Kedves Atya!
Szeretném megkapni a görög katolikus olvasmányrendet 2020. évre. Köszönettel: Tibor atya
Több kiadványunk is tartalmazza ezt, amelyek a Szent Atanáz Könyvesboltban kaphatók. A legteljesebb a Szertartási Útmutató, amely a honlapunkon is megtalálható:
https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-utasitas
Kedves Lelkiatya! Volt már olyan, hogy miután felszenteltek valakit görög katolikus papnak át akart térni a római katolikus hitre és fordítva? Gondolom rómaiból könnyebb görögre áttérni, mert a cölibátus megmarad, de ha görög katolikus papnak van már családja, akkor mi történik? Vagy pont ezért ilyen nem is létezik?
Nem hallottam olyanról, hogy valaki már fölszentelt pap volt valamelyik rítusban és átment volna. Ha ilyen szükség adódik, akkor általában a kettős rítust adják meg (birítus), tehát nem kell elhagyni a korábbi egyházi hovatartozását. De ritkán, csak igen indokolt esetben adja meg a Keleti Kongregáció a birítust.
Kedves Lelkiatya!
Katolikus oldalon rengeteget halljuk, hogy a Harry Potter-könyvek nem ajánlottak, mert megjelenik bennük a varázslás, mágia, átkok, okkultizmus. Viszont ha a Harry Potter a varázslás miatt káros, akkor minden más hasonló témájú mese/regény/játék is az?
Most várom az első gyermekemet és a baráti társaságunkban is egyre több a gyerkőc, így sok mesekönyv, játék gyűlt már össze itthon és a legtöbb nem mentes a varázslástól.
Itt most elsőorvan nem a Harry Potterről van szó, alig találunk olyan gyermekesét, népmesét, vagy disney-filmet, ahol ne találnánk varázslást, átkokat, akár egy jó tündérnél, akár a gonosz boszorkánynál. Teli vannak a mesék varázslányekkel, tünérekkel, koboldokkal, törpékkel, elvarázsolt hercegkisasszonyokkal, szóval mindennel, ami csak a varázslók témakörben felmerülhet. Ugyanez a helyzet a játékokkal is: a legtöbb társasjátékban előfordulnak mítikus lények, varázslók, jósok, boszorkányok, stb. Tehát a kérdésem a következő lenne: ha a Harry Potter történet káros, akkor a többi ilyen történet/játék is az lenne? Bűn az, ha megnézünk egy Harry Potter-filmet vagy mondjuk veszünk egy játékot, aminek a kerettörténetében átkok meg varázslás van?
Ez egy roppant érdekes világ. Szó sincs arról, hogy a mesékben ne lehetnének sárkányok, boszorkányok, varázslók, manók, tündérek, Ezeknek ott van a helyük a mesékben. Ezekkel valójában kibújnak a tudatalattinkból a félelmeink, a feszültségeink. Egy jó mesében pedig a helyükre kerülnek. Nem az a rossz mese, ahol ezek megjelennek, hanem az, amely nem teszi helyére az általuk képviselt vagy hordozott jó vagy rossz érzéseinket. A mai mesékkel éppen ez a baj, hogy nem azt teszik, a mi a dolguk, hanem összezavarják ezeket a fogalmakat. Bevallom, én még egyetlen Harry Potter filmet sem láttam, de igazán nem gondolom, hogy bűn volna megnézni. Talán az lehet ezekkel a baj, hogy összekeverik a valóságot és a képzelt világot. Ez főként gyermekeknél okozhat zavart. Persze, a gyermek sokáig a mesét is valóságnak érzékeli, de ezzel sincs semmi baj, ez ősidőktől fogva nagyon szépen formálódik a személyiség alakulása során. Sok mai mese azonban szánt szándékkal keveri ezeket az alapfogalmakat, hogy ki a jó, ki a rossz, ki a szép, ki a csúf. Újabban azt is, hogy ki a lány ki a fiú. Ezek nagyon károsak lehetnek a gyermeki lelkekben. Az ember saját józan belátásával kell eldönteni, hogy mi a jó mese, mi a rossz. Nem is az az eldöntendő, hogy bűn vagy nem, hanem mit érdemes és mit nem érdemes megnézni.
Kedves Lelkiatya!
Aki gluténérzékeny az lehet szezetes?
