Kedves Ilona!
Nem is kell pózolnia, mást mutatnia, mint amit gondol. Az nem vezet semmire. Sajnos, most a lánya ebben a megszédült állapotban van, ebben az átmeneti időszakban él. Reméljük, nem sokáig. Attól tartok, most egy darabig közvetlenül nem sokat tehet. Most valóban az imádság, a hittel mondott imádság a legtöbb. Ez egyébként majd bölcsességet és tanácsot is fog adni Önnek, hogy mit is tegyen. Esetleg abban az irányban segítheti, hogy beszélgessen egy pappal, régi hitoktatójával, aki felé még megvan a bizalma. Ügyeskedhet abban is, hogy valahogyan (nyilván nem erővel) eljuttatja újabb katolikus programokra, ifjúsági zarándoklatra, Máriapócsra vagy hasonló rendezvényekre. Persze, mindezeket jól megimádkozva. Sokat fog ez még változni, addig tartson ki a hitben és imádságban!

Igen. S meghallgattam Balázs atya buzdítását is erről. Teljesen egyetértek azzal, hogy az Egyháznak is nagy kísértéseket kell átélnie, nem csak az egyes embernek, s ennek, bizony, most van az ideje. Amennyire én látom, megint a sajtó veri föl jobban a kedélyeket, s nem annyira valós veszélyről, mint inkább fölkorbácsolt érzelmekről van szó. Az, hogy ezekről a kérdésekről merjünk beszélni, nem egyház- és Krisztus-ellenes, hanem éppen a hit felelősségéről és Krisztusban való szabadságról árulkodik, amely nem mindig jellemezte a Katolikus Egyházat. Szerintem a klerikalizmus és a papi gőg legalább annyira veszélyes és evangélium-ellenes, mint sok más emberi bűn, amelyet ostorozni szoktunk. Ferenc pápa ebben is igen merész álláspontot képvisel. Mint az ismeretes, és Athanasius püspök nyilatkozatából is kiderül, a szinódusi atyák java része elutasította az egyház tanításától eltérő gyakorlatot. Az, persze, meglepő, s talán valóban emberi huncutságnak az eredménye lehet, hogy mégis bekerült a záró dokumentumba néhány ilyen mondat. Ez azonban nem az egyház tanítása, semmilyen egyházi irányelv ebben az irányban nem fogalmazódott meg, nem tér el az Egyház a maga évezredes hitétől és hiteles hagyományától. Az egyes püspökök tévedése, sajnos, nem kizárható, de erre mindig is volt példa. Ezért nem tartom annyira veszedelmesnek a mostani helyzetet, mint azt esetleg Balázs atya a maga szenvedélyességével megfogalmazta.
Arra pedig külön oda kell figyelni - ez az én személyes véleményem -, hogy az újraházasodottak életében sokszor emberi tragédiák húzódnak, amelyeket gyógyító szándékkal, megértéssel, irgalommal, s természetesen - ami ugyanez: - Krisztus iránti hűséggel kell kezelni. Ez nem könnyű, nekünk, gyarló, korlátolt gondolkodású embereknek egyáltalán nem könnyű. Ezzel számolni kell a mai világban, s erre is fölhívja a figyelmünket a karizmatikus bátorsággal élő és irányító Ferenc pápánk.

Kedves István!
Bocsásson meg, hogy némileg megkésve adom a választ, hiszen a böjtnek már vége, most éppen fényes hét örömét üljük, de talán most sem haszontalan a kérdése kapcsán megfogalmazni néhány gondolatot.
Ahogy érzékelem, a böjt vége felé érezte azt, hogy egyre növekednek a kísértések. Ezt az is jelenti, hogy elég jól végigküzdötte a böjtöt, az elhatározásait nagyjából tartani tudta. Az ördög azonban nem alszik, éppen a vége felé, a nagy hajrában akarja elrontani az addigi szép eredményt. Ám úgy is tekinthetjük nyugodtan, hogy maga az Úr engedi meg a nagyobb kísértést, mert úgy látja, hogy az illető kellőképpen megerősödött már az eddigi küzdelemben. A kísértésen ne csodálkozzunk! Nyilván, nem azzal kell véget vetni a kísértésnek, ha beleegyezünk, ha felhagyunk az addigi küzdelemmel. Ne féljünk vállalni a küzdelmet, annál szebb az eredmény. A kísértések elkerülésére maga az Úr fogalmazott meg nekünk kérést, amelyet a legfontosabb imánkba, a Miatyánkba illesztette bele. Tehát ezt az imát még nagyobb buzgósággal mondhatja, ugyanakkor ne féljen attól sem, ha az ima hatására még nem múlik el nyomban a kísértés. Tudja a ti Mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek. Van, amikor éppen a kísértésre, hogy el ne bízzuk magunkat. Igaz, hogy ezen a héten nincsen böjti nap, de jövő héttől már újra kezdődhet a pénteki, esetleg a szerdai lemondások sora. Javaslom, hogy lendüljön bele jó szívvel, ne féljen az eredményétől vagy éppen az eredménytelenségtől! Bátran vállalja a lemondásokat Krisztusért!

