Kedves lelkiatya!
Mi volt az oka, hogy valamikor elmaradt a csecsemők áldoztatása?
Valószínű, több ok is lehet, egyetlen okra nem érdemes visszavezetni.
Mindenesetre a XII.századig egységes gyakorlat volt, a pápa saját székesegyházának dokumentumai is igazolják!
Egyik ok, ami a fokozatos elhagyásához vezetett Aquinói Szent Tamás tekintélye volt, ugyanis ő azt tanította, hogy a szentség nem vehető áhitat nélkül. Mivel pedig ez utóbbi az értelem valamelyes használatát feltételezi, a kisded nem áldoztatható... (a gyakorlat nyomai ennek ellenére még évszázadokig jelen vannak nyugaton is)
Egy másik intézkedés pedig alighanem végérvényes megpecsételte a nyugati kisdedáldoztatás sorsát. A Konstanzi Zsinat (1414) azon rendelkezése volt, mely a huszita viták összefüggésében előírta, hogy a világi híveket csak egy szín alatt áldoztassák. Mivel a kisdedek áldoztatása nyugaton is szent vérrel történt, ami ettől az időtől a világiak számára nem volt kiszolgáltatható, így a fenti intézkedés mintegy "mellékhatásaként" a kisdedáldoztatás gyakorlata is kiveszett.
Egy igen érdekes írást ajánlok a figyelmébe erről a témáról: https://szentatanaz.hu/letoltesek/szabo_peter_egyhazjog_ca.pdf
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Nagyon jó és hasznos dolog a műanyagmentes július kezdeményezés. És örömmel olvastam, hogy az egyház is csatlakozik hozzá. Ezzel kapcsolatos a kérdésem is. Az egyház ilyen dolgokban kikéri-e szakemberek véleményét? A 21. század égető problémája a rengeteg felhalmozott hulladék. Ezért egyre inkább reflektorfénybe kerül a téma. Az interneten nagyon sok mindent olvashatnak az emberek, aminek a jó nagy százaléka nem igaz. Nagyon sokan akarnak most ezen nyerészkedni. Alternatívákat felajánlani műanyag használati tárgyak helyett. De nagyon kevés embernek van meg az ismerete a műanyagokról, ahhoz hogy kihámozza a sok információból mi az igazság. Ez a július mindenképpen jó alkalom arra, hogy az emberek foglalkozzanak a problémával. De személy szerint nekem kicsit olyan érzésem van, hogy ösztönözzük az embereket, de nem adjuk meg hozzá a megfelelő háttér tudást. Így csak a lelkiismeret megnyugtatása valósul meg valamelyest és nem az igazi cél. Persze az egyháztól, papoktól nem is elvárható tudás ez.
A műanyagmentes júliusban azt hiszem mindenki megtapasztalhatta mennyi mindent feleslegesen használunk nap, mint nap és mennyi szemetet termelünk. Végig gondolhatta az ember, hogy ki-ki a saját maga életében mit tud hozzá tenni a környezet megóvásához, de ezzel egy időben azt is megtapasztaltuk, hogy nem lehet műanyag nélkül élni.
Önmagában a műanyagok hasznos anyagok nagyon sok területen. Vannak területek ahol nem tudjuk lecserélni vagy alternatívát találni rá. Ezért tartom rossz dolognak, hogy a műanyag lett az új közellenség. A fő probléma a műanyag hulladék kérdése és újrahasznosítása. Aminek megoldása a szelektív hulladék gyűjtéssel kezdődne. A HELYES szelektív gyűjtéssel. Mert csak ezek után lehetne újrahasznosítani. De sajnos az emberek nem rossz szándékkal, inkább a megfelelő ismeretek hiányában rosszul gyűjtik a hulladékot vagy nem is gyűjtik. Ma Magyarországon 10 PET palackból csak 2,5 db-ot gyűjtünk vissza szelektíven. Így az újrafelhasználása a műanyagnak nagyon nehéz. Az interneten számos alternatívát javasoltak az egyszer használatos műanyagok helyett. De ez megint csak nem olyan egyszerű háttér tudás nélkül.