Köszönöm a válaszát előre is.
Igen, ez nem akadály. Én több szerzetest is ismerek, akik gluténérzékenyek.
Kedves Lelkiatya! Tud valami konyvet ajanlani amibol meg lehet ismerni a gorogkatolikus egyhazi evet? Valaszat elore is koszonom!
Ivancsó István: Görög katolikus szertartástan, (Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék 25.), Nyíregyháza 2013. (harmadik, javított kiadás), 153-178.
Lakatos László: Ünnepi könyv a bizánci egyház liturgikus évéhez, Máriapócs 1997.
Julian Katrin, OSBM, Görög katolikus egyházi év, Miskolc 2008.
Ezek mind kaphatók a Szent Atanáz könyvesboltjainkban (Budapest, Nyíregyháza).
Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok. Szeretnék érdeklődni, hogy görög katolikusoknál van olyan állás/hivatás, ami olyan a pszichológia? Római katolikusoknál van hasonló, viszont nagyon kevés. Érdekelne, hogy esetleg Önöknél ez jobban beindult? Köszönöm a válaszát.
Ha esetleg mentál-higiéniás szolgáltatásra gondol, akkor azt mondhatom, hogy ezen a téren egyelőre mi is csak gyerekcipőben járunk. Vannak erre szakosodott kiképzett papjaink, de ők legtöbbször a saját parókiájuk körében fejtik ki ezt a segítségüket. A parókián keresztül lehet elérni őket. Tudomásom szerint Debrecenben és Nyíregyházán van a parókiához kapcsolódó ilyen jellegű szélesebb körű szolgáltatás, esetleg ezeken a helyeken lehet érdeklődni.
Kedves Lelkiatya!
Ha valakit görög katolikusnak kereszteltek, lehet-e római katolikus plébánián elsőáldozó? Sajnos a környéken nincs görög katolikus plébánia, és a gyermek a római katolikus társaival együtt szeretne elsőáldozó lenni.
Köszönöm a választ!
Igen, természetesen. Ha valaki nem tud eljutni rendszeresen a görögkatolikus templomba, annak mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy járjon el rendszeresen a római katolikus szentmisékre, ott kapcsolódjék be az egyházközségi életbe. Ugyanakkor érdemes fölvenni a lehető legközelebbi görög atyával is a kapcsolatot. például azért is, hogy a gyermekeik is megismerhessék görögkatolikus egyházunk kincseit.
Kedves Lelkiatya!
26 éves, homoszexuális férfi vagyok.
Már fiatal koromban is világos volt számomra, hogy a férfiakhoz vonzódom, de akkor még azt gondoltam, változhat ez. Mindent megtettem, hogy ez megválzozzon, de nem megy. Nem is a szexualitás a lényeg, hanem a szerelem, tehát nem a teste miatt szeretelük valakit, hanem az egész lénye miatt. Annyira, hogy az életem is odaadnám érte, ha arra lenne szükség. De férfiba vagyok szerelmes, és nőbe képtelen lennék beleszeretni. Rengeteg szakember próbált segíteni, eredménytelenül.
Viszont nem bírok egyedül létezni. Szükségem lenne családra, ha nem lehetnek gyermekeim, nem látom értelmét az életemnek. Nem bírom elviselni a tudatot, hogy minden velem egykorú férfit otthon boldog, szerető család vár, én meg minden nap a magányba érek haza az üres lakásba.
Most jutottam el odáig, hogy elkezdtem haragudni Istenre, lassan már gyűlölöm Őt, mert ilyennek teremtett és nem enged boldognak lenni így. Miért haragszik rám ennyire, hogy ilyen átokkal ver?
Kedves Testvérem! Még egyszer bocsánatát kérem, hogy ilyen súlyos kérdésben ennyire megvárattam a válasszal. Egy paptestvéremet kértem meg, hogy ő válaszoljon. Ezt közlöm most teljes terjedelmében. Ez egy levél, ami Önnek szól.
Ha további segítséget szeretne kérni, esetleg ezzel az atyával fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon személyesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Én is imádkozom Önért.
