Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!
Valamikor régebben olvastam a Katolikus Egyház Katekizmusában, hogy ha valakinek volt szentségi házassága, aztán elvált, de tartja a házastársi hűséget (nem kötött újra házasságot, nem él élettársi kapcsolatban), akkor szentségekhez járulhat (gyónhat, áldozhat). Én tulajdonképpen a katekizmus ide vonatkozó részét keresném. Pontosabban kerestem már, de nem találtam meg. Talán tudna ebben segíteni, hogy hol található ez a rész, mert már kapott talán ehhez kapcsolódó kérdést. Válaszát előre is köszönöm! A válszt megírhatja az email címemre is: nemjo80@freemail.hu
További szolgálatára Isten áldását kérve: NJ
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumában: 348. és 349. pontokban,
valamint
A Katolikus Egyház Katekizmusában: 1649.; 1650-1651. pontokban található, s az ehhez esetleg még megjelölt néhány pontot is meg lehet nézni.
http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
http://www.katolikus.hu/kek/
Kedves lelkiatya!
Római katolikus lány vagyok, de a párom görögkatolikus, nagyon mély hite van és szeretném én is megismerni ezt a közösséget, szeretnék a tagja lenni. Számomra azonban kicsit több a különbség a szertartások között, és úgy érzem, hogy sokkal jobban ismeri a párom a Bibliát, mint én. Hogyan tudnám jobban megismerni a görögkatolikus vallást, de összehangolni a saját, római katolikus életemmel?
Köszönettel: Gabriella
Kedves Gabriella!
A Krisztus közöttünk c.ű, felnőtteknek szóló hittankönyv elég jól összefoglalja a görögkatolikus egyház hitének sajátosságait. Javaslom, hogy a párjával együtt olvassák és beszélgessék végig ezt a könyvet. Emellett mindenképpen érdemes eljárnia néha a szertartásainkra, a Szent Liturgián kívül az utrenyére és vecsernyére, illetve más adódó imádságokra. Akkor jobban ráérez az ízére is, nem csak érteni fogja jobban a keleti egyház hitét és lelkiségét. Nem kell félnie, a ezt jobban megismeri, akkor még jobban fogja érteni a saját katolikus hitét is, hiszen ezek egymást kiegészítik és erősítik.
Dicsértessék a Jézus Krisztus,
Tisztelt lelkiatya,
Ha valakivel el akarok kerülni minden kapcsolatot, meg szabad-e ezt a személyt védeni egy internetes fórumon? És ha én ezt megtettem, bár nem voltam teljesen biztos benne, hogy szabad, mégis megtettem, szabad-e ezután áldoznom? Tudom, hogy ilyenkor az a teendő, hogy elmegyünk gyónni, de sajnos jövő vasárnapig nincs lehetőségem elmenni gyónni. Vagy a biztonság kedvéért ne áldozzak?
Köszönöm szépen a választ.
Semmiképp se tartsa magát távol emiatt az Eucharisztiától! Amennyire én látom, ez nem is bűn, amit elkövetett. Az biztos, hogy a legjobb szándék vezette ebben. Lehet, hogy nem volt kellőképpen megfontolt cselekedet, ezt Ön jobban látja. De semmiképp sem olyan tett, amely miatt ne áldozhatna. A szentáldozás előtt tartson bűnbánatot, kérjen bocsánatot a Jóistentől minden bűne miatt, utána pedig nagy hálaadással vegye magához az isteni ajándékot, mely ebben az itt vázolt elbizonytalanodásában is segíteni fog Önnek.
Kedves Atya!
