Kedves Tibor! Nehezebbet kér, mint gondolná. Azt hiszem, ilyen könyv nem létezik, vagy csak nagyon kevés van belőle, nem szokták újra nyomtatni. Ezt hívják Tipikonnak. A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán talán lehet főiskolai jegyzetként beszerezni. De azért az hosszas tanulmányozást, s még inkább több évi gyakorlást igényel, hogy az ember számára "világosan kiderüljön", hogy hogyan is épül föl az utrenye meg a vecsernye.

A görög ortodox kifejezés nemigen használatos. Bár nem helytelen, hiszen az ortodoxok között vannak görögök, bolgárok, szerbek, stb. De itt a görög jelző egyértelműen nemzeti hovatartozást jelöl. Míg a görögkatolikusok esetében egyáltalán nem jelenik meg a nemzeti hovatartozás, hiszen görögkatolikus lehet magyar, szlovák, román, bolgár, stb. A mi esetünkben ez a bizánci örökséget jelöli. A görögkatolikusok ősei több száz évvel ezelőtt ortodoxok voltak, de egyesülve a katolikus egyházzal - minthogy a rítusuk megmaradt bizáncinak, ezért - ők görög katolikusok. De ez a kifejezés ma már annyira egybenőtt, hogy egybe is írjuk: görögkatolikus. Ha ugyanis külön írnánk, akkor a görög jelző nemzeti hovatartozást jelölne, s ebben az esetben olyan katolikus személyt vagy közösséget jelölne, akik görög nemzetiségűek.

Sokan magyarázzák ezt a jelenetet úgy, hogy lám, még Jézus is elveszítette a türelmét. Ezzel kicsit a maguk gyengeségét is tudják mentegetni. Holott, a szöveg figyelmes olvasásából kitűnik, hogy ezt a tettét Jézus nem haragja hirtelen fellobbanásában tette, hanem az megfontolt prófétai cselekedet volt. Márk evangéliuma világítja meg ezt a legjobban, ő írja le a legrészletesebben. A 11. vers fontos ebben az összefüggésben: "Jeruzsálemben bement a Templomba. Miután mindent megnézett ? mivel már későre járt ?, kiment a Tizenkettővel Betániába." Ha ehhöz illesztjük a 15. verset, amely leírja, hogy másnap mi is történt: "Jeruzsálembe értek. Bement a Templomba, és hozzálátott, hogy kiűzze azokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak...", akkor azt látjuk, hogy a kereskedők kiűzése megtervezett, tudatos cselekedet volt. Ha Jézus pusztán bőszületében tette volna, akkor már az első alkalommal megragadja az ostort. Gyenge érvnek tűnik, hogy már "későre járt" az idő, ezért tűrtőztette volna magát. Ráadásul az itt közölt fordítás (Simon L.) jól érzékelteti, hogy nem nekirontott az asztaloknak, hanem "hozzálátott, hogy kiűzze..." Tehát teljesen megfontolt, mondhatni, megtervezett cselekedet volt. Ebben sokkal inkább a prófétai erejét kell látni, mint emberi indulatot. Ez abból is látszik, ahogyan a farizueusok később kérdőre vonták: "Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adott neked hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" (28. vers) Tehát ők is érezték, hogy Jézus ezt hatalommal teszi, nem pedig egyszerűen emberi indulatból.

Édesapám annak idején azt mondta, szerinte az orvosoknak és a pedagógusoknak sztrájkolni bűn. Lehet, hogy erős ezt állítani, de mindenképpen elgondolkodtató. Nekünk pedagógusoknak az a dolgunk, hogy segítsünk másokat. Ezt fölfüggeszteni azért, hogy a saját érdekeinket képviseljük, én is visszásnak érzem. Nem tudom pontosan, hogy mi a célja ennek a sztrájknak, de nem sok komolyságot látok benne, hogy két órára felfüggesszék a tanítást. Hiszen a gyermekekre addig is vigyázni kell, felügyeletet kell biztosítani. Azt eredményezi, hogy az iskolákban hétfő reggel lesz egy kis káosz. Persze, a gyermekeknek ez buli, ők kifejezetten élvezni fogják. De hogy mitől lesz jobb ettől az ország, azt igazán nem tudom még csak elképzelni sem. Az említett igazgatónak láthatóan nem sikerült ezt barátságosan és elfogadható módon elmagyarázni. Lehet, nekem sem... De erőszakot biztosan nem alkalmaznék, azt semmiképp sem teszi jól az igazgató. Ha már tanácsot kér tőlem, én azt mondom, az egyházi iskolában ne keltsenek káoszt, még ha másutt az is van. Szépen tartsák meg az órákat.

Az, hogy az ember elmegy más felekezet templomába, ez természetesen nem eredményezi azt, hogy az ember attól kezdve szervezetileg is odatartozik. Katolikus ember nyugodtan elmehet ortodox templomba, imádkozhat, énekelhet az ottani hívekkel. Ebben nincsen semmi rossz, sőt, ez igen dicséretes dolog. Áttérni az ortodox egyházba azonban súlyos vétek, hiszen a katolikus egyház megtagadásával jár.

Az én véleményem is ez, hogy jobb ezeket a képeket nem mutatni. Görögkatolikus közvetítéseken általában nem is szokott ez megtörténni. De kétségtelen, hogy olykor mégis van erre példa, de jobb volna elkerülni.

Egyszerűen jelentkezni kell a saját lakóhely szerinti parókusnál. Ő pedig elmondja, hogy milyen egyéb feladatok vannak. Ha valami ok miatt nem tudja fölkeresni a parókus atyát, akkor bármely más atyát esetleg hitoktatót is megszólíthat ezzel a kérésével.