Kedves Kérdező,
Nagyon nehéz helyzetben vagy és érzem mennyire fáj a hiányérzet, ami benned van hiszen vágysz arra hogy megtapasztald milyen apának lenni, milyen házasságban megélni Isten tökéletesen önátadó Szeretetét, milyen egy családot alapítani. Ahogy látom, ami téged ebben hátráltat hogy szerelmet érzel egy férfi iránt és nem tudod elképzelni, hogy nőkhöz valaha is vonzódj, ami a házasság gyermeknemzés alapvető feltétele és ez neked fáj, mert kilátástalannak érzed a vágyaidat. Szeretném hogy tudd ebben a feszítő helyzetben hogy az Isten nem ver téged! Sokkal inkább veled együtt könnyezi meg a család és a házasság hiányából fakadó fájdalmadat. Hiszen ő nem teremtett homoszexuálisnak. Ő az Ő szeretetére hívott meg téged személyesen. Férfinak teremtett és nem ültetett beléd egy homoszexuális gént, hisz ilyen nem is létezik. Ő téged nem homoszexuálisnak lát, hanem az Ő gyermekének, aki épp a saját neméhez való vonzódásától szenved.
Az Isten gyermekeként hozzá tartozunk és Ő nagyon szeret Téged annak ellenére, hogy te most kezded utálni Őt. Ő nem adja fel a reményt, hogy kapcsolatotok még élőbbé váljon még szorosabb, még mélyebb legyen. Érted megtestesült, testté vált, hogy a sebek feltárásában, hordozásában, és gyógyulásának folyamatában veled legyen és Vele együtt újjászülethess. Ez az élethelyzet is, minden fájdalmával együtt is talán lehetőség, hogy elmélyüljön a kapcsolatod Vele. Ő arra vágyik, hogy megérezd az ő feltétel nélküli szeretetet és ki tud fejezd Neki, hogy mitől szenvedsz, azt hogy házasságban szeretnél élni, hogy lehessenek saját gyermekeid, amihez egy út vezet , amiben mélyre kell ásni egészen a gyökerekig és amihez Ő ad neked erőt. Nem tudom, hogy milyen szakemberekkel, történetekkel találkoztál eddig, de Joseph Nicolosi az Iftccnek hála sok sok ember keresztül ment ezen a folyamaton, amiben most te vagy.
Szeretném leírni neked Matthew Grech történetét, aki épp a hétvégén itt tartózkodik Magyarországon. Megkérdeztem őt a te történetedről. Matthew azt üzeni neked hogy: "Isten bízik benned és reméli Jézus kezébe tudod ajánlani életedet. Az úthoz amelyen állsz reményre és megerősítésére van szükséged, hiszen mélyre kell visszatekintened. Rájöttem, hogy én nem homoszexuális vagyok, hanem az azonos nemhez vonzódom. És ez nagy különbség. El kezdtem ennek utána járni miért lehet? Gyermekkoromban még kicsi voltam, amikor a kezemmel egy feminin mozdulatot tettem. Anyukám annyira félt, hogy ez valami előjele annak hogy én majd meleg leszek, hogy rácsapott a kezemre. Nem értettem miért lenne baj, hisz sokszor néztem meséket a tv-ben amiben mindig voltak meleg karakterek. Amikor gimis voltam én a zenét szerettem igazán és nem a sportokat, így nehezen tudtam fiúkkal barátkozni és azt éreztem hogy más vagyok. Nem tudtam kötődni a saját korosztályomhoz. Emiatt sokszor gúnyoltak engem, azt mondták buzi vagyok, a bátyám sokszor fizikailag is úgy bánt velem mintha lány lennék, hogy ezzel fájdalmat okozzon nekem. Nagy bizonytalanságot éreztem magamban. Nem éreztem magam férfinak. Amikor lányokkal akartam kapcsolatot létesíteni féltem, hogy nem leszek elég jó, elég férfias nem tudok elég jól teljesíteni. Nem volt más út el kezdtem vonzódni a férfiakhoz és később felnőttként meg is éltem ezt a homoszexuális vonzalmamat. De nem éreztem jól magam ezen az úton. Megismertem egy fiút, akivel nagyon mély kapcsolatunk lett, baráti kapcsolatunk. Felnézett rám. nagyon mély kötődésünk alakult, ki és mindig csak vele akartam lenni. Egy idő után rájöttem hogy ez nem egészséges. Függővé váltam, próbáltam lebeszélni arról hogy lányokkal találkozzon, hogy megházasodjon mert arra vágytam csak velem legyen. Rájöttem ez nem mehet így tovább. Én már akkor is keresztény voltam, és Istennek akartam adni az életemet. Rájöttem, hogy a homoszexualitás az nem identitásom része hanem egy gyakorlat.Ő nem ilyennek lát engem. És amikor Jézussal személyesen találkoztam ő adta meg nekem az igazi férfiasságomat. Fontos volt hogy volt egy mentorom, mellém állított egy olyan embert aki ugyancsak végig ment ezen az úton, akinek mostanra felesége és családja van, név szerint Mike Davidsont. Együtt küzdött velem ezen a hosszú procedúrán. A megtérésemben megismertem Istent. Jézus megváltoztatta az életemet! "
Ez csak az ő története. Még számtalan ilyen embert ismerek. Olyat is, aki egész fiatal korában csak férfiakhoz vonzódott. Ma két gyermekes családapa, aki vonzódik a feleségéhez. Nehéz utat járt be eddig, de ugyanaz a vágy indította el ezen, ami téged is most hajt! Biztos vagyok benne Valami csodálatos dolog vár Rád az Isten Szeretetéből!
