Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.

Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.

Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!

Ha nem tanul, holott diákként ez kötelessége volna, az igen, az bűn. Ha nem hoz jó eredményeket, az nem biztos, hogy bűn. A Jóisten nem a jegyeket nézi, hanem az igyekezetet. A lustaság is bűn, amely szintén gyakran akadályozza a tanulást. A szétszórtság, a halogatás, az időpazarlás - ezek olyan bűnök, amelyek a tanulást nehezítik vagy gátolják. Ezeket is kerülni kell. Javaslom Önnek, ha gondjai vannak a tanulással, hogy mindig ezzel kezdje a tevékenységét. Mihamarabb kezdjen bele, essen túl rajta hamar, utána kevesebb gondja lesz vele. Gyakori hiba ugyanis a diákoknál, hogy egyéb dolgokkal foglalkoznak, s így halogatják a tanulás elkezdését. Aztán kicsúsznak az időből, kapkodás lesz, idegesség. Ez a későbbi munkában is így van: mindig a nehezével kell kezdeni, utána a többi már megy, mint a karikacsapás.

Kapaszkodó. Kézbe veszi az ember, és már tudja is, hogy imádkozni kell. Jó, ha összekapcsolódik az ima és ez a mozdulat. Akkor egyik segíti a másikat. Pl. zsebébe nyúl és megtalálja, vagy az asztalára néz és meglátja a csotkit, és ez arra készteti, hogy imádkozzék, elmondjon néhány Jézus-ima fohászt. De számolásra is alkalmas a csotki. (A szláv szó olvasót, számlálót jelent.) Ha egy kört végigmond, akkor tudja, hogy mennyi időt töltött imával. Erre is jó. De leginkább ezt a kapaszkodó jellegét emelhetem ki: az imádság közben a test is dolgozik, ha egyebet nem, hát a szemek morzsolását. Így kilép az imádság a pusztán értelmi tevékenység szintjéről.

Nem hiszem, hogy érdemes ilyen szoros összefüggést keresni a lelki és a fizikai dolgok között. Természetesen van kapcsolat, nagyon is szoros kapcsolat, ám az mégsem ilyen hétköznapi eseményekben mutatkozik. Érdekes jelenség, hogy az ember látásmódja nem ritkán egészen szelektív. Ezt azt jelenti, hogy ha rászokik valamilyen álláspontra, akkor esetleg mindent annak tükrében érzékel és él át. Amiket Ön leírt, azok egészen biztosan véletlen egybeesések. Ám, minthogy mostanában ilyesmin járnak a gondolatai, ezeket veszi észre. Ha törekszünk a lelki dolgokra, azt nagyon dicséretes és követendő. Nem szabad, hogy az efféle események befolyásolják ezt a törekvésünket. Javaslom, hogy most már ne nézegesse, ne figyelje ezeket a jelenségeket, csak törekedjék buzgón a mély és személyes imaéletre.

Isten bocsássa meg annak a csirkefogónak, hogy ilyen szörnyűséget művelt! Ebből Önnek is tanulnia kell. Ha házasságra készül is azzal, akit szeret, ez még nem ok arra, hogy idő előtt odaadja magát neki. Erre a jövőben ügyeljen! De nincsen semmi baj, most már okosabb lesz. Isten mindent megbocsát. Sőt, a rossz dolgokból is tud jót kihozni. Ebben, vagy inkább Őbenne reméljen. Kár, hogy megtörtént ez a dolog, de nyilván alakítja a gondolkodását. Legyen hálás azért is, hogy az imából erőt tud meríteni. Isten továbbra is megsegíti majd Önt.

Bátor lépésre buzdítom. Érzi is, hogy mennie kell, a lelkiatyák is ezt tanácsolják. Kétségtelen, van némi kockázat a dologban, hogyha most éppen nincsen állása. De ne bizonytalankodjék! Ez a lépés már régen megérett, nem érdemes tovább várnia vele. Ha városba költözik, ott talán munkát is könnyebben kap majd, de, mint mondja, a lelki kapcsolatai is fölerősödhetnek. Mindazonáltal ne feledkezzék meg a szüleiről sem. Ne járjon túl gyakran haza, viszont egyelőre imádkozzék értük, a meggyógyulásukért, s idővel majd tennie is kell értük, eljuttatni őket ilyen gyógyító lelkigyakorlatra vagy terápiára. De most még nem erre kell figyelnie. A mostani feladat a leszakadás, az eltávolodás. Ezt az ő érdekükben is teszi.

