Szent öregek mondásai
Pambó (2.)
Egyszer két testvér jött Pambó abbához. Egyikük
megkérdezte: „Abba, én mindig két napig böjtölök, s aztán két cipót eszem: megmentem most lelkemet vagy tévedek?” A másik azt mondta: „Abba, kétkezi munkámmal naponta két garast keresek, egy keveset megtartok táplálékomul, a többit pedig alamizsnaként adom oda: üdvözülök-e hát, vagy el fogok veszni?” Jóllehet nagyon kérték, nem adott választ. Négy nap után kénytelenek voltak tehát elmenni. Erre a klerikusok így vigasztalták őket: „Ne aggódjatok, testvérek, az Isten megadja jutalmatokat! Így szokott tenni az öreg: nem könnyen beszél, hacsak az Isten nem ad neki bizonyosságot.”
Bementek tehát az öreghez, és azt mondták neki: „Abba, imádkozz értünk!” Azt mondta nekik: „El akartok menni?” „Igen” – mondták. Erre felidézte magában cselekedeteiket, és miközben a földre írt, ezt mondta: „Pambó két napig böjtöl, s utána két cipót eszik: vajon ezáltal lesz szerzetessé? Nem. És Pambó két garast keres, és azt alamizsnaként elajándékozza: vajon ezáltal lesz szerzetessé? Egyáltalán nem.” És hozzáfűzte: „Ezek a tettek jók ugyan, de ha lelkiismeretedet megóvod felebarátoddal szemben, akkor fogsz üdvözülni.” Amikor ezt megtudták, örömmel távoztak.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
