csak egyszerűen nem értem a dolgot.
Válaszát előre is köszönöm! H.
Kedves H.!
Sok és lényeges kérdést feszeget. Mennyiségük miatt, attól tartok, még ennek a rovatnak a határait is feszegeti. Próbálok röviden válaszolni, ezért tömör lesz, semmiképpen sem kimerítő, de talán a továbbgondolást segíti.
Igen, van, lesz ítélet, erről Jézus világosan beszél. Többször is mondja, hogy eljön az Emberfia (vagyis Ő maga)(Lk 18,8; Mk 14,62; stb.), és hogy ítélet elé áll majd minden ember (Mt 25,31-46). Nem tudjuk, ez mikor lesz (Mt 24,36), de valóságos időben történik. Lehet, már mi is megérjük, de lehet, hogy sok száz év múlva következik be.
Igen, valóban helytelen kép volna trónszéken ücsörgő szakállas apókának elképzelni a Jóistent. Még azt sem mondhatjuk, hogy férfi lenne, hiszen az jellemzően az ember vonása. A megtestesült Isten, Jézus, természetesen férfi volt, de a Szentháromságos Istent nem lehet ilyen emberi jegyekkel fölruházni.
Isten a Szeretet (1Jn 4,16). Ugyanakkor valóságos személy, akivel beszélgethetünk, aki fontos nekünk, s főként, akinek mi fontosak vagyunk. Nem csak egy elvont fogalom. A szeretet azért éppen jó érzés, mert akkor valójában Isten van bennünk, az Ő jelenlétét érzékeljük magunkban.
A többi kérdésére azt mondhatom, valóban meglehetősen összetett a világunk, nem könnyű megérteni. Egy életet kaptunk rá, 80-90-100 évet, hogy kutassuk a titkait. Fontos dolog e nagy keresésben, azonban, ne ítéljek meg senkit, még önmagamban sem.
Kedves Lelkiatya!
Minek a jelképe a hal a vallás szempontjából, és miért pont a hal?
Hal görögül: ikhthüsz, I KH TH Ü SZ
Az őskeresztény korban jelképként használták. Ugyanis ezek a görög betűk a legősibb hitvallás kezdőbetűit tartalmazzák: Iészosz KHrisztosz THeú h Üiosz SZótér = Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Az üldözések idején a keresztények titkos azonosítására szolgált.
Kedves Lelkiatya!
Mit csináljak ha nem találom a helyem a világban? Egyszerűen sehol nem érzem magam úgy hogy megtaláltam a helyem. Viszont az imában a templomban kicsit önmagára találok. De nem lehetek életem minden percében a templomban.
Mit javasol?
Tomi
Ha valaki nem találta meg a helyét, akkor keresni kell. Sok mindenből lehet következtetni rá, de a végső választ az imádságban kapja meg az ember. Kell türelem is ahhoz, hogy az ember föl tudja ismerni és sajátjának tudja elfogadni azt, amiben van. Soha nem rossz az adott jelen helyzet, csak van, amikor a változásra készít elő. De akkor is meg kell élni a jelent, s nem szabad csak a jövőre összpontosítani. Akkor a jövő soha nem jön el, mert mindig tovább akar készülni az ember. A jelen pillanat krisztusi megélése a legjobb előkészület arra, hogy az ember megtalálja a hivatását, megtalálja a helyét ebben a világban.
Kedves Lelkiatya!
Szokták mondani, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem is, bár sok más ember problémájához képest az enyém lehet, hogy apróság. 30 éves múltam, és nincs párkapcsolatom, pedig nagyon szeretnék egy őszinte, építő házasságot, családot alapítani, gyermekeket szülni. Azt érzem, ez minden vágyam. De egyszerűen nincs lehetőségem ismerkedni, kapcsolatot kialakítani.(Az egyházközösségünkben nincs korban hozzám illő, független fiú már, keresztény társkeresőre is regisztráltam, de ott sem túl rózsás a helyzet, pedig nem vagyok egy bányarém, és nem tartom magam unalmas, elviselhetetlen embernek sem...) Korombeli fiúk vagy már házasok, vagy nem akarnak elköteleződni egyetlen nő mellett, mert még "élni" szeretnének. Rengeteget imádkoztam a Jóistenhez, hogy segítsen nekem. Már azon is gondolkodtam, talán fel kellene adnom, elfogadni, hogy az Úrnak más tervei vannak velem. Olyan magányosnak érzem magam sokszor. A barátnőim már mind kapcsolatban, házasságban élnek, mindenhol születnek a gyerekek, én meg itt állok, egyedül.