Ha vásárolni kell egy zacskót az a fő kérdés, hogy melyik típus előállítása, használata és hulladékká válása okozza a legkisebb környezetterhelést. A vászontáskát venni nem környezettudatos. Ha otthoni hulladékból varrja az ember az egy más kérdés. A vászontáskákat pedig 140 alkalommal kell felhasználni, hogy a környezetterhelése egyezzen az egyszer használatos műanyag zacskóéval. Ha a műanyag szatyrot még egyszer felhasználja az ember szemetes zsák helyett, akkor pedig közel 300 alkalom után veszi fel a versenyt a környezetvédelem szempontjából a vászontáska a műanyag szatyorral.
Számos ilyen tudás, van, amit el lehetne juttatni az emberekhez, ami alapján már hasznos környezettudatosság alakulhat ki. Lelkiatya szerint az egyháznak kell-e, van-e lehetősége, van-e szándéka ebben részt venni?
Itt, július végén tudatosítanunk kell, hogy nem állhat meg a törekvésünk a környezettudatos életre. Majdnem csak játék volt a július, amely számottevő eredményt aligha hozhatott, kilogrammokban, tonnákban aligha mérhető, hogy ebben a hónapban mennyivel kevesebb műanyag fogyott és lett szemétté. Mégsem volt fölösleges, mert az emberek gondolkodását ráírányította erre a fontos kérdésre, s ha rövid időre is, de bizonyos átalakulást eredményezhetett a magatartásunkban. Tehát az ilyen törekvésnek sokkal nagyobb hatása van az emberek gondokodására, mint közvetlenül a szeméttermelésre.
Ami az Egyházat illeti, mindig a legmagasabb szintű tudományos és szakmai szintre törekszik. A Laudato Si kezdetű enciklika is jól mutatja, hogy a Pápa és a munkatársai igen széles látószögből szemlélik ezeket a kérdéseket (is).
Igaza van Önnek, hogy maga a fölvilágosítás is már sokat jelent, mert nem elég csak gondolkodás nélkül kerülni a műanyagot. Ez még önmagában kevés volna.
Az Egyháznak feladata, hogy felelős gondolkodásra segítse a híveket, illetve azokat, akik figyelnek a szavára, ez az oka, hogy még a környezetvédelemben is fölemeli a szavát. Persze, nem feledkezhet meg a végső céljáról, hogy elsősorban az üdvösségre vezesse, segítse az embereket.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy az orthodox egyházak miért nem fogadják el azon szakadárok szentségeit, akik ugyanazt a hitet vallják mint ők? Eközben a katolikus szentségeket meg bizonyos helyi egyházak elfogadják, pedig a Katolikus Egyházat a teljes orthodoxia nemcsak hogy szkizmatikusnak, de még heterodox újítónak is tartja. Rosszabb egy új szakadár struktúra a szemükben, mint azok, akikről úgy vélik, hogy még a tanításuk sem tiszta?
A kérdés sajnos jóval összetettebb. A jelen kialakult feszültség a Konstantinápolyi és Moszkvai pátriárka között egészen rendkívüli. Egyháztani szempontból eleve igen nehezen értelmezhető az a tény, hogy az orosz egyház elutasítja a szentségi közösséget a konstantinápolyi egyházzal, míg ez fordítva nincs így, mivel erre válaszul a görögök nem tették kölcsönössé a szentségi közösség megtörését. Papírforma szerint joghatósági vitáról van szó, amelynek természetesen súlyos egyéb lelki és anyagi következményei is vannak. Tehát, hogy miért is nem fogadják el a szerintük "szakadárok" szentségeit, ezt tőlük kellene megkérdezni.
A másik összetett helyzet pedig, amire Ön is utal, hogy vannak az ortodox egyházak között olyanok, amelyek elfogadják a katolikus egyház bizonyos szentségeit (a keresztséget a legtöbben, meg a házasság szentségét, némelyek pedig még az Eucharisztiát is), s vannak, amelyek egyáltalán nem, még a keresztséget sem. S ki mondja meg, hol itt az igazság?
Tehát teljesen helyesen érzékeli Ön, hogy van itt bizonyos következetlenség, amelynek okai azonban rettentő szerteágazóak. Alig hiszem, hogy bárki is minden részletét átlátja és meg tudná világítani. Mindenesetre én biztosan nem vagyok az.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt lelki atya! Segítségre vagy tanácsra volna szükségem. A saját lelkészem nem akar segíteni, én meg egyedül nem boldogulok. Hogyan járjak kántorképzésre ajánlás nélkül? Szeretném Istent és az ő egyházát szolgálni. Kihez forduljak hova menjek? Én szeretnék kántor lenni, hogy a jó Isten segítségét vissza szolgáljam.