A férjemmel majd három éve házasodtunk össze.Decemberbe sikerült lakást is vennünk,gyereket terveztünk.A lakásfelújítás elkezdtével minden megváltozott,szinte teljes mértékben eldobott magától,már nem is érdekeltem,csak a családja.Próbáltam kedves lenni,szüleim is arra ösztönöztek,hogy legyek most megértőbb,mert idegesebb a ház miatt.Két hónapon keresztül tűrtem és vártam a csodát,hátha jóra fordúl minden.Odáig jutottunk,hogy levegőnek nézett és nem is vett tudomást rólam.A lakást a tudtomon kívül kiadta a barátjának albérletbe,nekem nem volt beleszólásom.Hozzáteszem azelőtt mindent megtett volna hogy elkerüljünk a szüleitöl,rossz véleményel volt róluk és nekem is sokmindent el kellett türnöm míg ott laktam.Minden megválozott egy szempíllantás alatt,választ a hirtelen jött dúrvaságára sosem kaptam,így egy nap végsö elkeseredésemben hazaköltöztem.Ő nem keresett,egyszer megpróbáltam,de még ö volt megbántódva,annak ellenére ahogyan bánt velem.Azóta kiderült hogy ő már egy éve más nővel is volt,én ezt nem tudtam.Megalázva és kihasználva érzem magam. Most adjuk be a válást,mert azóta még bocsánatot sem kért és mivel az éjszakában szórakoztatóiparban dolgozik nem tudok már bízni benne.Olyan mintha nem tudnám ki ő,kivel voltam eddig.Nagyon sokat szenvedtem emiatt,sírtam.Minden egy karnyújtásnyira volt,és semmivé lett,Isten így akarja?Hiszem hogy ő jót akar nekem,de szégyellem magam,nem merek templomba menni,mert félek Isten haragszik hogy elválok.Mi lesz velem ezután,örökre egy szégyenletes nö leszek mert elválok ettöl az embertöl?Bízom válaszában.Köszönöm.Regina
Kedves Regina!
Ha valamikor, akkor éppen most menjen el leginkább a templomba. Lehetőleg hétköznapokon is. Most van legnagyobb szüksége a szerető és megértő Jóistenre. Beszélgessen Vele sokat! Mondja el neki bánatát! Tőle kérjen tanácsot. Azt mondanám, ki kell tartania a férje mellett, de amit leírt, abból azért arra is lehet következtetni, hogy Önök valóban nem megalapozottan kötöttek házasságot. Bár, az is igaz, hogy az első évek nehézségei éppen ebben mutatkoznak meg, hogy olyan tulajdonságait ismerjük meg a másiknak, amiről nem is tudtunk. Ez minden kapcsolatban így van, hiszen minden ember kimeríthetetlenül kiismerhetetlen. Még önmagunk számára is azok vagyunk. Ezt a szerelem sem képes föloldani.
Azt tanácsolom, tehát, hogy tegyen még próbát. Menjen el sokat a templomba, imádkozza meg jól a dolgot, kérje a Mindenható segítségét, s egy idő múlva, amikor így fölkészítette a lelkét, akkor keresse újra a férjét, és indítványozzon egy beszélgetést. Ha az Úr úgy akarja, akkor még ebből a házasságból egy nagyon szép közös életet is ki tud hozni. Ne adja föl könnyedén! Küzdjön a házasságáért! Ebben fogja Önt segíteni a jóságos Isten. Ha pedig mégsem lehetnek egy életre egymáséi, akkor is ezt a döntést, csakis az Úrral együtt hozza meg, ne pedig nélküle!
Kedves Lelkiatya!
Egy hete szakítottam a barátommal. Sokat küzdött érte, hogy meghódítson és nagyon megszerettem. Egy évig jártunk és most szakítottam vele több okból: sokszor nem veszi figyelembe az én érdekeimet, ha valami jót tesz azt mindenkinek látnia kell,ha beteg vagyok nem érzem a gondoskodását, nem tudom leszoktatni a pornográfiáról és nem érti, hogy ez nekem miért olyan nagy probléma. Hogyan értethetném meg vele, hogy ez milyen hatalmas bűn? Nagyon sok időt töltöttünk együtt, túl sokat is, és ha megkértem, hogy legyünk kevesebbet együtt, megsértődött. Szerintem hamarosan új kapcsolatba kezd, hogy elfelejtsen, de nem értem,hogy miért. Miért nem veszi észre, hogy Istennel kellene több időt töltenie, barátokat szereznie? Még mindig nagyon szeretem, és nehezen állom meg, hogy ne hívjam fel.
Köszönöm a válaszát!
Leírásából arra következtetek, hogy igen erősen eltér a gondolkodásuk ezzel a volt barátjával. Még ha nem is tud róla, bizonyára mély nyomokat hagy a barátja lelkében az együtt töltött esztendő, de el kell engednie őt. Kifejezetten azt tanácsolom, hogy ne hívja, ne keresse, hogy neki is, Önnek is könnyebb legyen a végső elválás. Aztán, hogy később hogyan alakul, ha ez a barátja idővel megkomolyodik, értékesebb gondolkodásúvá válik, s akkor találkoznak, nos, hogy ekkor mi történik, azt csak a Jóisten tudja. De Önnek most mégis az a feladata, hogy váljon el tőle végérvényesen, s keressen új utakat, új barátokat. Furcsa javaslatom még, hogy ne is imádkozzék érte. Ezzel csak érzelmileg továbbra is kötődne hozzá. Amikor valakinek ilyet tanácsolok, akkor hozzáteszem, hogy magamra vállalom az érte mondandó imát. Most is ezt ajánlom föl.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy elkövettem e Szentlélek elleni bűnt, amikor nagy elkeseredésemben azt mondtam, hogy egy bizonyos problémában ( betegség), amiért az egész család hónapok óta imádkozik, úgysem segít meg a Jó Isten. Utána természetesen nagyon megbántam.