Első és legfontosabb tanácsom, hogy ennek a jelenségnek, amit tapasztal, vagy érzékelni vél, ne tulajdonítson semmi jelentőséget.
Az Egyház egyáltalán nem tagadja a szellemek, vagy pontosabban a szellemi lények létezését. Beszél arról, hogy vannak jó és vannak rossz szellemek (angyalok és gonosz lelkek).
Ha a jelenség gonosz szellemektől származik, s Ön elkezd erre figyelni, vagy ettől félni vagy azt komolyan venni, akkor beleesett ezeknek a szellemeknek a csapdájába, mert sikerült terelni a figyelmét - nyilván nem az Isten felé. Hiszen céljuk, hogy az Istentől eltávolítsanak minket.
Ha a jelenség a jó szellemektől származik, az angyaloktól, akkor ők bizonyosan nem azt akarják, hogy eltávolítsanak Istentől. Ezért jól teszi, hogy ha ilyenkor imádkozik.
Ha a jelenség véletlenszerű esemény, vagy éppen csak az Ön érzékelésében jelenik meg, akkor is a legjobb módszer, hogy nem vesz róla tudomást. Hisz véletlen dolog, semmi jelentősége nincs. Bár ebben az esetben is jól teszi, ha ilyenkor imádkozni kezd. Szokatlan jelenség, amelynek eredményeképpen a legjobbat teszi: imádkozik. Nem kell gyertyát gyújtani, hanem elkezdeni valamilyen imádságot. Ne a saját szavaival, mert akkor abba megint jobban a saját érzéseit helyezi. Mondjon Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy éppen a Jézus-ima fohászát többször is: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!

A Krisztus által alapított Egyház hűségesen hordozza Krisztus tanítását és közvetíti megváltó erejét. Minden más vallás csak emberi próbálkozás arra, hogy megközelítse az Istent. Krisztus Egyházában azonban maga Isten száll le közénk, hogy egyesüljön velünk. Semmilyen vallás nem hordozza Jézus Krisztus teljes igazságát, csak egyedül a kereszténység. Ilyen értelemben tehát az nem is tekinthető vallásnak, nem sorolható be a többi vallás közé.

Egyelőre nem tudok ebben tanácsot adni. Attól tartok, hogy a mi honlapunk sem szolgálhat ilyen segítséggel. De köszönjük a figyelemfölhívást. Igyekszünk olyan írást megjelentetni, amely ezt részletesen bemutatja.

Azért, mert szeretik egymást, és nem tudnak tisztaságban élni, még ne zárják ki annak lehetőségét, hogy a Jóisten a Szentlelke által segítségükre legyen. Mindenképpen kezdjék el a bérmálásra való felkészülést. Eközben nem csak sok új ismeretet szereznek, hanem sok olyan dolgot is megértenek, amely segít eligazodni nem csak a hit dolgaiban, hanem az élet és saját személyiségük, következésképp saját kapcsolatuk rejtelmeiben is. Hogy mi lesz majd akkor, amikor elérkezik a bérmálás időpontja, ezt senki nem tudja megmondani előre. Hátha már a fölkészülés során is sok kegyelmet kapnak, amely erőt ad a tisztaság megtartására, hátha maga a bérmálás szentsége is ebben az irányban segíti Önöket. Persze, a cél nem a a tisztaság megtartása, hanem az igaz szerelmük Isten akarata szerinti fejlődése, illetve az egyéni közeledésük is az Istenhez. Induljanak hát el bátran ezen az úton, s ne hagyják magukat letéríteni azzal az érveléssel, hogy ez Önöknek úgysem lehetséges.

Ha már elmentek, vissza nem jönnek. Halálunk után viszont jó reményünk van arra, hogy újra találkozhatunk velük, sokkal mélyebb, összehasonlíthatatlanul igazabb találkozással, ahol a fizikai gátak már nem akadályoznak minket a szeretetmegnyilvánulásokban. Ugyanabban a testben, de annak romolhatatlan formájában fogjuk viszontlátni egymást (ahogy Szent Pál ezt világosan tanítja: 1Kor 15,42-44). De nyilván, csak az üdvözültek találkoznak szeretetben egymással, hiszen a kárhozatban nincsen sem találkozás, sem szeretet.
A szellemsebészet inkább badarság, mint bűn. Bűnt az követ el vele, aki ezt terjeszti vagy azt állítja, hogy ezzel képes gyógyítani. Semmi valós alapja nincsen, népbutítás az egész. Nem szabad komolyan venni.

Javaslom, hogy keresse föl Szent Ferenc kistestvérei közösséget: Kabar u. 8. Az ottani atyák bizonyosan szívesen segítségére lesznek.

Úgy szoktuk mondani, ez a keleti rózsafüzér. Nem pontosan úgy használjuk, de mégis olvasóként kezeljük (a szláv szó is ezt jelenti: olvasó). Minden egyes csomóra egy Jézus-ima fohászt mondunk: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Van 33 szemes, van 50, 100, 200 sőt, 300 szemes is. Nem mindegy, hogy hány fohászt mondunk el az Úrnak. Lehet ezeket a fohászokat egyéb tevékenységek közben is mondani, melyek ezt megengedik (pl fametszés), de jó, ha az ember úgy is használja a Jézus-imát, hogy teljes csöndet teremt maga körül, és bevonul saját szívének a csendjébe. Hogy oda eljusson, ebben nagy segítségére lehet csotki, Jézus nevének szólítgatása. Isten áldjon!