Kérdésem az volna, hogyan legyek türelmesebb, alázatosabb, és honnan fogom tudni, hogy nem érdemes tovább várni? Van-e olyan ima, ami az én helyzetemben segíthet nekem?
Nagyon hálás leszek válaszáért!
Érdekes, hogy éppen Ön előtt kérdezett valaki hasonlót. Ha az illető fiatalember (ez nem derült ki a leveléből), akkor csak össze kellene ismerkedniük. Tény, hogy a mai világban ez valóságos nehézség. Nem szívesen köteleződnek el az emberek, valami miatt félelem van bennük emiatt. Ez lehet az oka a papi és szerzetesi hivatások csekély számának is, hiszen ott még nehezebb, még erősebb elköteleződésre van szükség. Egyházunk próbál szervezni találkozókat, bálokat, egyéb programokat (zarándoklat, különböző búcsúk Máriapócson). Javaslom, hogy keresse föl ezeket, igyekezzék bekapcsolódni. Fontos, hogy minden nap imádkozzon az Úrhoz igazi társért, de Önnek is tennie kell ezért. Ugyanakkor valóban jó lehetőség ez a helyzet a bizalom és ráhagyatkozás gyakorlására. Ha ráhagyatkozik a Mindenhatóra, akkor megtalálja lelke békéjét, bárhogy is alakul az élete.
Kedves Lelkiatya!Hangsúlyozzák a család szerepet. De azt gondolom, hogy a mai züllött világban elég nehéz társat találni. Különösképpen, ha Isten hívő társra vágyunk. Kérdésem az, hogy az Egyház hogyan segít a keresztény gondolkodású fiatalok egymásra találásában? Én egy kis városban lakom, ahol a templomba csak a nyugdíjas nénikék járnak. Nincs is fiatal közösség a városkában. Egy hit gyülekezetes ismerősöm felvetette a kérdést, hogy az egyház miért nem "rendez" egyedül álló alkalmakat, mint ahogy náluk is van? Elgondolkodtam, s kérdezem én is, hogy miért nem? Miért nem lehet meghirdetni Szabolcs megye összes kis templomkájában, hogy pl. Nyíregyházán egyedül állóknak, özvegyeknek tartanak misét, s esetleg utána beszélgetős ismerkedési lehetőséget. Ez nagy szervezést igényel?? Szívesen vállalnám az önkéntes munkát is akár. Másrészt kerestem egyedülállóknak szóló lelkigyakorlatot, de szomorúan tapasztaltam, hogy ebben a megyében nincs ilyen, csak Dunántúlon. Azt gondolom, hogy a szenvedélybetegek és számos lelkigyakorlat mellett nagy szükség lenne a mai helyzetben az említett célcsoport lelki megerősítésére is. Próbáltam keresztény társkereső oldalakon is ismerkedni, de szintén csak több száz km-re élő társakat találok, akik ezt az akadály nem kívánják legyőzni. S talán ez érthető is. Lehetne erre a problémára valamilyen támogatást, lehetőséget kérni az egyháztól? "Hisz nem nem jó az ember fiának egyedül."
Egyházunk Máriapócson évenként szervez lelkigyakorlatot, találkozót magányosok, özvegyek számára. Talán lehetne többet is, ez igaz. Ennek a valóban nehéz helyzetnek a kezelésére görögkatolikus fiatalok (érett fiatalok) létrehoztak egy kis kört, az a Kefit. Rendszeres találkozóik vannak, érdekes programjaik. A honlapunkon figyelheti ezek híradásait, illetve a csatlakozási lehetőséget. Örömmel mondhatom, túl azon, hogy egy tartalmas programokkal gazdagítják saját és egymás életét, amióta létezik ez a csoport, már több esküvő is volt. De megfontoljuk még egyéb lehetőségek szervezését is. Köszönjük a gondolatot.
Kedves Lelkiatya!
Mik a feltételei annak ha valaki Görögkatolikus papnak szeretne jelentkezni? Igaz még csak harmadikos vagyok, de szeretnék tisztán látni ezzel kapcsolatban. Az elhivatottságon kívül mi szükséges? Számít az átlag és az érettségi? Válaszát köszönöm!