Kedves lelkes testvérem!
Nagyon dicséretes és Istennek kedves, hogy ilyen buzgósággal keresi a módját, hogy Istennek meghálálja, amit tőle kapott. Viszont meg kell értenie, hogy sok módja van annak, hogy Istent és az ő egyházát, az embereket szolgáljuk, s ezzel fejezzük ki hálánkat. A kántori szolgálat nagyon nagy dolog, ahhoz magas szintű képzettség kell és egyházi jóváhagyás, hogy ebben a szolgálatban valaki részesülhessen. De lebeszélni sem akarom erről, megpróbálhatja, hogy részt vesz a képzésben. Csak azzal is számolni kell, hogy nem könnyű ezt elvégezni, nem mindenki képes rá. Az sem kizárt, hogy a plébános atya már eleve úgy látja, hogy ez Önnek túl magas követelményeket támaszt, s ezért akarja megóvni Önt a kudarctól. Vagy nem tudom, még mi más oka is lehet, hogy nem támogatja Önt ebben a törekvésében. Azt is tudni kell, hogy ha valaki elvégzi a kántorképzőt, ez még nem automatikusan teszi őt kántorrá. Ahhoz az adott közösség plébánosának, sok esetben a képviselő testület tagjainak is a jóváhagyása szükséges.
Ugyanakkor, ha Ön szeretné magát képezni, ez nagyon jó, sok mindent megtanul közben, s ki tudja, hogyan alakul majd az élete. Abban természetesen nem lehet erőszakos, hogy Ön legyen a kántor egy adott helyen, de hogy megszerzett képzettségét buzgó énekesként kamatoztassa, ezt senki sem tilthatja meg Önnek. Később pedig akár közösséget is találhat, ahol kántorként szolgálhat.
Mindezt hogyan érje el? Minden bizonnyal talál más atyát is a közelben, akivel elbeszélget, elmondja neki ezt a vágyát, és talán ő ad majd Önnek ajánlást. Vagy fölkeresi a kántorképző intézményt, s ott adnak Önnek tanácsot, hogy milyen lépéseket tegyen.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikusból lehet görög katolikus pap? Ha igen miképpen? A cölibátus ugyanúgy érvényes akkor?
Érdekes módon több görögkatolikus férfiből lesz római katolikus pap, mint fordítva. Fordítva ugyanis nehezebb. Mert ha valaki azért választaná ezt a rítust, hogy házasemberként is pap lehessen, akkor semmi esélye sincs a rítusváltásra. Ez ugyanis nem elegendő, nem hiteles indítóok ilyen jelentős változtatásra. Sőt, éppen ezt elkerülendő, a Keleti Kongregáció általában elvárja a római katolikusból lett görögkatolikus kispapoktól, hogy keleti rítusúként is tartsák meg a cölibátust.
Tisztelt Lelkiatya !
Egy jövőm és életem szempontjából nagyon fontos kérdésben vagyok döntés képtelen és ez nagyon rossz !
Az Úr nevére kérem Lelkiatya imádkozzon értem ?!
?
" Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek" (Máté 25:40)
?Legutobb Ersek Atya szemelyes aldasa szabaditott meg az almatlansagomtol ami az elott tobb honapon keresztul gyotort !?
?S?zívből köszönve: ? Levente?
Kedves Levente!
Természetesen, kérésének megfelelően imádkozom Önért. Megerősítésül annyit teszek még hozzá, hogy nem kell félnie semmitől. A mi jóságos Istenünk még a rossz döntéseinket is meg tudja áldani, áldássá tudja változtatni. Ez, persze, nem késztethet minket könnyelműségre, de nagy bizalomra annál inkább. Imádkozzék tehát, és tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket imádsága után helyesnek tart! S kérje rá a Mindenható áldását. Nagyon szép következményeket fog megtapasztalni.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy görög katolikusként részt vehetek a Konstantinápoly által elismert Ukrán Orthodox Egyház szertartásain (jelenleg Kijevben élek)? Ha jól tudom, Sevcsuk nagyérsek és az Ukrán Görögkatolikus Egyház is támogatja ezt az új egyházi struktúrát, de azért előtte mindenképpen szeretném a Lelkiatya véleményét is kikérni a dologban, ugyanis nem szeretnék súlyos bűnt elkövetni azzal, hogy a többi ortodox egyház által szakadárnak tartott közösség liturgiáját látogatom.