Ha valamit elkeseredésében kimond az ember, az nem a Szentlélek elleni bűn, hanem botlás a bizalomban. Sajnos, nagyon sokszor előfordul velünk ilyen. Még csak nem is tartozik a súlyos bűnök közé, legföljebb akkor, ha minden tapasztalható segítség ellenére az ember továbbra is kitart ebben a balgaságában. Ám, legtöbbször, ha az embert hosszú időn át fogságban tartja az efféle aggódás, annak is inkább lélektani okai vannak, tehát nem megátalkodottság, nem gonoszság az oka. Ezért is érdemes gyakran és rendszeresen gyónni, hogy az ember ne süppedjen bele hosszú időre az ilyen Istentől való távolmaradásban. Az, amiről Ön ír, egyszerű szentgyónásban letehető. Ne késlekedjék vele.
Kedves lelkiatya!
Az Agafia c. fil megnézése után elkezdett foglalkoztatni, hogy mit jelent az, hogy óhitű ortodox vagy hogy ortodox fundamentalista.
Próbálta utána keresni, de egyértelmű és világos választ erre nem kaptam.
Tiszetlettel: PR
Az orosz óhitűek a Nyikon moszkvai pátriárka XVII. század közepén foganatosított liturgikus reformját elutasító közösségek, amelyek sokféle irányba távolodtak el az ortodox Egyháztól.
Az ortodox fundamentalista meglehetősen tág fogalom, mondjuk, inkább megbélyegzés; általában olyan ortodox személyekre használják, akik elutasítanak bármilyen nyitást más egyházak vagy vallások felé.
Az óhitűekről bőven itt lehet olvasni:
http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3hit%C5%B1ek.html
Kedves Lelkiatya!
Sajnos az idei évre nem sikerült görögkatolikus lapnaptárt vásárolnom, így nem tudom, hogy mikor vannak a szabad hetek.
Kérem, írja meg nekem a dátumokat!
Köszönöm!
Julianna
Ebben a naptári évben még két szabad hét van, Pünkösd után és Karácsony után: május 24-31 között és december 25-étől kezdődően.
Kedves Lelkiatya.
Hallottam, hogy a betegségeknek lelki okai is lehetnek. Nagyon szeretnék meggyógyulni. Fiatal nő vagyok. Endokrin-hormonális betegség keseríti az életemet minden nap, ami elcsúfított. Hogyan kell kezelni ezt vallásosan, mert az internetes oldalakon csak ezoterikus megközelítések vannak. Imádkozni minden nap szoktam, de nem segít, pedig másik is imádkoznak értem. Még minden nap ugyanolyan elkeseredett testi és lelki beteg is vagyok. Ez már 8 hónapja így megy.
Szeretnék egy lelki vezetőt találni. Miskolcon élő római katolikus vagyok.
Arra is gondoltam, hogy a betegségeket talán rontás is okozhatta. Olvasta hasonló eseteket Amorth atya könyvében és karizmatikus oldalakon is, ahol vannak ilyen esetek, mert az orvosok nem találtak okot a betegségekre.
Többször mondtam a gyóntatómnak, de nem vett komolyan.
Tudna nekem Miskolcon olyan karizmatikus atyát,aki meghallgat ebben a témában?
Szeretnék lelkileg és testileg is meggyógyulni.
Előre is köszönöm a segítséget.
Igen, valóban sokszor a testi betegségeknek vannak lelki okai, de nem szabad őket összekeverni. Nem szabad azt gondolni, hogy minden testi betegség lelkileg orvosolható. Akkor be kellene zárni a sebészeteket, a kórházak helyett pedig csak pszichiátriára, vagy éppen monostorokra volna szükség.