Tisztelettel
Dávid
Az elhivatottság nagyon fontos. Ezek kívül, természetesen számít az érettségi eredménye, a hittani ismeretekben való jártasság (beleértve annak minden területét), általános műveltség, tájékozottság, ezen kívül jó személyi adottságok a kapcsolatteremtésre, a közösségi életre, a kemény munkára.
Kedves Lelkiatya!
Két kínzó kérdésem van.
Egy atya azt mondta, hogy "nagy baj az, ha az ember nem tud leborulni Isten előtt". Nyilván nem a fizikai leborulásról beszélt. Én tudom, hogy Isten bármit megtehet velem, hogy szeret és annyival felettem áll, hogy kár is összehasonlítást tenni. De ez nem imádat, nem leborulás. Úgy érzem, nem jó helyen keresem. Mi akkor a leborulás?
A másik: azt is mondta az atya, hogy "Isten jelenlétében" elcsendesedik, és akkor teszi fel a kérdéseit, és hallja a válaszokat. Ettől teljesen kiborultam, mert én soha semmit nem hallok. Vannak ugyan csendes imában gondolataim, amik akár válaszok is lehetnének. De nem tudhatom, nem a saját vágyaim kivetítődéseit hallom-e, nem a saját tudatom - vagy akár a tudatalattim - szólal-e meg ilyenkor. Hogyan állíthatja ilyen biztonsággal, hogy hallja a válaszokat? Ha döntés előtt állok, vagy csak Isten akaratát szeretném keresni, én is próbálok hasonlót. De a bizonytalanság soha nem hagy el, hogy talán nem is Isten szólt hozzám. Hiába érzek megnyugvást egy-egy ilyen esetben, marad a bizonytalanság, még ha kénytelen is vagyok valamerre dönteni. Soha, de soha nem éreztem még, hogy Isten szólt volna hozzám, az imáim inkább monológok. Akkor is, ha nem kérő imáról van szó.
Hol van bennem a hiba?
A következőt javaslom. Egyszer, amikor egyedül van otthon a lakásban, tegye ki a keresztet, vagy egy Krisztus ikont, meggyújthat egy gyertyát is, hiszen komoly imához készül, és akkor ott boruljon le teljesen a földre, ezzel a leborulással hódoljon az Isten előtt. Érdekes tapasztalat lesz. Leborulva mélyebben tudunk imádkozni, jobban átérezzük kicsinységünket és az Isten nagyságát. Ez néha hiányzik az Isten-kapcsolatunkból. Alighanem ezért tanácsolta az atya Önnek a leborulást, még ha nem is merte fizikailag javasolni.
Vajon miért váltott ki Önben heves reakciót - azt írja, teljesen kiborultam -, amikor az atya arról mesélt, hogy ő hogyan szokott imádkozni. Nem vagyunk egyformák. Néha tanulhatunk egymás imatapasztalataiból, néha nem. De azért nem kell, hogy bántson bennünket ez a különbség. Talán kicsit félrevezető lehet, amikor azt mondjuk, hogy halljuk az Isten hangját, hiszen egészen más ez, mint amikor testi fülünkkel fizikai hangot hallunk. De van lelki hallás is. Nehéz megmagyarázni, hogy mi ez, de nem is nagyon érdemes az elmagyarázásával bajlódni. Amikor ilyen dologban van része az embernek, akkor nem töpreng, hogy ez vajon az volt-e vagy sem. Pl. ha valaki soha nem látott villámlást, nem hallott mennydörgést, amikor találkozik vele, akkor mégis nyomban tudja, hogy na, ez volt az. Persze, Isten hozzánk szólása korántsem ilyen hatalmas jelenség, sőt. Egészen finom, mondom, megfoghatatlan, leírhatatlan, de mégis bizonyosabb, mint egy mennydörgés.
De Önnek más az imatapasztalata. Úgy érzi, az imádsága csak monológ. Az a javaslatom, kérje Istentől az imádság kegyelmét. Ha hittel kéri, egészen bizonyosan meg fogja kapni. Mondja el mindennap: Uram, add meg nekem a buzgó imádság kegyelmét. Ennyire egyszerű. Ha ezt a kérést minden nap elmondja (fontos, hogy hittel, tehát bíznia kell, hogy az Úr meg is hallgatja), akkor előbb-utóbb nagyon szép imaélményben lesz része. Az imádság kegyelem, Isten ajándéka, de nekünk is tennünk kell érte, hogy megkaphassuk.