Ha szeretnél beszélni erről egy pappal keress meg minket!
Ha érdekel a homoszexuális vonzalmak háttere, kérlek csak tudományosan alátámasztott forrásból informálódj:
Van olyan hogy homoszexuális gén? Több évtizede kutatják ezt a témát. Az eredmény az, hogy nincs. https://www.mygenes.co.nz/summary.html
https://iftcc.org/hu/
https://www.ojc.de/medien/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming/
Tisztelt Lelkiatya! Ha a mai világot szemléljük! Kikre illene ra inkább a farizeus és írástudók jellemzés .
Kikre mondanánk ma mint Krisztus írunk mondta!
Jaj nektek farizeusok és írás tudók..
Válaszát köszönöm! Ferenc.
Kedves Ferenc!
Talán az a legjobb, ha nem keressük a farizeusokat. Nem azért beszélt róluk Jézus, hogy fölismerjük őket az emberek között, hanem azért, hogy magunkban ismerjük föl, ha erre utaló jegyeket találunk. Énrám például sajnos sokszor jellemző a képmutatás, s amikor ezt palástolni igyekszem, akkor is csak azért, hogy mások ne vegyék rajtam észre. S az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy nagyon sok emberben egészen mélyen gyökerezik ez a hajlam, s bizony nem könnyű megbírkózni vele. Egyik jól használható törekvés az éppen az, hogy igyekszünk másokat nem megítélni, a hibát csak magunkban és sohasem másban keresni. Bevallom, nekem ez is nehéz, de próbálkozom. Ilyenkor, böjt idején (a karácsonyi böjt most kezdődött néhány napja) erre valahogy több energia jut. Erre tudom Önt is buzdítani.
Nekem miért nem válaszolnak? Talán mert azt írtam, hogy homoszexuális vagyok? Akkor máe válaszra sem méltat az Egyház?
Kedves Testvérem!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos nem mindig születnek azonnal válaszok, sőt, van, hogy heteket, néha hónapokat is kell várni a válaszra. Ez az én hitványságom miatt van, a többi várakozótól is bocsánatot kérek. Mindenesetre semmi ok nincs arra, hogy Önnek lassabban válaszoljak, vagy egyáltalán ne szülessen válasz. De bevallom, ehhöz a területhöz végképp nem értek, és egy hozzáértő paptestvértől kértem tanácsot. Hamarosan megírom, illetve továbbítom az ő válaszát.
Tisztelt Lelkiatya! Súlyosabb bűnként tekint az Egyház a füvezésre/marihuána szívására, mint a cigarettázásra illetve alkoholfogyasztára?
Igen. Egyszerűen azért, mert veszélyesebb. Sokkal könnyebben és gyorsabban tesz függővé, mint a cigaretta, és sokkal hamarabb taszít egészen mélyre.
Az alkohol fogyasztását azonban nem is szabad ezekkel együtt említeni. Az alkohol fogyasztása nem bűn. Egy-egy ünnepi alkalommal, olykor még egészségügyi okokból is nem csak hogy elfogadott, de még ajánlatos is. Csupán a mértéktelen fogyasztása kerülendő.