Teljesen megértem Önt, hogy szeretne szabadulni ettől a szörnyű betegségtől. Ezért is keres lelki gyógyulást, hogy gyökeresen megszabadulhasson ettől, mint egy rémálomtól. Az Ön lelki gyógyulása azonban egyelőre arra kell, hogy irányuljon, hogy elfogadja a betegségét. Ha nem akar mást, mint minden áron szabadulni tőle, ez csak görcsös ragaszkodás, amely elzárja Önt attól, hogy lelkileg gyógyuljon. Mert mi a lelki egészség? Isten akarata szerinti élet. Isten akaratának elfogadása, az az elvehetetlen lelki béke, amely már független a külső körülményektől. Ilyen, lelkileg egészséges ember talán nem is létezik. Illetve, a szentek ilyenek. Mi ettől még messze vagyunk, mindnyájan lelki gyógyulásra szorulunk, valójában ez az életünk feladata.
Ugyanakkor jól teszi, hogy most e betegség megjelenése nyomán nagy erővel törekszik a lelki gyógyulásra. Ez helyes. Legyen is nyitott rá, keresse a módját, tartson ki benne. Nagyon jó, hogy lelki vezetőt keres. Ehhez nem szükséges rendkívüli karizmatikus ember, Isten Szentlelkének a bölcsessége bármelyik lelkiatyán keresztül tud Önnek segíteni. De ha már kérdezett, javaslom, hogy keresse föl a ferences kistestvéreket (Kabar u. 8.) Ott bizonyosan meghallgatják és segíteni is fognak Önnek.
Kedevs Lelkiatya!
Jelezni szeretnm,hogy az utóbbi néhány válasza nincs meg az oldalon,pedig néhány napja még olvashatóak voltak.Esteleg van rá mód,hogy visszakerüljenek és újra olvashatók legyenek?
Előre is köszönöm!
Sajnos ezek egy technikai balszerencse folytán elvesztek. Elnézést kérünk.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődöm,hogy a Bizánci liturgiában a Halotti Lepel hová kerül,Jézus Mennybemenetelének Ünnepe után?Római katolikus vagyok,de görög templomba járok,mert áthat a szépsége a ritusnak,az atya is nagyon imádságos kedves,és hivő közösség is befogadott.
Válaszát előre is köszönöm! Dóka
A halotti lepel vagy síri lepel általában kiemelt helyen van a templomainkban, még ha többnyire nem is látható módon. Általában saját tartója van, és abba helyezik el Húsvét ünnepzárása után. Ezt a tartót vagy a sekrestyében, vagy a templom előterében, néha a szentélyben helyezik el.
Tisztelt Lelkiatya!
Legutóbbi gyónásomkor történt. Elkezdtem azt a mondatot, hogy több bűnömre már nem emlékszem és hirtelen eszembe jutott egy bűnöm(kételkedtem hitemben), de végül ezt nem vallottam meg. Mekkora bűn ez? Érvényes a gyónísom?
Ez az elbizonytalanodás nem érinti az Ön szentgyónásának az érvényességét. Nem tudatosan akarta kihagyni. Ha ez megnyugtatja a lelkiismeretét, a legközelebbi gyónásában megemlítheti, hogy akkor még véletlenül valami kimaradt. De minthogy sok más is kimaradt, amit elfelejtett vagy észre sem vett, ezért elegendő azzal lezárni, hogy minden föl nem sorolt bűnömet is megbánok. Sohasem tudunk minden bűnünket meggyónni, ez képtelenség is volna, olyan sok van. Nyugodtan folytassa tehát a lelki életét, a lelki törekvését, és legfőképpen az Jóisten végtelen és mindent megbocsátó szeretetében higgyen és arra építsen!
Igaz-e, hogy Ferenc pápa azt nyilatkozta, hogy aki elkárhozik, az nem lesz a pokol örökös lakója, hanem megsemmisül?Több nyelven hozták, nagy zavart keltett.
Ferenc pápa bizonyosan nem tett ilyen kijelentést, hiszen ez ellenkeznék a Katolikus Egyház tanításával.
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az a kifejezés,hogy élő parazsat gyűjteni valaki fejére?Van egy személy akivel nem vagyunk jóban,mert nagyon megbántott.Azóta csak annyira vagyok képes,hogy visszaköszönök neki,de kommunikálni képtelen vagyok vele,mert nem mutat hajlandóságot,hogy tisztázzuk a dolgot.Képes megjátszani magát mások előtt,hogy minden rendben,de utána fordit a viselkedésén.Bűnnek gondoltam,hogy igy nem akarok beszélni vele,belső vivódásaim volta miatta,de egy atya azt mondta az nem bűn,nem vagyok köteles kommunikálni vele.Azt tanácsolta inkább imádkozzak érte,és akkor minden jó lesz.Ekkor mondta,hogy azzal élő parazsat gyűjtök a fejére.