A keresztelés, természetesen, érvényes volt. Szentségtörésről szó sincs, hiszen nem volt tudatos a cselekedetük. Van némi felelősségük, hiszen azt nagyon körültekintően kell megválasztani, hogy kire bízzuk gyermekünk keresztény hitben való fejlődését. A két babtista személyt nem tekinthetik egyházi értelemben keresztszülőnek. Javaslom, hogy válasszanak, kérjenek meg erre egy harmadik személyt, akiben megbíznak, aki komolyan veszi ezt a felelősséget. Nem is kell föltétlenül közölni ezt a tényt a megkeresztelt gyermekkel - ezt józan belátásukra bízom. Akkor sem történik semmi baj, ha a gyermekük ezt a különleges dolgot majd csak felnőtt korában tudja meg.

A következőt javaslom: töltsön jóval kevesebb időt a számítógép előtt. Már túlságosan belebonyolódott, s ez az oka, hogy nem, vagy nagyon nehezen tud józan ítéletet alkotni erről a tettéről. Ha nem jelzi meg a hitvédelmi oldalakat, az nem hogy nem halálos bűn, de egyáltalán semmilyen bűn. Hány ilyen oldal, hír van, amelyek el sem jutnak Önhöz! Önnek nem kötelessége ezeket fölkeresni, véleményezni. Mondom, jobban teszi, ha kevesebbet olvas ilyenekről. Ha van lelki indíttatása, felelősségérzete a hitükért szenvedő testvéreiért, akkor imádkozzék értük, akár csak naponta egy Üdvözlégyet. Ezzel sokkal többet tesz, mint ha böngészés közben az egérrel ide vagy oda kattint!

Levelének részleteit itt nem közlöm, s igyekszem így válaszolni a föltett kérdésére.
A nagy hibát akkor követte el, amikor a barátnőjével testi kapcsolatot létesített. Isten rendeléséből ez csak megszentelt házasságban élő házasfelek között lehetséges. Sajnos, a mai világ teljesen kikezdi és nevetségessé teszi ezt az egyébként teljesen nyilvánvaló igazságot. A férfi és a nő szeretetből egy testté válik. Ez az eggyé válás csak az egymásnak egész életre életre elkötelezett személyek között lehetséges, különben jön egy új kapcsolat, s akkor azzal válik egy testté? Szent Pál meglehetős szemléletesen fogalmaz erről: Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem? (1Kor 6,15) Míg a házasfelek Krisztusban válnak eggyé.
Hogy aztán az aktus közben milyen egyéb bonyodalmak történtek, az már ennek az első súlyos hibának a következménye. Persze, ugyanakkor egyáltalán nem kell attól tartania, hogy nem kaphatna föloldozást, kivált, hogy ki lenne közösítve az Egyházból. Szó sincs róla. Bánja meg, gyónja meg, s ha ezt megteszi, joggal remélheti, hogy tettüknek a következménye sem lesz olyan súlyos. Persze, hogy Isten hogyan rendezi az életük további folyamát, azt Őrá kell bízni. Lehet, hogy súlyos leckét fizet majd e tettéért, de az is az Ön javára fog válni, ha úgy fogadja, mint Isten akaratát. Legfontosabb, tehát, a bűnbánat és az a hit és bizalom, hogy Isten Önöknek megbocsát, és továbbra is kezében tartja az Önök életét.

Igen, minden bizonnyal érvényes ez a házasság, hiszen a rítus különbség semmiféle nehézséget, kivált érvénytelenséget nem okoz. Nagy baj, hogy elváltak. Kérem, tegyenek meg mindent azért, hogy újra helyrejöjjön a kapcsolatuk. Más jó megoldást nem látok. Annál is inkább, mivel az érvényes házasságot felbontani nem lehet. Amit Isten összekötött, azt ember ne válassza szét (Mk 10,9).

Kedves Testvérem!
Ön nagyon jó úton van. Isten kegyelme az, hogy közeledik Feléje, hogy mélyül a hite. Valójában ennek következménye az is, hogy egyre jobban látja a hibáit, például a szeretetének a korlátait. Maradjon meg ezen az úton, s meg fogja látni, hogy szép lassan a tettei is majd hozzáigazodnak a hitéhez. Persze, igyekezzék a gyakorlatban is kifejezni a szeretetét a felesége, a családja iránt, és gyónja is meg újra és újra, ha ez nem sikerült. De ennek ez az útja, így juthat előre. Higgyen abban, hogy a mindenható Isten további kegyelmekkel is meg fogja Önt ajándékozni, és lassan növekedni fog a szeretetben is. Persze, kérje is ezt az Úrtól, s meglepődve fogja tapasztalni, hogy meg is kapja.