Ez a cigarettáról egyáltalán nem mondható el. Annak egyetlen szál elszívása is mérgező, minden szempontból káros. De kis mértékben való fogyasztása még nem tesz függővé.
A tudatmódosító szerek minden tekintetben károsak. Semmi szükség nincsen rájuk, semmi igazi jó hatást nem váltanak ki, és, mint mondottam, nagyon gyorsan függővé teszik az embert. Mindenképpen kerülendők.
Kedves Atya!
Hol kapható olyan összállítás ami tartalmazza a görög katolikus napi olvasmányokat nyomtatott formában, és mikor lehet kapni liturgikus falinaptárat, amit az internetten lehet megrendelni?
Isten áldását kérem Önre!
Sajnos egyelőre nincsen még olyan összeállításunk, amely a napi olvasmányokat tartalmazza. Dolgoznak rajta szakemberek, de az idén biztosan nem fog még megjelenni. Falinaptár azonban már kapható a Szent Atanáz Könyves boltunkban. Akár világhálón keresztül is megrendelhető.
http://szentatanazbolt.hu/
Kedves Lelkiatya!
Egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz, ami egy "örökzöld" témához, a kötelező papi cölibátushoz tartozik.
Azt értem, hogy a cölibátus krisztusi érték, sőt azt is tudom, hogy a kötelező papi cölibátus egy ezer éves hagyomány, ami sok gyümölcsöt termett az Egyházban.
Sokan azt mondogatják, hogy ha nem lenne kötelező a cölibátus, akkor nem lennének nőtlen papok a nyugati egyházban. Ez két kérdést vet fel bennem:
(1) A keleti katolikus egyházakban is azért van olyan kevés nőtlen pap, mert nem kötelező a cölibátus, nem pedig azért, mert a nős keleti papokat az Úr házas életre hívja - más szóval: csupán gyengeség miatt házasodnak szentelésük előtt? Jómagam úgy sejtem, hogy legtöbbjük nem gyengeségből él családos életet, hanem Isten akaratából.
(2) Ha tényleg csak a kötelező papi nőtlensséggel lehet garantálni, hogy legyenek cölebsz világi papok, akkor az általános (nem a személyre szóló) nőtlenség a latin papság számára nem csupán emberi találmány? Kicsit hasonló ez ahhoz, mintha a kereszténységet csak úgy lehetne életben tartani, hogy világi törvényekkel írjuk elő a vallásgyakorlást.
Valóban nem tudna az Úr nőtlen papokat hívni a nyugati egyházba, ha nem lenne kötelező a cölibátus?
Azt a fölvetést, hogy ha nem lenne kötelező cölibátus, akkor nem lennének nőtlen papok, ezt az élet cáfolja. Egyrészt mert Keleten is vannak nőtlen papok, nem kis számban, ahol nem kötelező a cölibátus, másrészt sok olyan papot ismerhetünk, akiknek lényükből sugárzik, hogy boldog életet élnek a teljes odaadottságukban, Isten, az Egyház és az emberek szolgálatában. Ők egészen bizonyosan nem kényszerből vállalták a cölibátust. Egyébként nem is lehetne azt gondolni, hogy ilyen sok szép gyümölcs termett volna, ha ez nem a Szentlélek műve, ha nem Isten indítja ezeket az embereket a teljes odaadásra, hanem csupán valamiféle emberi törvény vagy szokás kényszeríti bele őket.
Egyébként nagyon sok emberi "találmány" van az Egyházban. Egyik szónok így fogalmazott: Pünkösdkor leszállt a Lélek, elindította az apostolokat, és azt mondta nekik: "Találjátok ki az Egyházat!" Vagyis ránk bízta az Isten, hogy hogyan alakítjuk ki az Isten országának a földi mását. Sokan azt mondják, nem nagyon sikerült. De a Mindenható Istennel együttműködve mégis beteljesíti hivatását. A cölibátus, amennyiben emberi találmány, nagyon jó találmány. Rátalált az egyház és gyönyörű szépen élt vele. Lehet, nem mindig tökéletesen, hiszen az egyház földi része nem tökéletes, tele van hibával, gyöngeséggel, de lám, az Isten erejéből mégis sok szép gyümölcsöt termett, mint Ön is írja.