Semmiképp sem jelent bűnt, ha az ember elmegy és részt vesz valamely ortodox szertartáson. A katolikus egyház még azt is megengedi, hogy a Szentségből is részesüljünk, de csak akkor, ha erre súlyos ok késztet. Tehát, ha van a közelben katolikus templom (Kijevben több görögkatolikus templom is van), akkor lehetőleg ott részesüljünk a Szentségben. Illetve az ortodox testvérek előírásainak tiszteletben tartása miatt is jobb, ha velük együtt éneklünk és imádkozunk, de a Szentségben nem ott, hanem katolikus templomban részesülünk. Viszont elmenni ezekbe a templomokba, ismétlem, semmiképpen sem bűn, függetlenül attól, hogy az ortodox egyházak közül melyik joghatósága alá tartozik éppen az a templom.
Kedves Lelkiatya!
Vajon terveznek-e webkamerát a máriapócsi kegyhelyre a szabadtéri liturgiákhoz?
Olyan jó lenne ilymódon a távollévőknek is bekapcsolódni!
Válaszát köszönve: Lívia
Kedves Lívia!
Már szerepelt a tervekben, hogy Máriapócs is kapjon közvetlen közvetítésre alkalmas kamerát. Nem rossz gondolat, tehát. Azonban ennél többet ér, ha az ember erőfeszítéseket is vállalva inkább elmegy oda. S ha csak ritkábban, akár csak évente van is része a nemzeti kegyhely szertartásaiban, talán annál nagyobb áhítattal tud azokon részt venni. Mindenesetre erre buzdítom inkább.
Áldott Lelkiatyánk Krisztusban!
Miért mondta Krisztus Urunk: nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (Mt 9,13). Kik azok az igazak, akikre itt Jézus gondol, akiknek ne lenne szükségük Krisztusra, ahhoz hogy megmaradjanak Isten igazságában?
Köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka!
Szerintem van egy csepp irónia abban, hogy Jézus így fogalmaz: "nem az igazakat jöttem hívni..." Az ószövetségből teljesen világos, hogy "nincs igaz előtted..." tehát senkisem mondhatja magát igaznak. Ugyanakkor mégis voltak olyanok Jézus korában - s tegyük hozzá, ma is -, akik magukat igaznak tartották/tartják. Legalábbis igazabbnak másoknál, mint arról a vámos és farizeus példabeszédében is beszél Jézus. Szóval így lehet érteni ezt a mondatát: nem azért jöttem, hogy azokat hívjam, akik igaznak tartják magukat... Egy másik alkalommal hasonlóan rejtett gúnnyal mondja a magukat igaznak tartó személyekről, "...már megkapták jutalmukat", vagyis az emberek elismerésére vágynak, hát azt megkaphatják, de más "jutalom" nem jár érte. Hiszen az Istentől ezért semmit nem várhatnak. A legveszélyesebb magatartás tehát a farizeizmus, amikor valaki jobbnak tünteti föl magát, vagy akár jobbnak is tartja magát másoknál. Ehelyett a bűnbánatra tanít Jézus. Ha beismerjük azt, hogy bűnösök vagyunk, akkor vonatkozik ránk, hogy értünk jött el, hogy megváltson minket. Akik magukat igaznak tartják, azokkal nem tud mit kezdeni.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy bűn-e az, ha munkahelyi rendkívül feszült légkör miatt otthagyom az egészet? Jövő héten ponthatárhúzás lesz, és úgy néz ki, hogy biztosan fel fognak venni az egyetemre, levelezőre. Inkább tanulok még egy kicsit, kiugrási lehetőséget keresve a közmunk?ból, mint hogy ezt tovább tűrjem. Elmúltam már 40, a szüleim t?mogatnának, ha nem lenne ez a kényszerből elfogadott munka, amiről azt mondják, hogy ink?bb végezzem, és v?gjak hozzá jó képet. De nem vagyok képmutató. Ez az utolsó lehetőségem ahhoz, hogy normálisabb életet éljek. Előre is köszönöm válaszát.