Tisztelt Lelkiatya!
Imádsággal kapcsolatban szeretném tanácsát kérni. Szoktam mindennap imádkozni. De nekem csak a Miatyánk megy igazán, szívből, magától. Ezt tanultam meg gyermekkoromban. Az Üdvözlégyet és a Hiszek Egyet sem igazán tudom, pedig azok még alapvető imák. Nem tudom, hogy tudnák megtanulni újat, úgy, hogy az még természetes, ne mesterkélt legyen? Mert pont ezért szeretem a Miatyánkot, mert az mindig természetesen jön. Nem tudom, hogy Assisi Ferenc imája mennyire számít imának, azt mennyire lehet imádkozni, mert nekem nagyon tetszik a mondandója.
Egy másik dolog, ami ehhez is kapcsolódik, meg úgy általában a hithez. Nem mondom, hogy nem szeretek néha szent misére elmenni, de az az igazság, hogy leginkább akkor érzem Isten jelenlétét, ha nincs senki a templomban, csend van, és úgy megyek be, esetleg meggyújtok egy gyertyát, és elmondom a Miatyánkot, hisz ez jön számomra igazán szívből. Nem tudom miért, de ilyenkor tud lecsendesedni a lelkem, ilyenkor tisztábban látok, ilyenkor tudok elmélkedni és nem utolsósorban , ilyenkor vagyok önmagam. Úgy érzem, nekem nagy szükségem van a csendre, sokszor az egyedüllétre is. Lehet, hogy velem van a baj? Válaszát előre is köszönöm! H.
Ön nagyon is jó úton jár az Isten felé. Sokat jelent, hogy a Miatyánk és ez a fogékonyság a csöndre már gyermekkorától kezdve kialakult Önben. Azonban érdemes tovább lépnie. Ez még csak gyermeki hit, amely nagy megpróbáltatásokat nem tud elviselni. Mindenképpen tanácsolom, hogy fedezzen föl, tanuljon meg más imákat is. Azok még mélyebbé tehetik az Istennel való kapcsolatát. Jó, ha saját szavaival is szól az Úrhoz, de nyugodtan beszerezhet egy imakönyvet, és szétnézhet benne, hogy melyik ima indítja meg a szívét. Ha Ön görögkatolkus, akkor mindenképp javaslom, hogy ismerkedjék meg a Mennyei Király kezdetű, Szentlelket hívó imával. Ha új imát olvas, eleinte talán idegenül hat, de idővel ezek is hozzánőhetnek a szívéhez, és ugyanolyan átélten tudja majd imádkozni őket. A hit élő valóság, amely fejlődésre hivatott. Lépjen tovább ezen a szép úton!
T.Lelkiatya!
Mi a különbség a Görögkatolikus és az ortodox egyház között? És mi az amiben hasonlít?
A görögkatolikus egyház a bizánci ortodox egyház rítusát követi, abból származik. Ám a rítus nem csupán az énekeket, a szertartásokat jelenti, hanem az egész egyházi életet, beleértve annak fegyelmi rendjét, lelkiségét, teológiáját. Ebben tehát hasonlítunk az ortodoxokhoz, egyházszervezetileg azonban a katolikus egyházhoz tartozunk, Rómával vagyunk egységben.
Tisztelt Lelkiatya!
Válaszolt valakinek, aki arra panaszkodott, hogy hiába próbálta Istenre bízni az életét, semmi sem oldódott meg, Isten közömbös és magára hagyta.
Mintha én írtam volna, minden szavát. Örökké a kioktatást hallom, hogy bízzam az életemet Istenre, a gondjaimat vigyem elé, az Ő jelenlétében gondoljak át mindent, satöbbi. Meg hogy Isten jóságos, szeret minket, Ő maga a szeretet. Hát furcsa egy szeretet ez. Egész életemben abban bízzak, hogy majd a halálom után, a másvilágon milyen baromi boldog leszek! Itt meg csak kínlódjak nyugodtan, egyéb úgyse jut.