Nem abból fakad a nehézség, hogy az Egyház ragaszkodik a cölibátushoz, hanem abból, hogy a keresztény emberek hite és vallási élete annyira kiüresedett, annyire elgyöngült, a világi gondolkodás annyira átjárja még a keresztény családokat is, hogy ha meg is jelenik a papi hivatás, azt gyakran a világ szemével kezdik el értelmezni, s abból fakadnak azok az okoskodások, amelyek megkérdőjelezik a cölibátust.
Bocsásson meg, nem pontosan az Ön által föltett kérdésekre válaszoltam, de azért, mert azok nem pontosan vannak megfogalmazva. Nem kétséges, az Isten akkor is tudna papokat hívni a nyugati egyházba, ha nem lenne kötelező a cölibátus, hiszen ő mindenható. De ő szívesen igazodik hozzánk, együttműködik velünk, és megáldja, gazdagon megáldja jóra törekvésünket. A cölibátus is ilyen jóra törekvés, teljes odaadást kíván. Ez tetszik az Úrnak és meg is áldja. Ezek után is meg fogja áldani, csak tudnunk kell élni ezzel az áldásával.
Kedves Lelkiatya! A gorogkatolikus egyhazban az egyhazi ev hogyan epul fel?
Nálunk, a keleti egyházban az év szeptember 1-jével kezdődik és augusztus 31-ig tart. Akkor indul az állandó ünnepek köre. Az első nagy ünnep - az évkezdésen túl - az Istenszülő születése (szept. 8.), mintegy a krisztusi élet nyitánya. Utána az év végig követi Krisztus életútját a születéstől (dec. 25.) az első megjelenésen át (jan. 6.) a nyilvános működést a nagyheti eseményekig, majd a föltámadás, mennybemenetel és pünkösdig. Pünkösd után az év utolsó nagy ünnepe megint az Istenszülőé, Mária mennybevitele (aug. 15.). Persze, vannak még közbeeső ünnepek, amelyeknek szintén megvan a maguk kronológiai és teológiai helyük. Ebben a leírásban két kör találkozik össze, az említett állandó ünnepek köre és a másik, a változó ünnepek köre, amely nem a naptári időhöz van kötve, hanem követi a Húsvét helyét, az azt megelőző 10 hét (Zakeus vasárnaptól), és az utána következő 8 hét (mindenszentek vasárnapjáig). Van ezen kívül egy másik, kisebb kör, amely nem egy évig, hanem 8 hétig tart. Ez az említett mindenszentek utáni vasárnaptól kezdődik, és 8 hetes ciklusokban ismétlődik, ez az Oktoéchosz, a 8 hang köre. Ezen kívül minden hét egy-egy kör, hisz minden napnak megvan a maga sajátosága: vasárnap - föltámadás, hétfő - angyalok, kedd - Keresztelő Szt. János, szerda - szent kereszt, csütörtök - apostolok és Szt. Miklós, péntek - szent kereszt, szombat - vértanúk.
Lehet, hogy ez így összesűrítve elég bonyolultnak tűnik, de nagyon szép, követhető és gazdag rendet nyújt. Tegyük hozzá, hogy ezek nem is csak az imádságokat szabják meg, de még nagy vonalakban a szabályozott böjti renddel az étkezést is. Úgyhogy teljesen átjárja az ember teljes életét.
Kedves Lelkiatya! Edesanyam halalavql mar csak egyedul vagyok romai katolikus a csaladunkban, a tobbiek pedig gorog katolikusok. Ebben a helyzetben lehetseges volna a ritus valtas? Valaszat elore is koszonom.
Ebben az esetben nem okoz nehézséget a rítusváltás. Minden bizonnyal a helyileg illetékes püspök atya első kérésre megadja a hozzájárulását. Bár nem tudom, hogy valóban szükséges-e ilyen formában váltania. Hiszen így is járhat görögkatolikus templomba, akár minden alkalommal részt vehet a szertartásainkon. De ha mégis valami ok miatt jogilag is szeretne a görögkatolikus egyházhoz tartozni, akkor egy erre vonatkozó kérelmet kell megírnia a helyileg illetékes megyéspüspökének, s amikor onnan megkapja az engedélyt, akkor ezt a levelet mellékelve írhatja meg a fölvételi kérelmét a görögkatolikus egyházba, abba az egyházmegyébe, ahová lakhelye szerint tartozik.