Miért is ne végezné az egyetemi tanulmányokat? Gratulálok a fölvételihez, és csak bíztatni tudom, hogy vágjon bele. Még ha jó munkahelye volna, akkor is jó lépés egyetemi tanulmányok felé fordulni. Nem biztos, hogy minden helyzetben, de azt hiszem, az Ön estében ez nagyon jó irány. Igaz, hogy a megaláztatásokat meg kell tanulnunk elviselnünk, s nem föltétlen menekülni kell a megalázó helyzetből, de nekem úgy tűnik, hogy itt sokkal többről van szó, életállapotváltoztatásról, ami kifejezetten jót tehet Önnek. Tehát, csak bíztatom.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya!
Harminchét éves családos ember vagyok. Gyerekkoromban latin szertartás szerint kereszteltek, felnőttként voltam első áldozó, de már görög katolikus szertartás szerint. Mind vecsernyére, mind liturgiára már görög katolikus templomba járok.
Az volna a kérdésem, hogy ezekkel a körülményekkel vajon volna-e lehetőségem arra, hogy a papi hivatást válasszam, és most építsem fel a papi életem.
Nem látok erre esélyt. Családos emberként aligha talál lehetőséget, hogy beköltözzék a szemináriumba. Az elmúlt hosszú évtizedek óta mindössze két ilyen esetről tudok, de ők már gyakorlatilag idős emberek voltak, akik vagy megözvegyültek, vagy meg lehetett oldani, hogy teljesítsék a szükséges feltételeket. Hozzáteszem, ők mind görögkatolikusok voltak. Római katolikusként aligha járható út ez.
Azt javaslom inkább, hogy az az elhivatottság, tenni akarás, amelyet a papi hivatás kapcsán fölfedezett magában, az a jelen életkörülményei között élje meg. Pontosan ilyen emberekre is nagy szüksége van Krisztus egyházának.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön szerint egy gyerek Isten akarabol fog an meg? Most lesz egy éves a kislányom és újra babát várok. Felek hohy ez bűn hogy ilyen hamar újra babát várok?
Igen, minden egyes gyermek megfoganásakor Isten közvetlenül jelen van és cselekszik, az ő akarata ellenére nem születhet gyermek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden egyes szerelmi vagy nemző aktust is ő akar és helyesel. Ez önmagában egy hatalmas titok, amit nem tudunk fel-, megoldani. Ezt majd csak odaát fogjuk megérteni. Pl. egy megerőszakolásból származó gyermek megfoganása hogyan lehet Isten akarata szerint való? Nem tudjuk.
De bocsánat, Ön egészen más kérdezett. Semmiképp sem lehet bűn, ha egyik gyermeke megszületése után hamar érkezik a második. Örüljön neki, vállalja bátran, Istenre tekintve az ezzel járó nehézségeket! Persze, ez csak akkor igaz, ha Ön törvényes házasságban él ezen drága gyermekek édesapjával. Adjon hálát, hogy így alakult, és kérjen erőt, hogy jól tudja teljesíteni ezt a feladatát!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy van egy alig több mint 1 éves kisgyermekünk, akit már a kezdetektől fogva viszünk magunkkal a templomba és szereti is a templomot.
Most hogy már egyre magabiztosabban járkál ezt a tudását Isten házában is szereti megmutatni, ami saját templomunkban szerető tekinteteket, de "idegen" templomokban akár rosszallást is kivált.
Atya szerint mi a helyes ilyenkor? Menjek ki a gyermekkel, vagy hagyjam had sétálgasson "ésszerű" kereteken belül?
Válaszát előre is köszönöm
T.
Kedves T.
Van itt egy érdekes különbség. Sokan mondják, hogy a görögkatolikus liturgia jobban elviseli a gyermekek mozgását, mocorgását. Azzal, hogy állandóan énekelünk, a gőgicsélése is jobban beleillik a hívek dicsőítésébe. Persze, ha elkezd ordítani, akkor jobb, ha kivisszük, amíg megnyugszik. Itt a gyermek járkálása is kevésbé tűnik zavarónak, mert egyébként is sok jövés-menés van a szertartásainkon.