Válaszát előre is köszönöm!
A kép a Szentírásból származik. A Példabeszédek könyve hozza, majd Szent Pál is idézi a Rómaiakhoz írt levelében (Péld 25,22, Róm 12,20). Lényege, hogy ha az ellenségeinknek jót teszünk, ezzel csak még jobban megszégyenítjük, visszafordítjuk a fejére az ő velünk szembeni gonoszságát. Persze, a cél nem az, hogy neki rosszat tegyünk, mert akkor a mi jótéteményünk is csak hamis volna, nem igazi. De ha annak ellenére, hogy velünk rosszat tesz, mi arra jóval felelünk, ezzel még jobban megmutatkozik az ő gonoszsága. Vagy, jobb esetben, elgondolkodik, és ő is változtat a magatartásán. Nekem, ez utóbbira nagyon sok példa volt az életemben.
Az is lehet, azonban, hogy az a személy, akiről Ön beszél, inkább zavarban van e helyzetben, s maga sem tudja hogyan viselkedjék. Ne nehezteljen rá! Imádkozzék érte, mint az atya javasolta, és várjon türelmesen, hogy ez a kapcsolat is majd rendeződjön. Még ha nem is ugyanabban a minőségben vagy mélységben.
Kedves lelkiatya!
Ismerek néhány embert aki a "Bort iszik vizet prédikál" közmondás alatt éli az életét. Nekem mindig osztogatják a jó tanácsaikat meg "öntik belém a lelket", meg ők is azt mondják hogy először fejezd be amit elkezdtél, de ők nem tudják belegondolni magukat. Néhány ismerősöm azt mondja hogy ne szívjam mellre a dolgokat. Ők máshogy vélekednek, mindent megengednek a gyerekeiknek mert csak ők kijelentik, hogy meg szeretnének valamit kapni és azt meg is engedik nekik. Nekem mindig nehézségek árán sikerül amibe belekezdek, és édesanyám mindig azt mondja hogy mindennek eljön az ideje. Más velem egyidősnek már párkapcsolata van (23 éves leszek a nyáron). Nem nagyon bízok az idegen emberekben. Mostanában csak azokat a lányokat keresik a fiúk akiknek nagy az egójuk, műkörmöt csináltatnak, szépek, csinosak, sminkelik magukat, úgy néznek ki mint egy kis karácsonyfa. Engem a szüleim úgy neveltek hogy, ha valamit befejezek akkor kezdhetek csak bele. Nekem sosem engedtek meg olyat ami felesleges, mert nincs értelme, sok pénzbe kerül. Nekem mindig engedélyhez volt és van kötve minden. Nem kezel a családom felnőttként. Mostanában gyakorlatra járok és nincs időm semmire. Néha már el szeretnék menni otthonról, de belegondolok hogy nem tudnám magam fenntartani. Egy szóba sűrítve az életem rossz és keserves.
Köszönöm a válaszát.
Nagyon köszönje meg a szüleinek, hogy szigorúan nevelték. Még ha most úgy is érzi, túlságosan korlátozzák, meg fogja látni, ebből később nagyon sok előnye fog származni. Fegyelmezettebb lesz, jobban megbecsüli az értékeket, jobban fog küzdeni egyes dolgokért. Persze, az is igaz, hogy egyre jobban hozzá kell szoknia az önállósághoz, sőt, ehhez a szüleinek is hozzá kell szoknia.
Az nem jó, ha bizalmatlanság alakult ki Önben mások, az ismeretlenek felé. Ezen érdemes tudatosan dolgoznia. Persze, ezt most nem fejhetem ki, hogy hogyan, de keressen magának egy állandó lelki vezetőt, és ő majd sok mindenre megtanítja.
Most leköti a gyakorlat, emiatt se keseregjen. Ez sem elveszett idő, dehogyis. Eközben is alakul a lelke, a személyisége, sőt az emberi kapcsolatok is. Semmi okot nem látok arra, hogy a helyzetét keservesnek lássa. Az ilyen érzésnek ebben a korban inkább az az oka, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez teljesen téves. Mindenkinek megvan a maga életútja, örömei, bánatai. Azt kell nézni, hogy milyen értékek vannak az életemben, akkor tudok igazán örülni az életnek, akkor veszem észre, hogy mennyire szép, még ha néha nehéz is.