Nem vétkezik azzal, ha ortodox templomban imádkozik. Őrizze katolikus hitét, járjon el rendszeresen a szent misékre, de emellett nyugodtan megteheti, hogy olykor ortodox templomban is imádkozik, részt vesz ottani szertartásokon.

Kedves Érdeklődő!
E sorokkal kezdte levelét. Arra kér, hogy ne jelentessem meg nyilvánosan a kérdését, de így választ sem tudok küldeni Önnek, hiszen nem adta meg az elérhetőségét. Azt javaslom, írjon egyenesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott egy kicsit pontosabban írja le a helyzetét, és megpróbálok segíteni.

Legyen tisztában azzal, hogy ez a sátán játéka. Bár egyrészről oly szépnek tűnik ez az érzés, ám azt is tapasztalja, hogy hihetetlenül zavaró és zavaros. Ebből semmi jó nem származik. Nagy nyomatékkal tanácsolom Önnek, meneküljön ki belőle. Nagyon jó, hogy írt róla nekem, legalább nem csupán belülről hordozza. Ezzel már megtette az első lépést a kifelé vezető útra.
Gyakorlati tanácsaim. Minden módon kerülje a vele való találkozást. Ha nem tud eljárni - akár áldozatok árán is - más templomba, az igen nagy nehézség, akkor kifejezetten csökkentse a lehető legkevesebbre a templomba járást. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de ez nem tréfadolog. Vasárnap elmegy a szentmisére, utána nyargaljon haza. Amíg ki nem gyógyul, addig ezt kell tennie. Ha viszont el tud menni más templomba, akkor azt tegye.
Ne is imádkozzon ezért az atyáért! Ez is meglepő tanács lehet, de egészen biztos, hogy az atyának most nem az Ön imáira van szüksége, amely egyelőre nem is mentes az önös gondolatoktól.
Keressen mielőbb egy másik atyát, lehetőleg minél idősebbet, akivel erről tud beszélni. Gyónja meg, és tőle kérjen tanácsokat, mit tegyen még, hogy megszabaduljon ettől a rettentő veszélyes kísértéstől. Én is imádkozom Önért, és Ön helyet ezért a paptestvéremért is.

Feltétlen menjen áldozni az ünnep napján, napjain. Ha esetleg bűn is volt az ünnepnapon való vásárlás, semmiképpen sem olyan súlyú, hogy az távol tartaná Önt az Eucharisztiától. Jobb, ha nem tesz ilyet, és legközelebb majd meggyónja, de lehet, hogy az Úr meg éppen úgy értékeli, hogy nagy jót tett ezáltal a húgával, s ez fontosabb.

Kirie Iszu Khriszte (Ie tu Theu) eleiszon me (ton amartolon).
Uram, Jézus Krisztus, (Isten Fia), könyörülj rajtam (bűnösön).
Természetesen részt vehetnek Jézus-ima lelkigyakorlaton más rítusúak, de még más vallásúak is. Sőt, szerintem kereső kereszteletlenek is.

Kedves Erik!
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el a párja félrelépésétől. Ha még egy mód van arra, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, mindent tegyenek meg ezért! A mai világ tobzódik abban, hogy a megkötött házasságokat szétszakítja. Mindig érik támadások a házastársi kapcsolatot, a hűséget. A megbocsátás, az újrakezdés ennek a gyógyszere, megelőzése pedig az, ha a házas felek mindent megbeszélnek egymással, esténként pedig közösen imádkoznak.
Természetesen egyáltalán ne okolja önmagát. Bár mindig követünk el hibákat, de az Isten éppen azért jött el hozzánk, hogy ezek következményeitől megszabadítson bennünket. Ebben a helyzetben most különösen is sok időt szánjon arra, hogy Ővele beszélget. Legjobb, ha a saját szavaival imádkozik és Tőle kéri a megoldást. Lehetőleg a kapcsolatuk helyreállítása felé, de ha ez nem lehetséges már, akkor a további utat is az Ő akaratában fürkéssze. Ha tanácstalan, hogy milyen imát is mondjon, legjobb, ha sokat olvassa a Szentírást és gyakran részesül a szentségekben. Vagyis Isten erejével táplálja magát. Lassan kialakul majd, hogy mit is kell lépnie.

Ha nem szándékosan tette, akkor igen, érvényes. Természetesen képtelenek vagyunk minden bűnünket fölsorolni, olyan sok van. Ezért érdemes úgy befejezni a szentgyónásban a bűnök fölsorolását, hogy abban utalunk a többi, esetleg kihagyott bűnre is: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mindezeket, melyeket itt fölsoroltam, s mindazokat, melyeket feledékenység vagy egyéb okok miatt kihagytam...
De ha a szokványosabb módon mondjuk: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a végtelenül jó és szeretetreméltó Istenemet megbántottam... - ebben is benne van, hogy minden elkövetett bűnt szeretnék megbánni.