Én tudom, hogy Isten mindenható, nem gondolom, hogy bármit is ne tudna megtenni. Csak éppen nem akar, ki tudja, mi okból. Nem jutalmat várok tőle, ehhez nem vagyok elég ostoba. Csak közelebb szerettem volna kerülni hozzá, a döntéseimben az Ő hangját hallani, és egy évek óta tartó reménytelen (lelki) állapotból szabadulni, ami már olyan, hogy úgy döntöttem, abbahagyom az életet. Köszönöm, nekem ennyi elég volt, visszaadnám Neki. Nem igaz, hogy emberi örömök nélkül érdemes élni. Még a "jó" cselekedetek sem okoznak örömet, csak a lelkiismeretem nem hagyja, hogy elsétáljak onnan, ahol segíteni tudok.
Tudja, lelkiatya, ha egy élet értelmetlen és értéktelen, főleg, ha már ötven felett van az ember, nem nagy kár érte. Senki sem fog siratni, ha befejezem, nincs senkim, akit itt hagynék. De az elhatározás már megvan, már csak a bátorság hiányzik. Ezt persze nem ajánlom senkinek, de csak a saját életemről van szó. És ha kárhozat jár az elhajításáért, hát akkor így jártam.
(Bocsásson meg, választ nem is várok, biztatást pláne nem. Csak leírtam, hogy ilyen is van, nem olyan rózsaszín a világ, ahogy a papok szeretnék elhitetni velünk.)
Kedves Testvérem!
Nem kért választ sem biztatást, mégis, engedje meg, hogy sorait közzétegyem, és legalább annyit válaszoljak rá, hogy minden bizonnyal az Ön segítségére akartak lenni azok, akiktől, úgy érezte, hogy csak kioktatást kapott. Sokszor próbálunk segíteni, de nem mindig sikerül. Sok oka van ennek, most nem ezt részletezem. Csak, gondolom, mindenki arra próbált rávilágítani, hogy valamit nem jól lát, ezért látszik az Ön számára sötétnek az egész világ. Úgy látom, abban nem kételkedik, hogy Isten az egész világ Ura és Teremtője. A jóságában viszont valami miatt, bizonyára a tapasztalatai alapján, kételkedik. De vajon van értelme annak, hogy legyen egy rosszindulatú despota, aki kénye-kedve szerint játszik az emberekkel. Ez valami rossz horror filmben elmenne talán, de a valóságnak egyáltalán nem felel meg. Az a rossz isten, akire Ön haragszik, az egyáltalán nem létezik. Nem csoda, hogy rossz viszonyban van vele. Csak tovább kellene keresnie, mert ennek a képnek valóban nincs értelme. A valóság azonban az, hogy az Isten nem csak mindenható, hanem végtelenül jóságos is. Csak föl kell fedeznünk, ezt meg kell látnunk. Én is azon vagyok, hogy hozzásegítsem, változtassa meg a látását. Fatális tévedés volna szembefordulni az élettel és a Jóistennel azért, mert Önnek egy téves képe volt róla.
Bocsásson meg, hogy ennyivel is traktáltam. Nem akarok erőszakos lenni, győzködni, de legalábbis imádkozom Önért, hogy fölfigyeljen erre, hogy vegye észre, igenis van remény, van értelme az életnek, van öröm, amely mindenkié. Nyilván nem csak odaát, dehogy, hanem már itt a földön. Aki Istennel él, az boldogságban él itt a földön is. Azt mondja Jézus: Tüzet hoztam a földre, mennyire szeretném, ha már föllobbanna (Lk 12,49). Tehát a földre hozta a szeretet boldogító tüzét, nem csak csalóka ábrándként lebegteti előttünk a halál utáni életben. Néhány levéllel korábban olvashatja itt, hogy egy beteg fiatalember hogyan tesz tanúságot az élet öröméről. Köszönöm neki. Az ő szájából hitelesebb.
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és azt tervezem, hogy 40 nap alatt elolvasom az Újszövetséget.
Két Bibliám van, az egyiket a Szent István Társulat adta ki, a másik pedig csak Újszövetség, az ún. "egyszerű fordítás".
Eddig a katolikus Bibliát olvastam, de a napokban beleolvastam az egyszerű fordításba is, és a nyelvezete "gyakorlatiasabbnak" tűnik.
Katolikusként nem probléma-e, ha az Újtestamentumot egyszerű fordításban olvasom el most, a böjti időszakban? Mit gondol erről a Lelkiatya?
Utána persze továbbra is a katolikus fordítást kívánom használni.