Ezt azért kellett előre bocsátanom, mert a tanácsomat az is befolyásolhatja, hogy római vagy görög liturgiáról van-e szó. Alapelvnek vehető, hogy a gyermek legyen ott a templomban, vasárnaponként ne hiányozzék egyszer sem! A gyakori templomba járás egyébként őt is könnyebben megtanítja a fegyelmezettebb magatartásra. S kell nevelni is őt. Ami nem merülhet ki abban, hogy állandóan rászólunk, lepisszegjük, hanem akár már otthon is magyarázzuk neki, többször is elmondjuk, ha kell, hogy mi tehet és mit nem a templomban. Ha ezekről gyakran beszélgetünk velük, akkor számukra is egyre természetesebbé válik, hogy ez az életük része. Néha a méltatlankodókat kellene inkább megregulázni, mint az izgő-mozgó gyermekeket.
Kedves Lelkiatya! Munkahelyi konfliktus kezelésében kérem segítségét. Alant olvasható, de kérem, hogy ne idézze részletesen. Nagyon köszönöm.
...
Nagyon nehéz ez a helyzet, majd szétvet a düh, de nem tudom, mit tehetnék, ebben szeretnék iránymutatást kérni. Nagyon köszönöm.
Két dologban szeretnék Önnek tanácsot adni. Egyik erre a mostani levelező csatára vonatkozik, a másik általánosabb.
Ha csak lehet, engedje el ezt a csörtét. Igaza van, hogy csekélyke esélye sincs, hogy tisztázódjék, kivált, hogy Önnek adjanak igazat. Sok ilyen vita volt már a világtörténelemben, amely félbemaradt, nem lett se győztese, se vesztese. Illetve ilyenkor mindenki vesztes, mert békétlenségtől szenved minden szereplő, de egyenesbe hozni a véleményeket, az igazságokat úgyis lehetetlenség.
Ha mégis sokat piszkálnák, hogy mi lesz már a válasszal, ez így nem maradhat... stb., akkor is legföljebb egy rövid, inkább kitérő, elterelő választ írjon. Azzal jobban jár Ön is, meg minden szereplője a történetnek, hogy nem folytatódik a megoldhatatlan helyzet.
Általánosságban pedig - kicsit tanulva is az eddigiekből - végezze jól a munkáját, továbbra is lelkesen, lelkiismeretesen, de más munkájába lehetőleg ne kaszáljon bele. Sejtem, hogy ezt sem ennyire egyszerű rögzíteni, hogy kinek mi a munkája, ám ha ez így van, akkor Ön saját maga határolja körül, hogy mi az, amit elvégez, s mi az, ami már nyilvánvalóan nem az Ön felelőssége. Nem minden helyzetben ez a jó stratégia, sőt, keresztényként igenis törekednünk kell, hogy akár másokat is tehermentesítsünk, de valóban vannak olyan helyzetek, amikor rosszat teszünk a másik munkájának elvégzésével. Ezt kell bölcsen mérlegelni. Tehát nem csak a lelkesedés kell a jó munkához, hanem a bölcsesség és mértéktartás is. Ezzel nem lesz rosszabb Krisztus-követő, épp ellenkezőleg, a valósághoz jobban igazítja a saját magatartását, s nem attól elvonatkoztatva cselekszik.
Mindazonáltal föl kell készülnünk a megalázó helyzetekre is. Sok igazságtalanság ér bennünket ebben az életben. Nem az a feladatunk, hogy ezeket tisztázzuk, hanem, hogy a béke hírnökei, terjesztői legyünk. De mindezt bölcs körültekintéssel kell tennünk, számolva mások gyöngeségeivel, s tudva, hogy nem azzal teszek jót, ha másokat lustaságra, felelőtlenségre késztetem. No, ehhöz kell a bölcsesség. Kérje Istentől!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya!
Én írtam a helyezések ügyében. Látom, nem sikerült jól megfogalmaznom a kérdésemet, megkisérlek pontosabb lenni.
A római katolikus testvéreket érintő helyezések egészen könnyen megismerhetőek:
https://www.magyarkurir.hu/hazai/szemelyi-valtozasok-egyhazmegyeinkben-2019
Hasonló információ közésre nem lehetne mód a görög egyházban?
Köszönöm. Így már értem a kérdést. És teljesen jogos is a fölvetés. Reméljük, hamarosan megjelenik a Magyar Kurir-on a görögkatolikus egyházmegyék személyi változásainak is a közlése.