A szerzetesi élet egyik fontos elve, hogy nincsenek rangok a testvérek között. A "leghatalmasabb" - ha így fogalmazunk -, akinek legnagyobb tekintélye van, az egyetlen ilyen ember az az elöljáró (igumen). A többiek között a szerzetesi szentelés időpontja adja a sorrendet, más szempont (kor, korábbi polgári vagy egyházi rang) nem játszik szerepet.

Ez része az önismeretnek. Azon mindenképp munkálkodni kell. De ehhöz nem kell föltétlenül önismereti teszteket kitölteni. Egyszerűen csak élni kell színesen, ahogy az élet kínálja, és tudatossá tenni a viselkedésünket. Akkor szépen kirajzolódik a tudatunkban a helyes önkép, önértékelés. Ha helyesen értelmezem a Jn 14,26 állítását, akkor igaznak tarthatom azt mindenre. Vagyis mindaz, ami érték az életemben, arra a Lélek tanít meg. Az is mondható, hogy egyedül a Lélek határozza meg a személyiségünk formálódását, de ez is széles és általános értelemben. Tehát nagyon sok hatás ér bennünket, amelyek formálnak minket. Ezek mindegyike mögött ott van Isten Szentlelke, tehát föl tudja használni az eseményeket, a történéseket arra, hogy jó irányban formáljanak minket. Ilyen értelemben akár az is mondható, hogy elegendő a Lélekkel való őszinte és mély kapcsolat, mert ez jó hatással van minden más kapcsolatomra is, például az emberekkel, a természettel, a munkával, stb. Érdemes tehát ezt minél tudatosabbá tenni, minél többször fordulni a Lélekhöz, hogy az életünkben ért hatások mindegyikében föl tudjuk ismerni az ő munkáját. Az Egyház nagyon sokféle módon, sok helyzetben tud segíteni abban, hogy Isten Szentlelkének jelenlétét fölismerjük.

Azt mondhatjuk, hogy a házaséleten belül a szexualitás minden módja lehet szép, Istennek kedves, ha az a szeretetet fejezi ki. Lehet ebben sok játék, találékonyság. A házaséleten belül az a paráznaság, ha a szexualitást önző módon, a szeretetkapcsolattól függetlenül élik meg.

Krisztus Urunk eljövetelét várni helyes és jámbor dolog. Az ősegyházban ez sokkal élőbb volt, mint ma. S talán emiatt is volt élőbb az iránta való szeretet, következésképp pedig a világgal szembeni nagyobb közömbösség. Ez sajnos mára elsikkadt, és sokkal jobban kötődünk mi, keresztények is a világhoz, s nem annyira várjuk, hogy végül teljesen és tökéletesen egyesülhessünk Jézussal. Igen, én is úgy látom, hogy az egyházakat majd egyedül ő fogja tudni egyesíteni, mégpedig saját magában. De az már most is igaz, hogy minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk a más felekezetű testvéreinkhöz is, akik szintén törekszenek Krisztus felé.

Annyit mondhatok, hogy ez nem a mi honlapunk. Ilyen hírt mi nem tennénk közzé. Én sem tudom, mit jelent a 3000 évi búcsú. Krisztus sebeinek említése érzelmileg segíthet, hogy ne legyünk szenvtelenek vele szemben, aki önként és szeretetből szenvedett értünk. De azt nem tudom, hogy mit jelent a sebek tiszteletére mondott imádság. Bocsánat, ebben nem vagyok tájékozott.

Ezt így nehéz megmondani. Minden utrenyében van egy kánon. (Így nevezik ezt az himnusz formát, amely 9 illetve 8 ódából áll. Azért ez a számbizonytalanság, mert a legtöbb esetben a sorból a 2. óda kimarad, tehát az ódák sorszáma a következő: 1,3,4,5,6,7,8,9. Értelemszerűen az utolsó előtti a 8. óda. Ez minden nap más és más. Vannak azonban ezt a kánont kísérő énekek, az un. katavászia, amely ezekhöz az ódákhoz kapcsolódik. Vasárnaponként sok helyen nem is veszik az ódát, csak ezt a katavásziát. Ennek (vasár- és ünnepnap) ugyanúgy megvan az 1,3,4,5,6,7,8,9. éneke, ezért a hívek többségének úgy tűnik, hogy ez a kánon. A mostani időszakban, hogy a találkozás ünnepére készülünk (február 2.), vasár- és ünnepnapokon az utrenyén a találkozás ünnepének katavásziáját énekeljük. Ennek például a 8. ódája az Énekes könyvünkben: A kiállhatatlan tűzben egyesültek / a vallásosságot védelmező ifjak, / de a lángok között sértetlenül maradva / hangoztatták az istenes éneket: / Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat, /? és magasztaljátok őt mindörökké.

Igen, mindenképpen úgy könyvelje ezt el, hogy egy csatát nyert. Billegett a léc, de aztán fent maradt, Ön átment fölötte. De főként hálát adjon ezért a pici győzelemért. Menjen áldozni, ez legyen a hálaadása!

Javaslom, hogy végeztessen kettejükért Szent Liturgiát (szent misét), tehát ezért a volt főnökéért és saját lelki békéjéért. Ez egy kis áldozatba kerül az Ön részéről, de a többi már sínen van - kegyelmi sínen. Persze, utána is még lesz vele lelki munka, de már sokkal könnyebb lesz. Az idő is gyógyít, az is segíteni fog. Mert hogy az idő is Isten kezében van. Továbbá jó lehetőség ez Önnek az alázatra. Tudom, hogy ez nehéz, de ha dolgozik azon, hogy ne legyen neheztelés a lelkében, például azzal, hogy erősen keresi, milyen jó dolog származott, származik ebből a helyzetből, akkor nagy lelki gazdagodására fog szolgálni. Szóval, nem adja fel, küzdjön meg vele!