Köszönöm szépen a válaszát!
Az én tapasztalatom szerint a Szent István Társulat által kiadott fordítás is nagyon érthető, egyszerű nyelvű. Ha már megkérdezte, én azt tanácsolom Önnek, hogy ebből olvassa el az Újszövetséget. Nem tudom, ki adta ki a másik, gyakorlatiasabbnak tűnő változatot, de nem biztos, hogy meg lehet benne bízni. Vannak olyan szekták, akik előszeretettel osztogatják a Bibliát ingyen, csak éppen meghamisított szöveget közölnek benne. Nehogy úgy járjon Ön is, hogy a gyakorlatiasabb változattal egy hiteltelen szöveget olvas végig nagy buzgósággal. Az bizony igen sokan ronthatna az Ön hitismeretén és ezáltal az Isten-kapcsolatán is. Ezért javaslom inkább a katolikus fordítású Bibliát.
Tisztelt Lelkiatya!
Hosszas gondolkodás és imádkozások után úgy döntöttem, hogy szeretném felvenni hivatalosan is a bérmálkozáskor kapott nevet másdodik keresztnévként, az első után, amit ugye a keresztségben kaptam.
Nekem sokat jelentene az, hogy mindkettőt viselhetem hivatalosan, hiszen így minden egyes nap a tudatomban volna. Természetesen így is eszembe jut a bérmanevem is, de így csak "lóg a levegőben".
Nekem sokat jelentene annak (is) viselése lelkiélet szempontjából is.
Viszont a családom (szüleim és testvéreim, akik nem nagyon gyakorolják a katolikus vallást), ezt butaságnak gndolják.
Nagykorú vagyok, és úgy gondolom, senkit nem tagadnék meg ezzel a névváltoztatással (az más volna, ha a vezetéknevemet akarnám megváltoztatni, vagy a jelenlegi keresztnevemet elhagyni pl.).
Nekem pedig valóban nagyon-nagyon sokat adna ez a felvétel.
A Bibliában is olvashatunk arról, hogy valakinek a neve is megváltozott.
Ön mit gondol erről?
Nem látok benne semmi rosszat. Van lehetőség ma Magyarországon az ilyen névváltoztatásra. Úgy tudom, az új keresztnév bejegyzése még egy fokkal könnyebb folyamat is. Szerintem sem tehet senki szemrehányást emiatt a családban. Tartson ki jó elhatározásában!
Tisztelt Lelkiatya!
Eléggé nehéz az életem, és akármit is csinálok, mintha mindig valahogy rossra sikeredne. Ez miatt nagyon sok a stressz a mindennapjaimban, és ugy érzem, ez kihat rám, a fizikai egészségemre is. Ha lehetséges, szeretnék kérni egy imát egészségemért, illetve a rontások és gonosz ellen. Nagyon megköszönném! És Önért valo imámmal hálálom!
Tisztelettel
Krisztián
Kedves Krisztián!
Természetesen imádkoztam Önért és fogok is imádkozni. Segítse az Úr a nehézségekben is! Ne feledje: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28).
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Egészségmegőrzési-,gyógyulási céllal hordott,(árult),ásványi(féldrágakő?)nyak-,karlánc ezoterikus minden esetben?Mit tehetek,ha közeli hozzátartozóm effélékkel foglalkozik és zokon veszi ,hogy én ilyen irányú törődését elutasítom?Köszönettel:V.Sándor
Legalábbis nagy a veszélye, hogy hiszékenységet kihasználó praktika csupán. Nem kétlem, hogy az anyagoknak, gyógynövényeknek, egyes ásványoknak a szervezetre jótékony hatása van. Ebből fejlődött ki a gyógyszergyártás. De, hogy efféléket ékszerként árusítsák, ez fölöttébb gyanús. Próbáljon békességben maradni ezzel az ismerősével, de azt javaslom, határozottan utasítson el minden ilyen irányú javaslatot. Ha látja az Ön viselkedésén, hogy teljesen elutasító, akkor hamarabb abbahagyja a próbálkozásait. Ha néha engedne neki, akkor újra és újra előáll majd a javaslataival.
De ha így is van, föltétlenül imádkozzék ezért az emberért. Ez neki is jót tesz, de Önnek is segít, hogy békével fogadja, amikor ilyesmivel akarja Önt zaklatni.
